Hogyan is kezdjem?

  Elég sokat foglalkozom chilikkel. Termesztjük, szedjük, feldolgozzuk. Azt nem mondom, hogy jól ismerem, de – fogalmazzunk úgy – láttam már!

Minden írásom alapja empírikus, vagyis megfigyelésen alapul. Most is így lesz.

  Megfigyeltem jó néhány posztot, ahol jellemzően sok-sok láda chilit láthatunk a képen, nagyjából azzal a magyarázó szöveggel: „Most szedtük!” Ezzel az égvilágon semmi baj nem lenne, ha igaz lenne, de az esetek túlnyomó többségében egyáltalán nem friss chilik vannak a ládákban, hanem jó pár nappal, akár egy héttel hamarabb leszedettek, mint a poszt. Ezt szerintem tudja az is, aki a fotót készíti, de valamiért (ki tudja miért?) mégis így jelenik meg.

  Vidéki gyerekeket nehezebb átverni, tudják mit nézzenek, hiszen sokkal nagyobb eséllyel találkozik konyhakerttel, akár tevékenykedik is benne, mint városi társuk. Tudom, vannak kivételek, de általában ez a valószínűbb.

  Ezért arra gondoltam, hogy segítek azoknak, akik szeretnék a piacon maguk eldönteni, friss-e a paprika, vagy nem. Mindegy ki mit mond!

A chili, mint zöldség

  A chili is, mint bármely növény, bonyolult biológiai rendszer. Csírázik, növekedik, hajtásokat hoz, virágzik, megtermékenyül, termést növeszt. Életfolyamata van. Ez az életfolyamat a termés leszedésével a termésre vonatkozóan sem áll le. Folytatódik a szedés után is! Külső és belső átalakulásokon, tömegváltozás, aromaváltozás, ízváltozás és esetünkben csípősségváltozáson is keresztül megy.

Ennek látható jeleit próbálom felvázolni az alábbiakban.

„A paprika minősége, a bogyó „frissességének” mértéke objektíven, számszerűen, a klasszikus vizsgálati módszerekkel nehezen meghatározható. Eltarthatósági ideje viszonylag rövid, mivel magas víztartalma, a zöldségfélék között, különlegesen egyedi szerkezeti felépítése (vékony héjú, viszonylag vékony hússzövetű, üreges „felfújt bogyó”) miatt hajlamos a gyors minőségvesztésre.

Ez elsősorban a „felfújt” bogyó fonnyadásában, felületének ráncosodásában, utószínesedésében, a fogyasztók által keresett és elvárt „piacos” jellegének elvesztésében nyilvánul meg” Zsom Tamás: Az étkezési paprika minőségváltozása a szedés utáni időszak alatt 2007

 

  A szedést követő tárolás alapvetően befolyásolhatja, meddig is marad „jó” állapotban a termés. Nem mindegy, hogy száraz-meleg helyen, vagy éppen magas páratartalmú helységben, esetleg hűvös tárolóban helyezzük el átmenetileg a chilit. Átmenetileg, hiszen azok a biológiai folyamatok, melyekre utaltam feljebb, előbb-utóbb mindenképp olyan állapotba hozza az alanyunkat, amely már nem éri el a használhatóság küszöbét. Megromlik.

  Egy rövid kitérőt engedjetek meg. Bizonyára megfigyeltétek, hogy a capsicum chinense fajták, spontán nem száradnak meg, tartós minőségromlás nélkül. Inkább megromlik (baktériumos rothadás), de nem szárad meg. Azoknál a fajtáknál is megfigyelhető ez a jelenség, ahol a terméshús vastagság nem, vagy csak alig haladja meg a fűszerpaprika húsvastagságát. Az pedig ugye (mármint a fűszerpaprika) jól szárítható, akár felfűzve is, mint tudjuk.  Ha kettévágjuk a Habanérót, vagy feltépjük ez a jelenség már nem figyelhető meg.   Ebből én arra következtettem, hogy valami a héjban (epidermisz) vagy alatta a terméshúsban lehet.

  Ez a sajátosság nagyon érdekelt egy időben és végeztem egy egyszerű kísérletet erre vonatkozóan.

Az első próba

 Az volt az alapfeltételezésem, hogy azért nem szárad a pl. Habanéró spontán, mert „viaszos a héja”! A viasz pedig vízzáró, a természetes párolgást akadályozza, a transpiráció (erről már írtam a levelekről szóló írásomban) pedig nem képes ekkora mennyiséget átzsilipelni. Frissebb reggeleken, ha leveszünk például egy Habanérót és megrázzuk, vízcsobogást, vízcsörgést hallunk. Páralecsapódás történt hajnalban a bogyó belsejében, annyira nem „átjárható” a paprika húsa-héja a vízpárának (ez kissé furcsa megfogalmazás, de talán érthető).

