Kabai Meteorit Chilievő Verseny, 2021

  Chilievő versenyek korszakát éljük. Talán kissé divattá is vált, ami nem baj, akit érdekel eljön, akinek nem tetszik, nem nézi! Ez alól felmentése van a való világgal párhuzamos univerzumban lakozó, facebook toxikus kommentszekciónak, nekik mindent lehet!

  Többféle lebonyolítási módszer létezik, én ebbe nem is mennék bele, a lényeg, hogy tradícionálisan chilit fogyasztanak adott körülmények között. A nehézsége a feladatnak, hogy - ha hiszed, ha nem, - ezek a paprikák csípnek! Szerintem eddig sok újat nem mondtam, de kíváncsi lettem, vajon hatóanyag vonatkozásában, mekkora mennyiséget kell elfogyasztani, aki nyerni szeretne?

Chilievő Európa-Bajnokság Kaba, 2022. augusztus 13

  Azt azért már sokan tudják/tudjátok, hogy minden paprikának, chilinek a hatóanyaga a capsaicin vegyület, amiből többféle is van a termésben, …de végtére is, mindegyik stimulálja a hőérző idegeinket, röviden: csíp! Látjuk a különböző versenyeken, hogy egymás után kapják az erősebbnél erősebb paprikákat a versenyzők, és ki-ki tűréshatárán, vagy kicsivel azon túl adja fel a küzdelmet, de a kérdés, ami „gyötör”: vajon hány milligramm capsacicint visz be a szervezetükbe, a verseny uszkve fél órája alatt?

  Két versenyt vizsgálok meg, a 2021-es valenciai Chilievő EB-t és az idei Amerika Bajnokságot, melyet San Diegoban rendeztek meg. Mindkét verseny hivatalos Leauge of Fire  verseny, akárcsak a Kabai Meteorit Chilievő verseny (2022.augusztus 13), vagy az ezzel egy időben lévő Európa Bajnokság, melynek felvezető eseménye az előbbi!

  Nem lesz tűpontos az eredmény! Ez biztos! Megpróbálom összefoglalni miért!

1. A paprika, vagy chili (mindegy minek nevezzük) természeténél fogva, nem egyforma terméseket terem. Vannak kisebbek, és vannak nagyobbak egyazon növényen. A tövek között is van különbség. Törekedni kell az uniformitásra a verseny alatt, de lehetetlen (!) tökéletesen egyforma paprikákat kínálni fel a versenyzőknek!
2. Nem mindegy, hogy hol terem a paprika! Az alföldi csernozjom talajban, vagy nyírségi homokon? Tengerszint körüli magasságon, vagy 300 méter magasan? Tápanyag-ellátottsága folyamatos, vagy ellenkezőleg, szegény? Napsütéses órák száma, víz és szélviszonyok, mikroklímák közötti különbségek, …stb, stb. mind kihatnak a termés minőségére és mennyiségére.
3. Egy tövön belül is változik a paprikák csípőssége! Egyes források szerint a második kötésen lévő paprikákban a legmagasabb a hatóanyag tartalom.
4. Nem mindegy az érési fázis sem! Magyar kutatás szerint a capsaicin az érési színátmenet ideje alatt a legmagasabb a termésben.
5. Bizonyos fordulókban szószt kell fogyasztani, itt, ha lehet még nagyobb a bizonytalanság a csípősség tekintetében! Talán az a legbiztosabb, hogy ami az üvegre van írva SHU adat, az biztosan nem annyi!

  Még van néhány „homályos folt” a capsaicintartalom meghatározásánál.

  A fenti bizonytalansági faktorok tudomásulvétele mellett, akkor lennénk a legpontosabbak, ha mind a nyolc-tíz fajta paprikát egyenként bevizsgáltatnám, és akkor is csak az adott, éppen megmért paprikákról lenne pontos adatom, nem beszélve a jelentős laborvizsgálati díjról, ... ezért erről a lehetőségről letettem.

  A másik eléggé zavaros adat, az interneten fellelhető különféle SHU adat, amik amúgy is (jó esetben) tól-ig értéket alkalmaz. Itt megpróbálok átlagot venni és azzal számolni.

  Egyszerűbb lett volna, ha találok olyan forrást, ahol konkrét mg/kg adat van, de csak olyanokat találtam, ahol pl. a Carolina Reaperben kevesebb volt a capsaicin, mint a Habanéróban, ezért ezeket a táblázatokat sem használom fel.

  Ha ezen a néhány apróságon felülemelkedünk, hozzá is kezdhetünk a feladatnak.

  A metódus.

  Roppant egyszerűen fogok eljárni! A különböző forrásokból vett átlag Scoville egységet átszámítom milligramm/kilogrammra. Ezt a számot fogom megszorozni a paprika átlagos, kilogramra átszámított tömegével, ami (nyilván) kocsány nélkül, de magházzal és magokkal együtt értendő.

Az alapadat: 1.000.000 mg/kg (tiszta capszaicin) C_t = 16.000.000 SHU. Max SHU

Példa:

  A Bhut Jolokia, más néven Szellem chili Scoville értékére jellemzően 850.000 – 1.041.000 SHU közötti értékeket találunk. Számtani közepe 945.500 SHU. Átlag SHU

  Tömege 10-15 gramm is lehet, ezért 12,5 gramm (0,0125 kg) lesz a bázisérték ez esetben. T átlag

  azaz 0,738 gramm tiszta capsaicin van egy átlagos méretű Bhut Jolokiában? Hmmm…

  Vegyük tehát sorra, a Valenciában megrendezett Chilievő EB, felkínált paprikáit, kiegészítve a számunkra releváns adatokkal!

  A Leauge of Fire Chug Callenge szószról nincs SHU adat, ezért az összetevőkből indultam ki a csípősség meghatározásnál, vagyis kb 1/3 rész Armageddon chili és 2/3 rész citromléből, úgy számítottam becsült értéket, hogy háromszorosára „hígult” az Armageddon chili. Az ötven millilitert, ötven grammnak számoltam, pedig valószínű kevesebb valamennyivel. Nem számoltam egyéb veszteségekkel, mint például a főzési, párolgási veszteség. Ezért is írtam fentebb, hogy nem tudom/lehet pontosan meghatározni, csak becsülni az értékeket.

 Ha az alapverseny és a gyors kör bevitt capsaicin mennyiségét összeadjuk, máris megvan a (figyelem! új fogalom következik) a verseny Teljes Capsaicin Mutatója, a TCM, ami ebben az esetben: 16.610,8 mg, azaz 16,6 gramm tiszta capsaicin.

  Igen, már hallom, hogy mondjátok, valami nem jó, mert Te beméretted a paprikát és az nem ennyi volt, stb, stb. Nyugi! Igazad van! Még ne merüljünk el az elemzésben, nézzük meg az Amerika Bajnokság kínálatát! A végén lesz idő kielemezni az adatokat!

Americas Belt Match, San Diego, 2022

Itt (San Diegoi verseny) több gondom is volt, ugyanis az első három paprikáról még nem is hallottam! A speaker mondott SHU adatokat az első kettőről, én ezt most elfogadtam. A Datil pepperről találtam adatokat, így azzal számolok tovább.

  Az első, Ghost of Saffron szószt megtaláltam, „médium” csípősségi jellemzéssel, Scotch Bonnet és Ghost chili összetevőkkel. Gondolom van még benne sok minden más is, ezért, és a gyártó „médium” becslése miatt 100.000 SHU-val vettem figyelembe.

  A második szósz pedig, mintha nem is létezne, vagy csak én vagyok béna a keresésben, ugyanis ez a Culley sorozat #12-es szósza. Sokfelé néztem, de #10-estől nagyobb számozásút nem találtam, vagy egy limitált sorozatról van szó, vagy mint fentebb írtam, vak voltam. Az összetevők miatt (Carolina Reaper Chocolat), valamint a sorban lévő elhelyezkedése miatt 700.000 SHU-ban határoztam meg a csípősségét.

  Ezek figyelembevételével, az alábbi számok jöttek ki:

 Itt nem volt gyors kör, tehát egyszerűen olvasható a verseny TCM-je (Teljes Capsaicin Mutató-ja): 15.014 mg kis kerekítéssel. Vagyis kb 15 gramm!

Nah! Akkor most vegyünk egy nagy levegőt és közelítsünk másik irányból!

  Mindkét esetben ordas nagy számok jöttek ki! Hihetetlen nagy mennyiségű tiszta capsaicin eredmények!

  Matematikai módszerrel jutottunk idáig, ahol elfogadtuk az alap adatokat, vagyis azt, hogy 1 kg = 1.000.000 mg és azt, hogy a tiszta capsaicin, 16.000.000 Scovill egység.

  A kettő közül, az egyik vélhetően nem igaz! Jajj! Zárjuk gyorsan ki a mg/kg adatot, mert már lehet, hogy rám is sütöttétek, hogy laposföldes vagyok!

