Hol is kezdjem? Hmmm…
Tehát amióta legalább két ember él a Földön, kimondva, vagy kimondatlanul versengés van köztük. Ki szerzi meg az ételt, ki eszik először, ki gyorsabb, ki tud jobban úszni, stb, stb …szóval érted.
Később ezt már szabályok közé szorították, ebből lett a sport.
Ma már mindenből tudnak sportot csinálni, még a szakácsoknak is van olimpiájuk, de bármilyen más, extrém tevékenységnek is van, vagy lehet versengése.
Nem marad ki ebből a chilievés sem! Kevés olyan ország van, ahol nem rendeznek chilievő versenyt, a saját szórakoztatásukra, vagy épp a közönség szórakoztatására. Ezt a globális jelenséget meglovagolva, gondolt egyet egy kis csapat Bristolban és kidolgozott egy szabályrendszert, ami a keretbe foglalja egyféle chilievő verseny lebonyolítását. Akik ezen szabályrendszer szerint rendeznek versenyt, azok győztesei pontokat kapnak és igen, számon tartják ezeket a pontokat; ez a világranglista. Ha sok ilyen versenyen indulsz és mondjuk meg is nyered ezeket, világranglista vezető is lehetsz, de gyűjtői kártyán rajta leszel, az biztos!
De itt még nem álltak meg, kontinentális versenyeket szerveznek, ahol kontinens-bajnokot avatnak! Ez évente egyszer van. Itt nem kupát vagy oklevelet nyersz, hanem övet. Igen, pont olyat, mint a bokszolók.
Ez a szervezet a League of Fire.katt ide!
Van Európa-bajnokság, Amerika-bajnokság és Óceánia-bajnokság, de - ahogy megismertem Őket - szerintem csak idő kérdése, mikor lesz Ázsia és Afrika-bajnokság is.
Ide „csöppentünk” mi bele, a szerencsés fafejűségem miatt!
…ugyanis már ezt megelőzően három versenyt is rendeztünk Kabán, amit az 1857-ben idezuhant meteoritról, a Kabai Meteoritról neveztünk el. Az első verseny, nyilván az unikaltása miatt is, remekül sikerült, …sok ember, és a sajtó is érdeklődve figyelte, mi ez az egész? A következő évben is „elment” a verseny, sok jelentkező, néző is akadt, de akkor már jeleztem a város felé, hogy a következő versenyt már csak úgy vállalom, ha hozunk valakit, akire kijönnek az emberek, vagy történik valami extra, mert így bizony bele fognak unni az emberek, …teszem hozzá: jogosan.
2018-ban, az első versenyen is sokan voltak!
Meg is egyeztünk Szőke Bandival (Szőke kapitány, ha így jobban ismered), hogy eljön, levezeti a versenyt, nevetteti az embereket, …jó lesz! Ember tervez, Isten végez, …jött a covid. Kényszerű kihagyás következett. Ezen kihagyás alatt ismerkedtem meg Potocki Ferivel (Rike), aki ekkor tájt fedezte fel a chilievés kihívásait és épp akkor „robbant” be a League of Fire családjába. Egyszer említette, hogy kipróbálná magát egy chilievő verseny vezetésében, mert már sok mindent vezetett, igazi színpadi ember, de ilyet még nem. Nosza! Gyorsan meg is egyeztünk.
Rike
A harmadik chilievő versenyt már Ő vezette Kabán, és az lett amit vártam, eggyel jobb minden! Kezdett úgy kinézni a rendezvény, mint ahogy egy ilyen rendezvény kinéz bárhol a világban! Úgy értem, a színpadi produkció mozdult el pozitív irányba! A közönség ezt értékelte, jó hangulatú verseny lett! El ne felejtsem mondani, ez már hivatalos League of Fire verseny volt! A győztesek (mert holtverseny lett) világranglista pontot kaptak.
Van még egy apró szabály, hogy a versenyről lehetőleg livestream, de videó mindenképp készüljön, így ellenőrzik le a verseny szabályosságát.
Szerintem tetszhetett a LOF vezetőinek is a verseny, mert hamarosan (talán egy héttel a verseny után) jött a kérdés, mi lenne, ha mi rendeznénk meg a 2022-es év Európa-bajnokságát?
…hát így kezdődött minden!
Backstage: miután a chilievő verseny integrálva van a város nagyrendezvényébe, összeültünk a rendezvény főszervezőjével és leírtuk, milyen költségek is merülhetnek fel az EB kapcsán. A repülőjegyektől, a szálláson át, kaja, étel, ital…mindent. Jó nagy, hétjegyű szám jött ki. Na, akkor ezzel menjek a Polgármesterhez, a bizottságok elé és a Testület elé. Huhh! Mindenhol kérdés nélkül átment!
A külföldi versenyzőkkel Rike tartotta a kapcsolatot, én inkább a konkrét megvalósítást intéztem. Közben Valenciában megrendezték a 2021-es EB-t. Pálmafás téren, gyönyörű környezetben. Lehettek olyan 5-800-an körülbelül. Mi meg itt, egy hajdúsági kisvárosban, az ugaron…mi lesz ebből? Itt nyert értelmezést a fizikától elvonatkoztatott „helyzeti hátrány” kifejezés számomra.
Backstage: Közben beütött az energiaár hisztéria, ami kismértékben befolyásolta a rendezvényt is. Ahol lehetett spóroltunk. Például ötven pólót szerettem volna készíttetni, de csak öt lett belőle.
Ahogy közeledett a verseny, egyre több konkrét teendő lett, de megfigyelhető volt egy közösségi összefogás a városban. Olyanok hívtak fel, akikre nem is számítottam, hogy szóljak, ha valami kell! Nem egy-két ember! Mindenki első szóra adott bármit, amire szükségünk volt! Az utolsó zellerlevélig, minden kaját felajánlásokból készítettünk, pedig volt speciális menü is. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy ha más nem is történt volna, igazi közösségépítő projekt alakult ki Kabán augusztusban! Ezt nagyon pozitívan értékelem!
A versenyt megelőző napokban, már elkezdtek szállingózni a vendégek! Az új Hotelben volt legtöbbük szállása. Ők voltak az első vendégek az épületben. Minden új volt, a személyzet is! Szegények meg voltak kissé ijedve, hogy rögtön teltházzal kezdenek, ráadásul alig beszélnek a 88 vendég közül néhámyan magyarul! Mi harminc helyet kaptunk ingyen a várostól (persze az se ingyen volt, csak a város fizette), a többi a testvérvárosokból érkezett vendégeké lett.
Backstage: Minden évben megrendezi a város ezt az eseményt, ahol két napig „áll a bál”. Pénteken Meteorit Music Fesztivál a fiataloknak, szombaton főzőverseny, fellépők egész sora, este pedig valami nívós (értsd: jó drága) hazai zenekar. Tavaly az Edda volt, idén a Magna Cum Laude. Ennek a rendezvénynek már híre ment a környéken és a testvérvárosokban is, ezért ma már többen jönnek a testvérvárosokból, mint amennyit hív az Önkormányzat! Az idén kb. kétszerannyian! Amikor ezzel szembesül a városvezetés, nyilván úgy dönt, hogy jöjjenek, lesz ingyen szállás, kaja, minden, szégyenben nem maradunk! Ezek miatt az anomáliák miatt, mi leszorultunk a földszintre, ahol nem kétágyas szobák vannak, hanem négy, vagy hat. Ez mindenkinek nem felelt meg, - érthetően, nekem sem felelt volna meg -, ezért keresni kellett más szállást a városban, ami mellesleg tele volt! Egyrészt a Gyógyfürdő miatt, másrészt emiatt a rendezvény miatt, gyakorlatilag minden szálláshely elkelt a hétvégére. De megoldottuk, mindenkinek volt tisztességes, tiszta, jó szállása!
Már tavaly is mondogatták, amikor hivatalos LOF verseny lettünk, hogy Shahinát el tudjuk-e hozni? Mert az lenne csak a nagy dolog! Ezt a kérdést tavaly még furcsáltam, mert olyan is kérdezte, aki botrányon kívül még mást nem rendezett, de az idén már nem is volt kérdés…jött! Szombaton volt a verseny, de kedden (!) érkeztek Paullal. Én mentem ki eléjük a repülőtérre a feleségemmel és a lányommal. Virágcsokor, … minden volt! Még katonazenekart is vittem volna, ha nem hajnalban érkezik a gép! Megjöttek! Nagybetűvel: MEGJÖTTEK! Nekem, mint egyszerű vidéki csilis gyereknek, ez egy szürreális élmény volt!
Backstage: Shahina Zeenat Waseem, jelenleg 95 győzelemmel veretlen világbajnoka a chilievésnek! Angliában, és általában mindenhol UK Chilli Queennek hívják! Egyértelműen a legnagyobb név ma a chili challengek világában! Úgy képzeld el, mintha autóversenyt rendeznél és Hamilton jönne el díszvendégnek. …csak Neki nagyobb a médiája,
Péntek délutánra már majdnem mindenki megérkezett.