  A 16 Millió scovill értékkel viszont már sokadszor kerülök bajba! Én még paprikát nem mérettem be, de szószt igen. 50.000 – 60.000 mg/kg-ra számítottam, de 5.500 mg/kg lett!! Azonnal telefonáltam, hogy valami nem jó, de az ismételt mérés is ezt az eredményt hozta! Tizedannyit, mint vártam! Úgy tudom más is méretett be pl. Carolina Reapert, és nem 110.000-120.000 mg/kg-ra jött a jegyzőkönyv, hanem 11.000 – 12.000 mg/kg-ra! Pontosan tizedannyira, mintha matematikailag, az irodalmi SHU adatból számolnánk vissza.

  Tudtad, hogy a Scoville mérés metódusának van szabványa? Pontosan leírt szabványa, hogy hogyan kell mérni, vannak átszámító táblázatok a hígításokhoz, stb, stb. ..és tudtad, hogy a Scoville szabvány szerint nem létezik 16 Millió Scoville egység, hanem csak 1.600.000? Pedig így van! Aki nem hiszi, nézzen utána: ISO 3513

  Mi elvégeztük a kísérletet, az alábbi linken megnézheted: A Scoville teszt próbája az evés.

  Pontosan, jól „mérhetően” tizedannyi SHU értéket kaptunk, mint amire számítanál, vagy amit találsz ezeregy helyen az interneten! Természetesen többször ismételtük a vizsgálatot, de mindig ugyanarra jutottunk. Annyira meglepő volt az eredmény, hogy megkerestünk több nemzetközileg is elismert szakembert, szakértőt, hogy most akkor hol rontottuk el ezt az egészet.

  Sokan természetesen nem válaszoltak, de ez alap, az ilyen megkereséseknél.  Válaszolt viszont Dr. Peter Merle, a Semillas La Palma tulajdonosa, aki kutat, nemesít és igen jó vetőmagokat lehet Nála beszerezni. Azt válaszolta, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni, Ő a fenti, matematikai módon (egyszerű aránypárral) számolja ki a scoville egységet, amikor vizsgál. Tehát Ő a mért, mg/kg eredményből számítja ki az SHU-t, és kész.

  Megkerestem Dr. Paul Bosland professzor urat, a New Mexico State University, Chile Pepper Institute igazgatóját, akitől nagyobb és elismert chilikutatót nem ismerek, de szerintem más sem. Azt mondta, hogy inkább keressek meg egy vegyészt ezzel kapcsolatban. Finoman lepattintott, amit végül is megértek.

  Összegezve, minden mérés, kísérlet és számítás a felé mutat, hogy az irodalmi SHU adatok egy tizedes hellyel odébb vannak, mint kellene.

  Nem szeretnék semmit megváltoztatni, nem is lehet! Nem szeretnék senkit befolyásolni, átnevelni, eszem ágába sincs! …de akkor kapunk valós (már amennyire valós lehet) értékeket, ha a képletet kiegészítjük egy szorzóval, így:

   Szerintem így lesz helyes az eredmény!

Ennek tükrében nézzük meg a valós TCM-eket, hiszen ez volt az alapkérdés.

Valencia 2021 = 1,66 gramm tiszta capsaicin

San Diego 2022 = 1,5 gramm tiszta capsaicin

 Ezek még mindig bődületesen nagy számok, de ez már a versenyzők extra toleranciáját tükrözi. Nem is mindenkiét, hanem azon kiváltságosokét, aki eljut az utolsó fordulóig! Én éppúgy, mint más átlagember, ennek tizedétől is nyitott szájjal szaladnánk, hogy hűtsön a menetszél! Nem hiába lehet 1 grammos mennyiséget kapni tiszta capsaicinből, vagy 2 ml-t. (1 gramm kb. 1,7 ml). Persze van kilós kiszerelés is, …akinek kell, biztos megveszi. Nekem nincs rá szükségem!

  Ha élőben szeretnél megtekinteni egy ilyen versenyt, gyere el Kabára, 2022 augusztus 13-án. 17.30-tól a IV. Kabai Meteorit Chilievő Versenyt, majd közvetlenül utána, a Chilievő Európabajnokságot rendezzük. Sok neves vendéggel találkozhatsz, és Európa legkeményebb arcait láthatod.

Fb esemény: Katt!!

Az Európa-bajnokság Fb eseménye: Katt!!

Ha bármilyen csípős termékre szükséged lenne, webáruházunkban széles kínálatból válogathatsz: Katt!!

Köszönöm, hogy végigolvastad! A megosztásokat is nagyon köszönöm!

Diczkó László

  A világon több mint 50 000 ehető növény található, ebből mintegy hétezer növényfajt termesztettek élelmezési céllal. A mezőgazdasági sokféleség drámai csökkenését jól érzékelteti, hogy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) becslései szerint élelmiszereink 90 százalékát napjainkban mindössze 15 növényfaj és 8 állatfaj biztosítja.

 A diverzitás hiánya, a néhány növénytől való függőség számtalan problémát vet fel. A sok generáción tartó, nagy mennyiségben használt, vízben oldódó szervetlen műtrágyák közvetett hatásai miatt, akaratlanul is elvesztettünk néhány fontos beltartalmi értéket, fontos tulajdonságot. A modern növények érzékenyek a változó éghajlati körülményekre, nem beszélve a fokozódó kártevőnyomás miatt fellépő növényvédelmi kihívásokra. Kijelenthetjük, hogy termesztett növényeink ma sokkal kitettebbek a betegségeknek és kártevőknek, mint bármikor!

 Globalizálódó világunkban az ipari termelők, valamint a kereskedelmi láncok igényei határozzák meg élelmiszereink fajtáját és azok minőségi jellemzőit. Stratégiai fontosságú, hogy a kutatók megfelelő válaszokat tudjanak adni ezekre a gazdasági kihívásokra, de sokkal inkább a természeti kihívásokra! Mindnyájan tapasztaljuk a szélsőséges időjárási jelenségeket, a négy évszak összemosódását, melyek a nem honos kártevők megtelepedését segíti. E mellett a nemzetközi kereskedelem felgyorsulása, a kontinensek közötti áruforgalom, akár zöldség-gyümölcs vonatkozásában, már mindennapi gyakorlat. Ennek okán is kerültek és kerülnek igazoltan behurcolásra kártevők, kórokozók hazánkba

„A modern gazdálkodási gyakorlatok – amit ma konvencionális gyakorlatnak neveznek, de valójában nem az (a szerző) - és a piaci elvárás a kutatók felé, felelős a tápanyagok „eltűnéséért” a termésekből. A piac által elvárt "hangsúly” a megjelenésre, a tárolhatóságra és a szállíthatóságra került és sokkal kevesebb figyelmet kapott a gyümölcsök és zöldségek tápértékére. Jelenleg a magas hozamú termelés sokkal fontosabb az élelmiszer-termelők számára, mint az élelmiszerek tápanyagtartalma. Phil Warman Agri. Research PhD .”

  2002-ben a kanadai szupermarketekben készített elemzések szerint (The Globe and Mail, CTV News) a tápanyagszint drámaian csökkent a gyümölcsökben és zöldségekben.

  Összehasonlítva a tápanyag-szint változásait egy 50 éves időszakban, az elemzők úgy találták, hogy az átlagos „szupermarket burgonya” elvesztette:

• Az A-vitamin 100% -át
• C-vitamin és vas 57% -át
• A riboflavin 50% -át
• A kalcium 28 százalékát
• A tiamin 18% -át.

  További huszonöt gyümölcsöt és zöldséget vizsgáltak hasonló eredményekkel. A brokkoli az egyik legnépszerűbb „szuperétel”, de - néhány kutatás szerint - a mai brokkoliban kb. 63% -kal alacsonyabb lehet a kalcium tartalom és 34% -kal a vas, mint az előző évszázadokban.

  Ha a nagyszüleink ettek volna narancsot, annyi vashoz és A vitaminhoz jutottak volna egy darabból, amihez ma ugyanannyi vashoz kb. öt narancsra, ugyanannyi A vitaminhoz, kb. nyolc narancsra lenne szükség.

  Láthatjuk hát, hogy jelentősen csökkent a zöldségek, gyümölcsök tápanyagsűrűsége! Ezt a folyamatot erősíti, hogy a gazdaságok olyan talajban termesztenek, ahol folyamatosan csökken a tápanyagszint és a talajélet. Sajnos a szintetikus, szervetlen műtrágyahasználat jelentős mértékben csökkenti a talajéletet, nem beszélve a folyamatos tápanyag és szervesanyag elhordásról a földjeinkről!

 Talajaink romlanak! A talajromlást csak termesztési szemléletváltással lehet megállítani és lassan visszafordítani.

  Talán érzékelhető, hogy minden, mindennel összefügg, nem lehet a rendszer egy elemét módosítani úgy, hogy a többi elemet figyelmen kívül hagyjuk. Ez egy ökoszisztéma, egy élő rendszer. 

  Ma sok mindent nem ökológiai szemlélettel termesztünk. Ha mégis el szeretnénk indulni ezen az úton, egy lehetséges olcsó, egyszerű és gyors megoldást kínál, olyan növények termesztése, melyek kialakult genetikájuknál fogva, rezisztensebbek a betegségekre, ellenállóbbak az időjárási szélsőségekre. Ez magával vonzza a kisebb növényvédőszer használatot, mellyel a környezetszennyezést jelentősen csökkenthetjük, a talajaink, vizeink megóvását segítjük.

  Ezen problémák mérséklésére jelenthetnek megoldást a helyi fajták, vagy tájfajták használata. A tájfajták a mai fajtáktól külső jegyeikben eltérő ősi fajtakeverékek, vagy valamikori hibridből kivadult, új tulajdonságokat felvett fajta, amelyek egy adott tájegység helyi sajátosságaihoz, klimatikus és biológiai viszonyaihoz alkalmazkodtak. Évtizedek alatt alakultak ki az otthoni kertekben és a gazdaságokban. A családok több generáción keresztül adták át őket, így alkalmazkodtak a helyi körülményekhez, ennek következtében ellenállóbbá váltak a helyi kártevőkkel és betegségekkel szemben. Jól tűrik az extentív termesztést, „direkt termők”. Bizonyos tulajdonságaikban felülmúlják a modern hibrid fajtákat, de lehetnek hátrányaik is. Például nem bírják a szállítást, a „polcon tartást” egyes paradicsomok esetében, vagy akár kevesebb a betakarítható termés mennyisége. Számtalan környezetre és közvetve egészségre gyakorolt pozitív hatásuk ezeket a hátrányokat bőségesen ellensúlyozzák. Mindehhez hozzávesszük azokat az íz és aroma jellemzőiket, melyeket hiába keresünk a nagyáruházak polcain, könnyen felismerhető, hogy ezek olyan sajátosságok, amelyeket érdemes kihasználni és megőrizni.

 Növénytermesztési tevékenységem során, sokan hoznak hozzám különféle növények magjait. Jellemzően paprika magokat, de paradicsomból is kapok szép számmal. Azt, hogy nekik honnan van, azt sokszor már nem tudjuk meg, ők is kapták valahonnan, valaha, és művelésben hagyták, valamilyen jó tulajdonságuk miatt. Ezeket aztán elvetem, megnézzük mi lesz belőlük, tudjuk-e használni, vagy csak egyszer megpróbáljuk, de nem szeretjük meg.

  Néha azért előfordul, hogy „marad” művelésben jövőre is, vagy még tovább. Ekkor, a szaporítóanyagot már mi mentjük, a legszebb termésekből szedjük ki.

  Azt nem mondhatjuk, hogy „tájfajta”, mert az ma már jogi kategória, de azt minden további nélkül, hogy helyi szabadfajta, vagy oltalom nélküli fajta. Elkezdtem hát gyűjteni ezeket a növényeket, valamint leírni azokat, alaktanilag jellemezni őket. Bár időm kevés, de mégis mindig tudtam rá szakítani időt az épp aktuális fenológiai fázis leírására, néhány fotó készítésére. Időközben ráakadtam az UPOV szervezetre, (International Union for the Protection of New Varieties of Plants) Nemzetközi Szövetség az Új Növényfajták Védelméért, ahol találtam egy táblázatot. (Magyarország 1983 óta tagja az UPOV-nak.) Ez a DUS táblázat (Dictinct-Uniform-Stable, Különbözőség-Egyezőség-Stabilitás). Ez a táblázat gyakorlatilag minden fontosabb növényre vonatkozóan tesz fel kérdéseket, melyeket 1-9-ig pontokkal kell jellemezni. Kitöltve, könnyebben lehet más azonos fajtársával összevetni, gyakorlatilag egy összehasonlító házi szabvány féle. Valami perverzitás nálam, de ezt kimondottan élvezettel töltöm ki, csupán a végén lévő, rezisztenciára vonatkozó kérdésekre nem tudok válaszolni, de az azt megelőző negyvenegynéhány kérdésre igen. Így szép lassan összeáll egy anyag, az egyes növényekről.

  Miután ezek helyi zöldségek, tehát ide, Kabához köthetőek, arra gondoltam javaslatot teszek a Helyi Értéktárba való felvételükre, hiszen ezek véleményem szerint valódi értékek! Része a kabai agrárörökségnek.

  Terveim között szerepel, egy Helyi Agrárörökségi Gyűjteményt és Magbank, röviden HAGYMA. Szeretném mindenképp kissé „intézményesíteni”, mert semmiképp sem lehet öncélú a gondolat!

 Kidolgoztam egy működési metódust, melyet nyilván még finomítani kell, de váznak, alapvetésnek most megfelel.

Íme:

  1.Fenntartás.

  A gyűjtemény génbank-szerűen működne. A begyűjtött szaporítóanyagot két-három évente elvetve, izolálva és szelektálva, biztosíthatjuk, hogy mindig csíraképes magjaink legyenek.

2. Közreadás.

Helyi lakosok ingyen, de korlátozott számban kaphatnak szaporítóanyagot, egy szerződés aláírásával, melyben kötelezi magát, hogy a kapott magokat elülteti, nem pedig pl. eladja. (A Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ mintájára)

3. Dokumentáció készítése.

 A begyűjtött magokat elültetve, és „próba nevelve”, a növényről dokumentáció készül, egy úgynevezett DUS táblázat szerint.

4. Együttműködés.

  Együttműködni a Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központtal, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézettel és a Magház közösséggel, bekapcsolódni munkájukba. A gyűjtött és részben dokumentált anyagot átadni további vizsgálatokra és esetleges hasznosításra.

   A Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központtal, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézettel és a Magház közösséggel már fel is vettem a kapcsolatot.

 …de még tovább gondoltam a lehetőségeket és az a vízióm, hogy legyen minden településen egy HAGYMA civil szervezet és keressék meg, gyűjtsék össze a helyi fajtákat. Adják közre és termesszen minél több ember olyan zöldségeket, melyek alkalmazkodtak az aktuális klimatikus, domborzati, talajtani viszonyokhoz! Termesszenek könnyen, egészséges növényeket! Erre a legalkalmasabbak azok a növények, melyeket őseink is termesztettek. Kis lépés ez, de minden kis lépés számít, hogy javuljon az általánosan romló egészségügyi állapot. 

Kérek minden érdeklődőt, hogy ha van otthon valamilyen régen termesztett zöldsége, gabonája, amit érdemesnek tart megőrizni a jövő nemzedékének, kérem az alábbi elérhetőségeken jelentkezzen:

Diczkó László

chilihungaria@chilihungaria.hu

...és ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban széles kínálatból válogathatsz: www.chilis.hu

  A helyi fajták, vagy tájfajták, olyan fajták, amelyek évtizedek alatt alakultak ki az otthoni kertekben és a gazdaságokban. A családok több generáción keresztül adták át őket, így alkalmazkodtak a helyi körülményekhez. Ennek következtében ellenállóbbá váltak a helyi kártevők és betegségekkel szemben. Ha ehhez hozzátesszük azokat az íz jellemzőiket, melyeket hiába keresünk a nagyáruházak polcain, és a váratlan extra tulajdonságokat, valamint a lenyűgöző kapcsolatot a múlttal, könnyen felismerhető, hogy ezek mind olyan jellemzők, amelyeket érdemes megőrizni.

   Növénytermesztési tevékenységem során, sokan hoznak hozzám különféle növények magjait. Jellemzően paprika magokat, de paradicsomból is kapok szép számmal. Azt, hogy nekik honnan van, azt sokszor már nem tudjuk meg, Ők is kapták valahonnan, valaha, és művelésben hagyták, valamilyen jó tulajdonságuk miatt. Ezeket aztán el is vetem, megnézzük mi lesz belőlük, tudjuk-e használni, vagy csak egyszer megpróbáljuk, de nem szeretjük meg.

  Néha azért előfordul, hogy „marad” művelésben jövőre is, vagy még tovább. Ekkor, a szaporítóanyagot már mi mentjük, a legszebb termésekből szedjük ki.

  Azt nem mondhatjuk, hogy „tájfajta” paprika, mert az ma már jogi kategória, de azt minden további nélkül, hogy helyi szabadfajta, vagy oltalom nélküli fajta.

  Ha rápillantunk a termésre, talán megtippelhető, hogy mit szerettünk meg benne! Nem ritkán, karnyi hosszúságú és vastagságú termései vannak! Ha lenne neve, valószínűleg Hú, vagy Hű paprika lenne a neve, mert amikor meglátják, mindenki azt mondja, hogy: Hú! Nem igen állják meg szó nélkül az első találkozást.