Backstage: Tudtuk, hogy jön a tavalyi valenciai EB komplett szervezőcsapata. Öt fő, Spanyolországból. Vonattal. Ki is mentünk eléjük a vasútállomásra (ez is vadonat új � ), de kiderült, hogy heten vannak! Csak úgy tudtuk befuvarozni a szállásra, ha az egyikünk a mi csapatunkból gyalog jött utánunk! Megoldottuk. Ráadásul rossz szállásra vittem Őket, később telefonáltak, hogy nincs annyi ágy, mint ahányan vannak! Ezt én szúrtam el, de akkor már idegösszeomlás határán voltam. Ötven méterrel arrébb volt a jó szállásuk. Megoldottuk. Ilyenkor, amikor már nincs mit tenni, meg szoktam mondani, hogy ezt bizony én rontottam el. Általában mindenki megértő. Most is így volt! Még Ők vigasztaltak! :D
Amikor mindenki itt volt, megvolt a szállása, volt egy fél órám rendbe szedni magam és kimenni a helyszínre, ahol a saját kis rendezvénysátorunkban tartottunk egy ismerkedési estet, mellette pedig ment a Meteorit Music feszt. Meg kellett teríteni, jött a kaja, köszöntőbeszéd, stb, stb.
Nem tudtam milyen lesz a hangulat, de emiatt igazán nem kellett volna aggódnom! Mindenki ölelgette egymást, a nevüket skandálták, elképesztő volt! Mondjuk az a másfél liter pálinka is dobott a hangulaton, amit kivittem! :D Ettől már az én nevemet is skandálták! :D :D
Este már énekléses, bukfencezéses hangulat lett! Sajnos én nem ihattam semmit, mert a catering felszerelést estére el kellett szállítanom, de ez pont nem számított. Shahinával akart mindenki (tényleg mindenki ) fényképezkedni, …és mindenkivel fotózkodott is! Nem voltak sztárallűrök! Igazán emberi volt minden!
Backstage: Arturo Rencrica, az aktuális európa-bajnok péntek éjfél körül érkezett Ferihegyre. Barátom, segítőm Füstös Laci érte ment, tekintettel a több mint 200 km-re és az éjszakai időpontra. Nem sokat aludt Ő sem!
Eljött a szombat! A NAGY nap! Délelőttre szerveztünk egy farmlátogatást hozzám. A versenyzőket, a hozzátartozóikat, a League of Fire-t, szóval mindenkit vártunk!
Jöttek is! Húúú! pulzus 120! Sokan jártak már nálam, de ez a csapat, ..hogy is mondjam? …láttak már chilit!
Hihetetlen még ma is számomra!
Próbáltam elmondani, hogyan is termesztek, néhány apró kutatásom eredményét is bemutattam. Szóval igyekeztem a legszebb arcunkat mutatni.
Backstage: a feleségem örült, hogy jönnek hozzánk, mert ilyenkor lefestem, amit már régen le kellett volna, összepakolunk, amit már régen össze kellett volna, egyszóval legalább rendet tettem az udvaron és a kertben! :D
Egy túrát szerveztem, ahol az utolsó állomás a kiindulási pont volt. Úgy alakítottuk, hogy amikor elvonulunk a kertészetbe, akkor a feleségem „átépíti” a kezdeti installációt és a versenypaprikák fogadják a visszatérő csapatot. Így is lett! Évek óta törekedem, hogy nagyméretű terméseim legyenek, most, hogy szembesültek a versenyzők a versenypaprikákkal, örültek is, meg nem is! Örültek, mert szerintük szépek, viszont tudták, hogy ezeket kell majd délután megenniük! Ebben a videóban erről is beszélnek:
Egy chilitermesztő nem kaphat nagyobb dicséretet!
Tudjátok, ha visszakanyarodunk és újra azt vizsgáljuk, hogy Kabán rendeztük az Európa-bajnokságot, egy kis hajdúsági városban, ahol az én kertészetemben jártak Európa legkeményebb chilis arcai, a világ legnagyobb chilipromóter szervezetének vezetői és maga Shahina, a UK Chilli Queen, …nos, bizonyos szempontból termesztői karrierem csúcsa volt! Hihetetlen!
Délben ebéddel vártunk mindenkit a rendezvénysátorban, és kezdődött a versenyre való ráhangolódás.
Ez egyénenként változó. Én leginkább az idegbaj és a gutaütés között ingáztam.
Az első esemény a IV. Kabai Chilievő verseny lett volna. Igen, volna, mert nem tartottuk meg. Nyolcan jelentkeztek előzetesen, de abból a nyolcból egy jelentkezett, egy pedig a helyszínen csapódott hozzánk. Úgy döntöttem, ezt így nem rendezzük meg! Hozzá kell tennem: így utólag nem is hiányzott ez a verseny onnan és akkor!