 Helyesebben kétfajta, ugyanis létezik piros és sárga változata is.

Mielőtt a termesztési tapasztalatokról írnék, vizsgáljuk meg a növényt alaktani szempontból.

  Nagyon kerestem a különbséget a piros és a sárga változat között, de a növényen nem találtam. A termésen a színén kívül van még némi eltérés, de a jellemzésben nem különböztetem meg a két növényt, ahol van különbség jelzem.

Alaktani jellemzés

Kabai gyűjtött paprika

 Nemzettség: Capsicum

Faj: annuum

Fajta: szabadfajta

Változat: Piros/Sárga

Termesztés helye:

4183 Kaba

Erősen kötött vályogtalaj

Északi szélesség: 47° 21’

Magasság a Balti felett: 88,70 m

Szaporítóanyag beszerzési hely: Hajdú-Bihar, Kaba

Mag

- felülete sima, lapított vese alakú,

- színe világossárga,

- mérete kb. 4 mm.

 Csíranövény

       -sziklevél nyélrefutó, lándzsás, hegyes, széle ép, tagolatlan, enyhén felfelé álló.

Hajtásrendszer

Nem determinált, felálló, fásodó szárú.

A szár színe zöld, a nóduszok környékén kissé lilás. Enyhén szőrözött.

Hengeres, vékony, hosszirányú bordával.

Térállása középmagas, magas.

A vegetatív növekedés során hozott levélnóduszok száma: 9

A szár nóduszaiból hajtások törnek elő.

Ágrendszere legyezőszerű. Villás elágazású (dichotonikus ), az elágazások egymáshoz viszonyított divergencia szöge 90^o.

2x2 elágazásig egyenértékű tovább nővő ágak fejlődnek, majd a további elágazásokban egy egyenértékű, továbbnövő fő ág és egy korlátozottan, gyengébben továbbnövő és csökevényesedésre hajlamos ág fejlődik. A csökevényes ágvonalon a harmadik, negyedik elágazás gyakran bogban végződik.

A továbbnövő ágakon bog spontán előfordulhat.

Virág

 Kétivarú. Bókoló állású. A kocsány helyzete nem meghatározható, egy növényen találhatunk fölálló, közepesen álló és lefelé álló kocsányt is. Ez paprikánál recesszív tulajdonság, mely alanyunknál nem stabil.

A kocsány mérete 60-70 mm, ami nagynak tűnik és nagy is, de a termés méretével mégis arányos. Ha nem számítjuk a kerek bogyójú fajtákat, mint például a cseresznyepaprikát, találunk – főleg baccatum fajtáknál, pl. Aji Amarillo – arányaiban sokkal hosszabbakat, akár termés méretű kocsányhosszúságokat is.

Virágok száma nóduszonként egy (1) darab.

Csészelevelek száma öt-hat, melyek egymással összeforrtak.

Öt-hat sziromlevelei fehérek, tövénél összeforrtak, a vackon egyetlen kört alkotnak. Elrendezésük sugaras, aktinomorf.

Porzók száma öt-hat, mely tőben összeforrt a sziromlevéllel.

Porzószál hossza 4,5-5 mm.

Portok színe lila, mérete 3 mm x 1 mm.

A porzószálak tövénél mézfejtő található.

A termő kettő-, vagy több osztatú, felső állású, mely bibeszálban és bibepárnában végződik. A bibeszál hossza 4-5 mm.

Virágképlete:

*K₍₅₎ [C₍₅₎  A₅] G₍₃₎

vagy

*K₍₆₎ [C₍₆₎  A₆] G₍₃₎

 Levél

 Lomblevél. Levélalap függeléke nincs.

Levélnyél félhengeres, hosszanti félhengeres bordával a felső, nem hengeres oldalon.

Levéllemez tagolatlan, a levélszél ép. Enyhén befelé kanalasodó.

A levéllemez válla aszimmetrikus, nyélbe keskenyedő.

A levéllemez kihegyezett, hegyes.

Keresztben átellenes, majd szórt, spirális levélállású

Levélfonáki fő ér környezete enyhén szőrözött.

Termés

Lefelé álló.

Szarv alakú, vagy háromszög alakú, felfújt bogyótermés, kápiákra jellemző lapítottsággal. Hossza 25-30 cm, átmérője 6-8 cm. Súlya elérheti a 25 dkg-ot is, de a 20 dkg egyáltalán nem ritka.

Jellemzően két osztatú, de előfordul három, esetenként négy osztat is.

A termésfal vastagsága 4-6 mm.

Rekeszfal  kb. 5x10 mm-es, végigfutó, rajta szórtan magok találhatóak.

A központi oszlop kb. 40-50 mm magas, magokkal fedett.

Termésalap sima, vagy érdes, a csésze zárt. Kocsánybemélyedése nagy, 10-12 mm.

Bogyó felülete közepesen fényes, sima.

Terméscsúcs hegyes, de előfordul a bibepontnál behúzott alak is.

Enyhén csípős, körülbelül 2500 SHU. Kifejezetten „friss” ízű.

 Kétféle színben érik, pirosra és sárgára. Minden évben gondosan szelektálom a piros és a sárga termésből vett magokat, mégis a következő nemzedékben mindkét csoportban találkozhatunk ellenkező színű egyeddel is. Az öröklődés szempontjából a piros szín a domináns a sárga felett, ám mégis elő-elő fordul sárga a piros állományban. A paprika érett színéért három gén pár felelős, illetve azok kombinációja. Úgy tűnik, ebben az esetben az öröklődési szín génkombinációja nem stabil.

Termesztési tapasztalatok

Mint a szabadfajtákra jellemző, kis odafigyeléssel érhetünk el jó eredményeket. Ezzel a fajtával is ez a helyzet. Magvetése és a palántanevelése is a szokásos, nem kíván sem melegebbet, sem extra tápanyagot. 70-75 nap alatt eléri a palántázási méretet és állapotot.

Célszerű egyesével elhelyezni, mert ellenkező esetben kezelhetetlenné válik a növény, jórészt az óriástermései súlya miatt is. Emiatt célszerű karózni, vagy kötözni.

 Folytonnövő, szeptemberre már elérheti a két méteres magasságot is.

Hatalmas termései képesek letörni az ágait, e tekintetben bizony érdemes körültekintően felkötni. Hátránya továbbá, hogy a termések még a második kötésnél is leérnek a földig és az érintkezési pontnál baktériumos rothadás elindulhat.

A sárga és a piros változat között én nem találtam különbséget, talán (talán) a sárga termés mintha vékonyabb lett volna és a húsvastagsága kissé nagyobb, de ebben nem vagyok teljesen biztos, nagyon kerestem a különbséget, talán ennyi lehet.

Kimondottan későn kezd el színesedni és a színesedés végére általában már ráncosodik a bogyó, ezért gazdasági érettségét zölden szedve határoznám meg. Enyhén csípős, kifejezetten jó ízű paprika. Ha meg kellene becsülnöm, 2.500 SHU értékben határoznám meg. Simán fogyasztható kategória.

Célszerű metszeni a növényt, így lesznek a legnagyobb termései, de a metszést rosszul viseli, ezért csak bekötött termés után van lehetőség a ágat lecsípni.

A csigák nagyon szeretik, jellemzően a kocsányt hámozgatják, illetve, ha leér a termés a földig, szívesen be is költöznek a bogyóba.

Teljes terheléskor sem mutat tápanyaghiányos tüneteket, vélhetően gyökérzete is megfelelően nagy a tápanyagigény kiszolgálására.

Összességében egy kiváló, igen „piacos” paprikáról beszélünk, melyet könnyedén, akár növényvédő szerek nélkül is termeszthetünk úgy, hogy ha a kertszomszédunk meglátja, biztosak lehetünk benne, hogy kér belőle! Ettől nagyobb dicséret nem is kell!

Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban folyamatosan, széles kínálatból válogathatsz: katt IDE!

  Köszönöm, hogy végigolvastad!

Diczkó László

Minden jog fenntartva, fotók a szerző tulajdona!

  Az úgy volt, …. hogy mindig minden az utolsó pillanatban jut eszembe, vagy még akkor sem! Növénytermesztésnél ez nem túl előnyös. Most is valami ilyesmi történt, de az alapgondolat nem az enyém volt, egy „kertészkereskedőpalántadealerüzletasszony” kérdezte tőlem, hogy miért nem oltok krumpliba paradicsomot? Hmm? Krumpliba? Minek? Most? Hogy? Mer' lehet? ..de tényleg, minek?

  Ez úgy délelőtt tíz óra tájban történt, és mire hazaértem, úgy tizenegy körül, már le se lehetett volna beszélni, hogy ne oltsak krumpliba paradicsomot! Így megy ez erre felé!

  Még éppen volt valami maradék paradicsompalántám (május vége), de krumplim az …. az nem is volt! Honnan is lett volna! Felrémlett, hogy a komposzthalomból, a kidobott (bocsánat: komposztált) krumplihéj ki szokott kelni. Irány a kertvége! …és igen! Gyönyörű krumplihajtások vigyorogtak a dombocskán! Nem is volt kemény a talaj, szépen ki tudtam szedni az „alanyokat”.

  Akkor még nem tudtam, hogy léteznek speciális oltó klipszek ( talán még nem említettem, de ha valamit a fejembe veszek, előbb megcsinálom, és később nézem meg, hogyan kellett volna!), ezért csak simán „parasztosan”, közönséges ékoltással tettem be a nemes részt (paradicsom) az alanyba, mely esetünkben krumpli!

  Elvileg nincs akadálya a beavatkozásnak, mert rokon növényekről beszélünk, vagyis ugyanabba a rendbe tartoznak, a burgonyavirágúakba (Solanales), ugyanabba a családba, burgonyafélék (Solanaceae), és mindkettő Csucsor nemzettségbe tartozik (Solanum). Elvileg el kell, hogy fogadják egymást, ha szerencsénk van, illetve, ha értünk hozzá, amit csinálunk. Ez utóbbi még nem valósult meg teljesen, de „rajta vagyok”.

  Fotót, természetesen elfelejtettem csinálni, és mivel már nem volt több krumpli hajtásom, ezért paradicsom/paradicsom kombón mutatom meg, mit is műveltem:

  Annyira csúszós és „tehetetlen” volt az oltási hely, hogy nem tudtam normálisan bandázsolni a sebet, de ha van szigetelőszalagod, nem sok akadály állít meg! Visszautalnék, hogy van ehhez a művelethez megfelelő eszköz, de akkor még csak akarat volt meg.

  Valahogy csak egyben maradtak.

  Most már van oltókabinom, de akkor még nem sejtettem, hogy ilyen létezik egyáltalán, mindenesetre az Úr kegyes volt és megmaradt mindkettő növény.

Az oltási heg

  A meggyfa alatt jól megvoltak, ha eszembe jutottak, meg is öntöztem. Néha-néha el is felejtettem Őket egy hétre is. Akkor már láttam, hogy egy gyengén teljesítő paradicsom lett beleoltva az alanyba, de a kísérlet szempontjából ez mindegy is. Persze jó lett volna átültetni nagyobb edénybe, akár 20-30 literesbe is és talán egy kis tápanyag sem ártott volna Nekik, de …végül, csak megnőttek.

  Most újra felbuzdultam, …nem bírtam ellenállni, hogy megnézzem, van-e benne krumpli! Igen, tudom, várhattam volna még, de most már úgy is mindegy! Majd utólag megnézem mikor kellett volna felszednem.

  Tádáám! Van! …és teljesen egészséges, nem varas, nem rágta meg semmi! Nem sok, nem sok, de ettől az 5-6 literes edénytől ne is várjunk többet!

  A lényeg, hogy sikerült azonos területen krumplit és paradicsomot termelnem egyidőben, egy gonddal.

Ha valami csípősre lenne szükséged, webáruházunkban egész évben nagy választékkal várunk: www.chilis.hu. Katt ide!

  Köszönöm, hogy végigolvastad!

 Diczkó László

A nem jelölt fotók a szerző tulajdona! Minden jog fenntartva!

Tavaly ősszel határoztam el, hogy felhagyok a konvenciális növénytermesztéssel és áttérek az ökológiai szemléletű kertészkedésre. Ez nem megy egyik napról a másikra, de igyekszem, sokat olvasok és figyelem, azok munkáját, akik előbbre tartanak e téren tőlem.

A tapasztalat nem ér semmit, ha nem tudjuk átadni azt, ezért amikor elkészítettem a penetrométeremet, gondoltam megosztom veletek is, hogyan készült és hogyan lehet használni!

Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik segítettek a készülék megvalósításában! Elsősorban a Stéh Bt-nek, Stéh Janinak, Vécsey Jancsinak, az Italmondo Bt-nek, Cserven Tibornak és Kovács Zolinak, a Kovács Autósbolt tulajdonosának!

Megosztásokat köszönöm!

Ha bármi csípősre szükséged lenne, webáruházunk egész évben folyamatosan széles kínálattal vár: www.chilis.hu

Diczkó László

Immár tíz éve kertészkedek, vagyis több, de tíz éve a megtermelt zöldséget feldolgozom és értékesítem. Eleinte munka mellett, hat éve viszont főállásban, fő bevételi forrásként.

Ez alatt kétszer sikerült bővíteni kertünket, ma 2.500 m2-en gazdálkodunk, intenzív termesztés technológiával és ami nagyon fontos, monokultúrásan. Mindig, mindenhol paprika van! (és egy kevés paradicsom)

Nem vagyok növénytermesztő szakember és egész életemben más jellegű dolgokkal foglalkoztam, ezért a feladathoz a tudásom, …hogy is mondjam, …átlagember szintű volt, nem is lehetett más. Ezzel akkor is tisztában voltam, de így utólag már látom, a természet és a kiváló adottságú talajom (csernozjom) amíg tudott, segített és jótékonyan megoldotta és áthidalta a „kezdő kertész” hiányosságait.

  Szerettem volna egyre több alapanyagot előállítani. Ez volt a fő cél! Meglehetősen sokat olvastam a témában és nem voltam rest beiratkozni egy növényvédelmi tanfolyamra sem, ez is nagyon érdekelt és érdekel ma is.

  Ahogyan egyre jobban beleástam magam a növénytermesztés irodalmába, úgy kezdtem elbizonytalanodni olyan különféle kérdésekben, melyre kezdőként azonnal rávágtam volna valami „frankó” választ.

Kezdett megjönni az érzés, hogy a növénytermesztéssel kapcsolatos kérdésekre, „csípőből” nem lehet válaszolni. Ismerni kell a környezetet, az előzményeket és még egy rakás olyan információt, ami így, vagy úgy, de befolyással lehet a problémára! Van egy állapot, amikor már annyi mindent olvastál, tanultál, hogy egyre bizonytalanabb leszel! Próbálod a megszerzett információkat figyelembe venni, még ha egymásnak gyakran ellent is mondanak, egy probléma megoldásánál, de ahelyett, hogy tisztulna a kép, egyre zavarosabbá válik! Volt úgy, hogy kinn a fóliában még amit „A”-nak gondoltam, mire beértem a lakásba, már „B”-nek! Ez egészen addig fajulhat, hogy a saját ültetvényed problémája előtt gyakorlatilag „besokkolsz”! Képtelen vagy döntést hozni, kavarognak az információk a fejedben. Ennek is utána olvastam, nem vagyok ezzel egyedül, „információs paralízisnek” hívják ezt a jelenséget. Ilyenkor hívogatom fel a barátokat, ismerős szakembereket, akik már azzal is segítenek, hogy átbeszéljük a dolgot! Mondjuk Ők értenek is hozzá, én viszont a felszínt kapirgálom még mindig, úgy érzem! Ezúton is hálás köszönet ezért!

Ezen a jelenségen, a termesztési tapasztalat és a türelem segít!

Megtapasztaltam hát, hogy a valódi tudás megszerzéséig vezető út, sokszor fájdalmas!

Az évek múlásával egyre több paprikát takarítottunk be. Eleinte a terület bővítése miatt, később már a maximalizált tőszámnál is tudtuk növelni a termésátlagot, évről, évre. Az utóbbi három évben már egyre csökkenő állománnyal is egyre több paprikát lehetett leszedni és feldolgozni! Ha megengeditek: ez utóbbit tartom a konvenciális termesztési gyakorlatom legnagyobb sikerének!

Teljesen biztos vagyok benne, hogy a művelt terület természetes teljesítőképessége felett sikerült eredményt produkálni! Természetesen számtalan termesztési, növényélettani és növényvédelmi probléma jött szembe, melyre reagálni kellett, vagy egyszerűen magától megoldódott, de mindenképpen értelmezni volt szükséges, hogy többé ez ne történhessen meg!

A tíz év alatt sikerült egy olyan termesztés technológiát kialakítanom, mely a növényeken optimalizálja a bőséges termés kialakulását.

..de minek is köszönhető, hogy évről, évre egyre több termésünk van, azonos területen? Mint fentebb említettem, ez is sok összetevős. Meg lehet duplázni a termésátlagot, kontroll alatt tartott, folyamatos tápanyag utánpótlással, talajerő pótlással. Néha mégis, vagy épp ezért, úgy éreztem, ellustulnak a növényeim! Egyéb technikákra is rájöttünk, amelyek nem kerülnek semmibe, mégis pozitív hatással van az állományra.