Backstage: Az ezt megelőző három évben is volt, aki előzetesen e-mail-ben jelentkezett. Jellemzően 2-4 fő. Ehhez mindig hozzájött még a helyszínen legalább hat-nyolc fő. Tízen mindig voltunk. Most nyolcan jelentkeztek előzetesen! Azon gondolkodtunk, hogyan fogunk majd elférni a színpadon. Azon, hogy tizennégytől több indulót nem fogadunk! Erre… Meg kell, hogy mondjam, szerintem eljött mind a nyolc, de legalább hét előzetes jelentkező, de érzékelték azt a hájpot, ami a külföldi versenyzőket övezi, és mindenki az EB-t várja…tehát azt hiszem, meggondolták magukat. Engem mindenesetre cserbenhagytak! Személyes kudarcként éltem meg! Nem azért, mert nem jött versenyző, hiszen mi készen álltunk, hanem azért, mert nem számoltam ezzel a lehetőséggel, hogy visszakozik mindenki és nincs helyette műsor a színpadon! Ebben nagyot hibáztam!
A főverseny viszont…! Húú! Bevallom őszintén, abban teljesen biztos voltam, hogy ha elkezdődik a verseny, ott már minden rendben lesz! Rike érti a dolgát, a versenyzők profik…mi meg majdcsak megoldjuk a feladatunkat!
De ilyet! Ilyen versenyt még nem éltem át! Néha libabőröztünk a színpadon! A közönség szuper volt, vette a lapot! A végére állítólag kétezer körüli nézőszám gyűlt össze! Nem számoltuk, de füvet nem nagyon láttunk a sok embertől! Mint egy focimeccsen, hullámoztak, kiabáltak, biztattak! Ááá..szuper volt! Én sok versenyt megnéztem addig is és azóta is. Fogalmazhatnék erősebben is, de inkább azt mondom, hogy az egyik legjobb verseny volt, amit eddig láttam!
Itt a verseny teljes videója, ha van bő másfél órád, tessék:
Backstage: Az egyik dilemma az volt, hogy itt van Arturo Rencrica, aki az aktuális Európa-bajnok, aki tavaly Anna Rej előtt, csak a gyorskörben tudott nyerni. Itt volt Anna is természetesen, Visszatért Giancarlo Gasparotto „Jack Pepper”, aki olyan csúcsokat tart, mint a Carolina evés csúcsát, majd elszív egy Carolina Reaperes cigit, …szóval nagyon sötét ló. Két éve nem indult versenyen, ide most eljött! …és eljött a veretlen cseh Radim „Peppers” Rehurek is, aki csak azért nem indul minden cseh versenyen, hogy más is nyerjen. Szóval, ez egy nagyon komoly nemzetközi mezőny volt! Nem szerette volna a LOF, ha mind a négy versenyző végigeszi a sort!
A tavalyi EB-n 12 paprikát, plusz még hatot ettek meg a versenyzők Valenciában, összesen 18-at. Itt 24 (!) paprikát, plusz hatot, tehát összesen 30 darabot evett meg a győztes!!! Elképesztő!!
A verseny végére Giancarlo „Jack Pepper” Gasparotto és Arturo „Mr Spicy” Rencrica maradt és a legnagyobb meglepetésre, Daniel „Palito” Vseteka, Csehországból! Őrá senki nem számított!
Epikus végjáték következett!!
Itt az utolsó nyolc perc:
Epikus végjáték!
Az afterparti újra a megszokott, vagy talán attól is lazább, felszabadult buli volt! Nyilván nem írhatok részleteket, de mindenki nagyon jól érezte magát.
Backstage: Ismét egy hibát elkövettem, kipakoltunk a rendezvényre a termékeinkkel és estére, amikor besötétedett el kellett pakolnunk. Ez minden időmet elvette újra és már megint nem tudtam egy pohár sört meginni senkivel. Egy folyamatos pakolás volt a hétvégém! Hol a kaja maradványokat, edényeket, hol a saját cuccomat, de mindig pakoltam!
A következő héten mindenkivel beszéltem, hazaértek-e épségben és hogyan érezték magukat? Teljesen egyöntetű véleménye volt mindenkinek! A város csodaszép, az emberek nagyon kedvesek, minden szuper volt, nagyon köszönnek mindent és még biztosan visszajönnek! Mindenki oda volt és vissza! Annak ellenére, hogy amikor kiderült, hogy itt, Kabán lesz, bizony merült fel kérdés, hogy biztosan jó lesz ez a helyszín?
Tavaly, a „sima” kabai verseny után nyilatkoztam valahová, hogy látjuk a hibáinkat és ettől tízszer jobb rendezvényt is lehetne csinálni, és ha lesz rá lehetőségünk, a világ legjobb versenyét szeretnénk megrendezni! Nem tudom, hogy sikerült-e? Nem is az én tisztem ezt eldönteni!
Eljött a lehetőség! Tudtuk, hogy most nem csak a városunkat, hanem Magyarországot is képviseljük, és szerintem nem hoztunk rá szégyent.
Köszönöm, hogy végigolvastad!
Minden jog fenntartva, a nem jelölt fotók a szerző tulajdona!