Aztán jöttek a talajtömörségi problémák, a gyökérnyaki parásodások, gyökérrothadások. Megoldottuk azt is, ma már nem jellemző tünetek nálunk, de ekkor már éreztem, ez így biztosan nem a legjobb irány, hogy a talajt szinte már csupán egy közegnek tekintem, ami megtámassza a növényt. Nem idegen ez a mai kertészeti technológiákban, hiszen sok zöldség, amit megveszünk, talaj nélküli termesztéssel készül, ne legyünk naivak! A „modern” kertészet már nem is bíbelődik a talajjal, egész más közeget használ, vagy még közeget sem. Ez is egy út.

  Ti, akik rendszeresen olvassátok írásaimat, tudjátok, hogy sosem ijedtem meg kipróbálni valami „furcsát” a termesztésben. Igyekeztem innovatívan állni a mezőgazdasághoz. Az utóbbi években már mindegy, hogy szántottunk, talajmaróztunk, kultivátoroztunk és általában…mindent elkövettünk, hogy megfelelő körülményeket teremtsünk, tavasszal azt tapasztaltuk, hogy semmivel nincs jobb állapotban a talaj, mintha nem csináltunk volna vele semmit! Ellenkezőleg! Rosszabb! Minden évben rosszabb! Egyre több energiát kell befektetnünk, hogy továbbra is jó eredményeket érjünk el!

Ezzel párhuzamosan jönnek szembe velem az interneten elérhető videók, írások a notill, mintill, és egyéb, más talajkímélő technológiákról, amikből visszaköszönnek azok az előzmények, melyeket én is megtapasztaltam, átéltem. Nagyon sok órát, napot töltöttem a számítógép előtt, amikor ezeket néztem, olvastam, jegyzeteltem.

Egyszerűen megérett bennem a gondolat, hogy változtatnom kell! Nem tudom másképp megfogalmazni: megérintett a „felismerés”, hogy a talaj, egy tökéletes ökoszisztéma, amin leginkább csak rontunk, ha durván beavatkozunk!

Olyan módszerre van szükség, ahol lehetővé teszünk valamit a növényeknek és nem uraljuk azokat!

Bennem is van egy természetes félelem, hogy eltérünk a megszokott, mezőgazdaság ipari paradigmáitól valami más, természetesebb termesztés felé! Tudom, hogy nem fog menni elsőre, hogy ez nem egyik napról a másikra fogom megvalósítani, de bizakodó vagyok! Majd a változtatáson is változtatunk!

Az összes fentebb említett technológiának (notill, mintil, bármilyen talajkímélő) az alapja a vetésforgó, ami nálam ugye nincs! Ellenkezőleg: létkérdés, hogy minden évben paprikát termeljek! Ezt még nagyobb kihívásnak tekintem! Vélhetően emiatt nem is tudok egy tökéleteshez közeli állapotot kialakítani majd, de mindenképp természetközelibbé szeretnék válni! Valami hibrid megoldás lesz a rövidtávú cél.

Szeretnék kialakítani egy „Ökológiai szemléletű, kisüzemi termesztéstechnológiát”, ahol a talaj, mint ökoszisztéma van jelen, nem pedig támasztó közeg!

Az első, kezdeti lépéseket már meg is tettem, az idén már nem szántunk. Az ültetvényen termett növényi részeket leaprítottuk, nem vitetem el, mint eddig, megváltozott a titulusa, most már nem zöldhulladék, hanem szervesanyag forrás.

Szerencsémre, a Terragro KFT. támogat ebben a tevékenységemben, a BIOFIL termékcsaládjuk és szaktanácsadásuk rendelkezésemre áll az átállás időszakában. Nagyon köszönöm!

Ástam egy kutatóárkot (szoktam � ), felmértem a kezdeti állapotot. Nem is olyan tragikus, mint gondoltam! Vannak gilisztáim is, bár nem túl sokan, de reményeim szerint számukat meg tudom többszörözni.

Ehhez is, mint oly sok máshoz úgy állok hozzá, hogy csupán a célt látom, de hogy hogyan fogom azt elérni nem tudom! Mire elérem megismerem ezt is. Sokszor mondják, hogy nem a cél a fontos, hanem az odáig vezető út, hát itt fontos a cél is, mert nincs más lehetőség!

 Hosszútávon nincs más út, csak megvédeni a talajunkat, hiszen a növény a talajból építkezik, végeredményben a talajt esszük meg!

Úgy tervezem, évente egyszer, kétszer be fogok számolni, hol tartunk ezen az úton! Ha kíváncsi vagy rá, iratkozz fel blogomra.

Köszönöm, hogy végigolvastad!

Ha bármi csípősre szükséged lenne, webáruházunk egész évben folyamatosan széles kínálattal vár: www.chilis.hu

Diczkó László

 Fotók a szerző tulajdona, minden jog fenntartva!

Nem, nem! Nem hagyományos chili bemutatás! Azt már oly sokan megtették, hogy őszintén, már kicsit unom is. Ez is, mármint a Trinidad Moruga Scorpion is egy szupererős fajta, az SHU-kal ebben az írásban nem szeretnék foglalkozni, sokféle szám van, kardozzon a számokkal, akinek van kedve igazságot tenni. Nekem ez itt nem célom! Még maga Paul Bosland is úgy írt róla, hogy Ők (NMSU), ugyan átlagosan 1,2 millió SHU-t mértek, de volt olyan állomány, ahol 2,0 millió feletti minta is volt.

Ugyanazt támassza alá, amit már elég régóta mondogatok, hogy az azonos fajtájú chilik erőssége (kapszaicin tartalma) nem állandó, nem egységes, még akkor sem, ha ugyanazon a területen termesztik, vagy ugyanabból a növényről szedik le! Kb. ezer dologtól függ a csípősség, fogadjuk ezt csendben el!

A Trinidad Moruga Scorpion

Talán a kor miatt, talán, mert januártól decemberig chiliben fürdök, engem már inkább a fajta története érdekel, valamint a – véleményem szerint – eddig nem kategorizált alakja.

 Azt már megtanultam, hogy egy kutyának minél hosszabb neve van, annál drágább! Esetünkben egy chilifajtát járok körbe, melynek szintén nem rövid a tisztességes megnevezése. Cincáljuk hát szét!

1. Trinidad

Trinidad és Tobago zászlója

Helyesebben Trinidad és Tobago Köztársaság. Kolombusz Kristóf 1498. július 31-én fedezte fel a szigetet és valami miatt, a Szentháromságról nevezte el (szentháromság spanyolul: Trinidad). Szépen rendesen, először spanyol, később angol gyarmat lett, ahogyan az a világtörténelemben lenni szokott, igaz, még az olajválság előtt (azóta kétszer szaladt az égig az olaj ára, amiből Trinidadon van bőven!), 1962-ben függetlenné vált.

Még valamiről lehetne híres a sziget, történetesen vélhetően az elsők között honosították meg a televíziós valóságshowt, ugyanis 1990-ben a Jamaat Al Muslimeen 114 tagja Yasin Abu Bakr (eredeti nevén Lennox Philip) vezetésével megrohamozta a Vörös Házat (a parlament székhelyét), és az ország akkori egyetlen televíziója egyenes adásban közvetítette a kormány hatnapos fogságát. (Wikipédia)

Jelenleg a Karibi térség egyik legszilárdabb és legvirágzóbb demokráciája….és…nemzeti étele a rizses hús (pilau)! Ámen!

A trinidadi rizses hús  forrás: cookpad.com

2. Moruga

2012-ben találtam az első publikációt arról, hogy termesztési kísérletet végeznek, hol máshol, mint az USA-ban. A cikk év elejei dátuma miatt – úgy emlékszem februári a publikáció -ez vélhetően 2011-ben történt, tehát erre, vagy ezekre a fajtákra már 2010 előtt bukkantak, vagy találtak rá.

Elengedve azt a fonalat, hogy néhány neves (jellemzően amerikai) termesztő szeretett volna az oldalvizén médiát nyerni, nem sikerült amerikai nemesítés felé elvinni a történetét, hiszen az legalább akkora hájpot kapott volna, mint a híres/hírhedt Carolina Reaper. 2016-ig tehát spontán keresztbeporzással kialakult tájfajtáról beszélhetünk, melynek fellelési helye (nem fogjátok kitalálni) Trinidad és Tobago!

Történt aztán, hogy 2016-ban megjelent egy Wahid Ogeer nevű helyi (trinidadi) farmer, aki a Trinidad &˛Tobago Guardiannak úgy nyilatkozott, hogy eme nemes fajta az Ő szülötte!

Sajnos nem tudom megmondani melyikük Wahid Ogeer! Ami bizos, a képen csizmában van! forrás: The Trinidad & Tobago Guardian

Bár rossz minőségű a kép, a paprika, ami mellett pózolnak, nem igen hasonlít az ismert Moruga formához, de „szép asszonyban kicsi hiba, nem számít!”

Én ezt is elhiszem, mármint, hogy Ő nemesítette, de jól látható, hogy hasonlóan ahhoz a blogbejegyzésemhez, mely Attila nevének írásával foglalkozott, itt sincs túl adatolva a történet, habár itt csupán egy évtizedes múltat kutatunk, előbbinél pedig 1500 év homályát.

Vizsgáljuk meg nevének eredetét hátha többet megtudunk a növényről. A Trinidadot, mint a név első tagját, most kizárásos alapon fogadjuk el. Tehát a Moruga! Több helyen olvasom, hogy azért Moruga, mert Moruga tartományban vélték „felfedezni „. Nos, kérem mindenki nyugodjon meg! Nincs Trinidadon Moruga tartomány!  Van viszont Moruga város. Vagy falu. Legyen inkább mégis város. Délen, a trinidadi sziget középtáján.

Forrás: Google Maps

Van ott egy múzeum is! Szeretem a múzeumokat! Ez amolyan helytörténeti gyűjtemény, de sebaj!

  A Morugai Múzeum. A kiskertben mintha lenne paprika is!  forrás: Google Maps

Ez a lyukas szék, alatta bilivel bizonyára nagy becsben lehet, mert a Google Maps-re négy képet is feltöltöttek róla!

Ha eljutok egyszer ide, ezt mindenképpen megnézem!  forrás: Google Maps

Paprikáról nem találtam nyomot, talán ott nem is akkora szám, mint szerte a világban. Etimológiailag ez így egyébként rendben is lenne, hiszen, ha Morugán kialakul egy paprika, a morugaiak nem fogják morugai paprikának hívni, viszont, ha eladják, vagy valaki visz belőle máshová és ott megkérdezik: honnan van ez a szép paprika?  Azt válaszolja: Morugáról! Tehát innentől lesz Morugai paprika. Etimológiában van egy olyan ökölszabály, hogy valaminek az első, a legrégebbi nevét általában a helyről kapja, ahonnan származik. Makói hagyma, Szegedi paprika, stb, stb. Ezért lehet a Moruga helységben valami igazság, a paprika származására vonatkozóan. A tézisen nem javít, hogy Wahid bácsi a sziget másik felén lakik, de ez ebben az esetben ez csupán 40-50 km-t jelent. Valahol Chickland és Caparo között van egy 25 hektáros farmja. Állítása szerint ott történt meg a csoda. Legyen úgy!

..hogy tovább vesézzük a történetet, …. 2007-től volt a Bhut Jolokia Guinnes rekorder csúcstartó, mint a világ legcsípősebb paprikája, egészen 2011-ig, amikor is a kevéssé ismert és tisztelt Infinity vette át ezt a címet. Szerintem még egy rekord tartozik az Infinityhez, mégpedig az, hogy mindösszesen két hétig bitorolta ezt a címet, mert a Naga Viper letaszította a trónról. …de Ő sem lehetett maximum egy hónapig ott, ugyanis 2011 márciusában a Trinidad Scorpion Butch T került a csúcsra és Őt taszajtotta le onnan a Trinidad Scorpion Moruga 2012-ben.

Az Infinityt nevezik még 7 Pot Infinitynek is, ami azért érthetetlen, mert a 7 Pot, vagy 7 Pod tradícionális Trinidadi fajta. Erről kicsit lejjebb írni fogok, de többféle alakban jelenik meg az internet világában, vagyis itt sincs minden rendben szerintem, de nem egyedi dolog ez erre felé!

A Infinity. Itt sem találunk két egyforma lakot. de ez megint egy külön történet lenne, ezt most engedjük el! Forrás: pepperscale.com, pepperseedz.eu, thehippyseedcompany.com

Ami még belerondít a gondolataimba, hogy 2010-ben megjelenik egy 7 Pod Jigsaw nevű paprika, ami állítólag a Trinidad Scorpion Moruga és a Naga Morich keresztezése. Őszintén szólva én ezt a történetet nem hiszem, csak valaki, valami nagyot akart írni az internetre, ugyanis a 7 Pot/7 Pod egy tradicionális trinidadi fajta, ergo nem lehet egy Trinidad Scorpion Moruga és a Naga Morich keresztezése, legyen annak bármilyen furcsa utóneve is!

A 7 Pot Jigsaw (pepperseeds.eu) és a Trinidad Scorpion Butch T (thehippyseedcompany.com). Mondanom sem kell, hogy majdnem annyi forma, ahány oldalt nézünk. Lehet kicsit túlzok, de össze lehet zavarodni!

A rengeteg információból úgy vélem, hogy már 2010 előtt átszivárogtak az Egyesült Államokba trinidadi tájfajta chilimagok, hiszen a Trinidad Scorpion Butch T, már 2011-ben rekorder lett úgy, hogy előtte már Butch Taylor termesztette és/vagy nemesítette, de alapvetően ettől még maradt trinidadi fajta. Tehát valahol 2008-2009 körül szabadulhatott el börtönéből a trinidadi hármas, a 7 Pod, a Scorpion és a Moruga.

A Morugát alakja, ami igazán egyedivé teszi!

Gyorsan túlteszem azon apróságon magam, hogy a Trinidadi CARDI (Caribbean Agricultural Research and Development Institute, Karibi Mezőgazdasági Kutatási és Fejlesztési Intézet) által készített Trinidad és Tobagói Csípőspaprika Katalógusban, valami egészen más fotó van, mint a világ bármely webhelyén fellelhető képeken, kezdve a NMSU Chili Pepper Institute vonatkozó fotóival! …  de Torgyán Jóska bácsi már megmondta, hogy a sas nem vadászik legyekre! Ezt ne akarjuk megfejteni! Had’ szúrjam közbe: Talán látszik, az egész chili történelem tele van ilyen „apró” ellentmondásokkal!

Én hiszek a CARDI-nak! Itt a hivatalos Trinidad és Tobagói katalógus vonatkozó oldalai:

Karibi Mezőgazdasági Kutatási és Fejlesztési Intézet paprikakatalógusa! Ilyen alakú Morugát sehol, de sehol nem fogsz találni az interneten!  forrás: cardi.org

Tehát az alak. Mi ennek az alaknak a neve? A néhai OMMI (Országos mezőgazdasági Minősítő Intézet, ma már integrálódott a NÉBIH-be) leíró fajtajegyzékében nem található ilyen alak, mondjuk Magyarország sem az Antillákon fekszik!

Katalogizált paprika alakok OMMI leíró fajtajegyzék alapján.  forrás: regi.tankonyvtar.hu

Ettől sem lettem sokkal okosabb!   forrás: International Plant Genetic Resources Insttitute, researchgate.net

Külföldi oldalakon sem találtam sok mindent. Amit mégis felleltem, az nem ad választ arra, hogy valójában mi ennek az alaknak a neve? Jobb nem lévén, nevezzük Moruga alaknak.

A Moruga forma.

...hát nem furcsa?

Számomra egyértelműen az látszik, hogy a rekeszfal (erek) sokkal rövidebb, mint a termésfal! Valami oknál fogva, a termésfal visszafordulva meggyűrődik.

Az erektől hosszabb a termésfal.

Talán látható, hogy a rekeszfal nem gyűrődik meg, az erezet termésüreg felőli egyenes kontúrjától, a belső termésfalig normál, egyenes vonalban kitöltik a kialakult teret.

A rekeszfalon különösebb gyűrődés nem látható.

A termésfal visszagyűrődésének kialakulása, a termés növekedése során.

Növekedés közben torzul a bogyó.

Én úgy tanultam, hogy a termő, kialakulásakor már hasonlít a majdani termésre. Ennél a fajtánál jó képzelőerő kell az elején!

 Szétvágtam egy termést és fordítva raktam össze! Szerintem ez eléggé hasonlít a Scorpionra!

Szétvágva és újragondolva. Alul Trinidad Scorpion a Trinidadi katalógusból.

Egy növényen található többféle termésforma is! Ezeket is egyféle sorrendbe raktam. Nem tudom, hogy ennek van-e köze a bogyóforma kialakulásához, de jó szórakozás ezzel foglalkoznom!

Egy növényen több alak. Bal oldalon Moruga, jobb oldalon már Scorpion.

Pont ezek miatt, az egy növényen belüli különféle alakváltozatok miatt, nem zárom ki (de bizonyítani sem tudom), hogy a Trinidad Scorpion és a Trinidad Moruga Scorpion szoros és közeli rokonságban állnak egymással. Ezt természetesen a fellelésük helye is alátámasztja, ami egy sziget, ami topográfiai mivoltjában határozottan kizárja más, például rovarok által behurcolt idegen pollenek által történt keresztezést. Másfelől viszont olyan kicsi ez a sziget, hogy az sem kizárt, hogy minden, mindennel közeli rokonságban áll, mint egy beltenyészet. Domborzata változatos, a sziget közepén egy hegylánc Kelet-Nyugati irányban gyakorlatilag kettéosztja az országot. Ez a természetes akadály lehetőséget ad különféle mutációk kialakulásában, hiszen akár jelentősen eltérő alapítóhatások lehetnek a hegylánc Északi, vagy Déli oldalán. Ezek csupán fikciók, innen ezt nem tudom megfejteni.

forrás wikipédia

Elképzelhető, hogy valamelyik más, honos fajta és a Scorpion keresztezése a Moruga. Például a Faria és a Bejucal jöhet még szóba, hiszen kerekded alakúak és szintén szuper erősek.

Akár ezekkel is összeporozhatott a Scorpion! ...vagy nem!  forrás: cardi.org

Ezek mind, mind csak találgatások, a megoldást genetikai vizsgálatok bizonyíthatnák, de vajon szükség van-e ezekre a vizsgálatokra egyáltalán? Erre csak az tud válaszolni, aki a pénzt adja rá!

3. A Skorpió

Erre mindenhol azt a választ kapom, vagy találom, hogy a termés hegyének alakját, a skorpió farkához hasonlítják. ...de vajon van-e Trinidadon skorpió? Nos, állítólag igen, több fajta is, az egyik különösen veszélyes.

Tityus trinitatis skorpió  forrás: commons.wikimedia.org

Ez pedig itt az én Skorpióm, amiből rögtön van füstölt is! Természetesen Trinidad Moruga Scorpion chiliből készül, őrlőfejes kiszerelésben.

Ide kattintva azonnal meg is tudod rendelni!

Azt hiszem, ha erről a paprikáról többen beszélünk, már csak rosszabb lesz! Így is elég nagy a káosz körülötte/előtte/utána. Talán sikerült néhány apró mellékinformációval szolgálnom!

Köszönöm, hogy végigolvastad! A megosztásokat is nagyon köszönöm!

Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban folyamatosan, nagy választékban kínálunk! Katt ide!!

Diczkó László

A nem jelölt fotók a szerző tulajdona! Minden jog fenntartva!

 2014-ben készítettük el az eddig legsikeresebb, legnépszerűbb termékünket, a Spirit of Attila szószt. Rögtön, bevezetése után éreztük, tapasztaltuk, hogy szeretik az emberek, szívesen vásárolják. Csupán egy gond volt vele: ha valaki vett egy üveggel, legközelebb egy év múlva találkoztunk, mert ugye, - csípőssége miatt - eléggé kiadós!

Spirit of Attila chiliszósz, webáruház: katt ide

A névválasztásnál már elgondolkodtam, hogy vajon melyik oldallal vesszek össze az Attila név miatt, a szélső jobbal, vagy a szélső ballal?  Végül is úgy okoskodtam, ez mégis csupán egy élelmiszer, aki szereti, fogyassza, legfeljebb a régészek nem tőlem vásárolnak!

Tovább pörgette az Attilát, hogy 2015-ben megnyertük vele a World Hot Sauce Awards-ot az Egyesült Államokban. Miután ez volt az első magyar chiliszósz, ami bármilyen versenyt nyert külföldön, (pláne az USA-ban), a média, ha rövid időre is, kebleire emelte. Sokan megismerték.

Eredményhirdetés, 2015 Louisiana, USA

Kaptam is a név miatt, ahogy arra számítottam. Sajnos érvelésig soha nem jutottam el, mert nem kérdést intéztek felém pl. facebook kommentben, hanem ítéletet kaptam, kioktatást, pökhendi ócska beszólásokat. Ilyenkor úgy érzem, nincs helye a „beszéljük meg”-nek, ezért gyorsan megtanultam hát a törlés/tiltás funkció használatát. Természetesen ilyenkor akit tiltanak, jön a szintén ócska szövegével, hogy „mekkora szégyen” kitiltani valakit esetemben az én oldalamról. Nos, szerintem meg az a szégyen, ha valaki nem tud viselkedni másnak az oldalán és kitiltják onnan! Nem vagyok álszent és képmutató, nagyjából látom, érzékelem, milyenek a társadalmi és kulturális állapotok ma Magyarországon. Nem mindenkivel lehet érvelni. Ez van!

Ha számszerűsíteni akarom, akkor húsz beszólásból tizenkilenccel nincs mit kezdeni! Olyan a hangneme, amit személyesen nem merne megengedni magának, ha szemtől szemben állnánk. A maradék öt százaléknak elmondom, hogy higgyék el, volt időm utánanézni és ez a jó írásmód. Talán egy-két példát is felhozok, de nem mindig.

Nos, elérkezettnek láttam az időt, hogy mélyrehatóbban támasszam alá, miért döntöttem az Attila névváltozatnál.

Than Mór: Attila lakomája (1870), jobboldalt fehér ruhában, kezében ΙΣΤΟΡΙΑ (História) című művével ül Priszkosz rétor, akinek leírása alapján Than megfestette a jelenetet forrás: Wikipédia

Tehát Attila 410 körül született a Kaukázusban (az se kicsi mondjuk) és 453 márciusában halt meg, talán a Tiszántúlon. Már ebből az egy mondatból kilátszik, hogy nincs túl adatolva ez a kor!

Testvére Buda (Bleda) volt.

Buda chilicsepp, webáruház: katt ide!

Kapom a kommentet: „Attila nem is így írta a nevét, hanem úgy! Ezt se tudod?” Hát ezt meg Te honnan veszed? Amikor gyakorlatilag semmi nem maradt fenn! Nem, hogy hogyan írta a nevét, hanem hogy volt-e egyáltalán írásbeliség, az sem! Semmi! Nulla dokumentum, vagy töredék, mint például a Holt tengeri tekercsek, …semmi! Honnan veszed, hogyan írta a nevét?

Az első említések a kortárs Marcellinus Illyricustól: Attila és Priszkosz rhétortól: Attilas. Priszkosz rhétor egyébként 448–449 körül egy követség tagjaként Attila udvarában tartózkodik, melyről később egy nyolckötetes műben számol be. V. század.

Priskos rhétor töredékei. Követségben Attila, a hunok nagykirálya udvarában (Szilágyi Sándor)

A következő említések, amikre rábukkantam a VI. századból Jordanes, Attilának írja, valamint a VII. századból a Chronica Paschaleban szintén Attilaként szerepel.(Friedrich Klára-Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás)

Néhány említés, amire rábukkantam: 1360 körül, Atyla. Képes Krónika.

Képes krónika, 1360

Néhány kép a British Múzeumból.

Atila, Attioni

Néhány francia említés: Párizs 1666, Lion 1591, Párizs 1531, Párizs 1553, Párizs 1621, Párizs 1625, Párizs 1674, Strasbourg 1704

Attila

Néhány kép Bolognából és valahonnan Németországból.

Attila, Atila

Olasz-Spanyol emlékek: Padova 1550, Velence 1586, Milánó 1822, Barcelona 1606, Bologna 1602, Nápoly 1703, Nápoly 1828, Velence 1550, Velence 1707

Attila, Atila

Német, Osztrák fellelések: Bécs 1840, Berlin 1794, Frankfurt 1706, Lipcse 1715, Magdeburg 1583, Német Krónika, Nürnberg 1663

Athila, Atila, Attila, Attilae

...még egy kis vegyes latin-olasz-német:

Attila, Attilae

 Attilas, Atila, Atyla, Attioni, Attila, Athila, Attilae. Ezekkel a névváltozatokkal találkozhatunk a történetírásban egészen a XIX, századig. Legtöbbször az Attila és az Atila változatokkal.

Higgyék el nekem, vagy ha nem, nézzenek utána, a XIX. század vége előtt nem találkozhatunk Atilla, kiejtést tükröző névalakkal! Máshol is parttalan vita folyik, e két névalak helyességéről, jellemzően a "Turáni körök" ragaszkodnak ehhez az írásmódhoz, bár történelmileg nem látszik alátámaszthatónak.

Még egy tipikus keresztkérdés, amit megkapok rendszeresen: Ugyan mondjam már meg, mi köze Attilának a chilihez? ...és ha így teszi fel a kérdést, akkor még finoman fogalmaz! Erre megvan a standard válaszom: Pont annyi köze van, mint a Coccolinó macinak az öblítőhöz vagy a Mars csokinak a Naprendszerhez!

A legfontosabb érvemet a végére hagytam, amiből viszont egy jottányit sem engedek! Azért választottam ezt a nevet:

Mátrix

Köszönöm, hogy végigolvastad! A megosztásokat is nagyon köszönöm!

Ha meg szeretnéd kóstolni az Attila szószunkat, webáruházunkban folyamatosan elérhető: Katt ide!

 Diczkó László

Felhasznált irodalom:

Friedrich Klára-Szakács Gábor: Kárpát-medencei birtoklevelünk, a rovásírás

Hun-ujgur-magyar testvériséget és kultúrát támogató alapítvány oldala

e-nyelv.hu