Utána néztem mi is ez a „viasz”:

„A termésfalat a külvilág felé az egy sejtsorú epikarpium (epidermisz), a termésüreg felé az ugyancsak egy sejtsorú endokarpium határolja. Az epikarpium alatt a 4–5 sejtsorú hipodermaréteg található, amelynek sejtközötti járataiban fajtától függően 1–5 sejtsorrétegben kutin rakódik le. (Az epikarpium- és a kutinrétegek együtt adják a nehezen emészthető „terméshéj”-at)”  dr. Balázs Sándor: Zöldségtermesztők kézikönyve

…de mi a kutin, vagy kutikula?

„A kutin fő alkotórészei polimer zsír- és oxizsírsavak, amelyek az ugyancsak lipofil viaszokkal együtt fordul elő. A kutint az epidermiszsejtek választják ki folyékony prokutin formájában, ez átvándorol a külső falon és a külső felületen zárt bevonatot képez, amely a polimerizáció során megkeményedik”  Jacob-Jaber-Ohman: Botanikai kompendium

  Ebből én arra következtettem, hogy ha eltávolítjuk a „viaszt” a héjról, spontán meg fog száradni. Alkohollal lemostam tehát két Habanérót, és száraz helyen hagytam, hogy megszáradjon.

Nem száradt meg, megromlott ugyanúgy!

...végül is több mint hat hétig száradt, ...mire észrevettem, hogy a magház penészes! (arról sajnos nem készítettem fotót)

…persze, ha tovább olvasok akkor:

„A kutikulának a sejtfalhoz közel eső rétegeiben pektinmezőket, a sejtfalnak a külső határos rétegeiben pedig kutinlamellákat találunk” Jacob-Jaber-Ohman: Botanikai kompendium

  Túl bonyolult ez nekem, de körülbelül az jött le, hogy nem csak a termés külső részén van viaszos, vízzáró anyag, hanem az epidermisz alatt is, sekélyen a sejtközi térben, lamella-szerűen. Emiatt nem szárad meg magától például a Habanéró, de igaz ez minden más általam ismert capsicum chinense fajtákra.

  Természetesen fenntartom a jogot, hogy tévedek a kiváltó okokban, de a jelenség valós. Megoldása tehát továbbra is az, hogy fel kell vágni, vagy szeletelni a capsicum chinenséket, ha meg akarjuk szárítani.  Ez biztos!

A tudományos részt hagyjuk is, mert mint mondtam, ez nekem bonyolult és nem értek mindent részleteiben, …

…térjünk vissza a vizsgálathoz.

 Kiválasztottam öt, frissen szedett, különböző fajtájú termést. Jalapenot (igen, tudom, hogy ez nem chinense, hanem annuum), Bhut Jolokia sárga és piros színűt, Carolina Reapert és egy Habanérót.

 Ezeknek fogom vizsgálni az öregedési változásait szemrevételezéssel: alak, szín, felületi fényesség, csillogás, valamint mikrobiológiai eredetű elváltozások - az előző változások mellett, illetve következményeként kialakuló, elsősorban penészgombafajok okozta károsodások, vagy baktériumos romlások.

 Tapintással történő megfigyelés sorozat alapján (bogyó keménység, feszesség) meghatározhatjuk, milyen minőségi fázisban, vagy szedés utáni időszakban van a chili. Nem tűpontosan, de jó közelítéssel!

Fontos! A vizsgált paprikák száraz helyen, szobahőmérsékleten és klímán voltak tárolva!

  Lejjebb taglalom a párás környezetben tárolt paprikák sajátos elváltozásait, illetve a túlhűtés következményeit.

 Arra számítok, hogy a folyamatos vízveszteség, amely egyrészről a természetes párolgásból, a folyamatosan csökkenő transpirációtól, valamint a kocsányseb miatt a szövetek vízállapotának változása jól megfigyelhető. (apadás, fonnyadás, puhulás)

Vagy nem!

Nézzük!

0. nap

   Tehát Ők öten lesznek az alanyok. Nem a legjobb a kép, de látható, hogy csillogók, frissek, feszesek...

 ..a kocsányseb friss, zöld. A csészelevelek zöldek, a bogyóra simultak.

 2. nap

  A szedést követő második napon a kocsányheg már egyértelműen száradásnak indult...

...és a csészelevelek is hervadni kezdtek. A sárga Bhut Jolokián volt egy hosszanti seb, ami frissen nem is látszott, így két nap múlva, egyértelmű beszáradás és feketedés észlelhető rajta. Tehát a kocsányon hamarabb észrevehetőbb a változás.

4. nap

  A negyedik napra a kocsányon nagyon erős jelei vannak a száradásnak,...

...itt-ott feketedések is mutatkoznak, amik valamilyen mikrobiológiai elváltozásra utalnak. Talán a színük is tompább kissé, de az még nem vészes. Tapintásra érezhetően elillant a feszesség, bár még puhának sem mondanám.

6. nap

  Nincs lényegi változás az előző alkalomhoz képest. A csészelevelek tovább száradtak.

 8. nap

  A nyolcadik napra már elkezdett pirosodni a Jalapeno. Kényszerből, hiszen már rég elveszítette keménységét, akárcsak a többi chili is.

10. nap

  Már be is pirosodott a Jalapeno, miközben a ráncosodás is elég szembetűnő. Tapintásra már a laikus is meg tudja mondani, hogy ezek nem frissek.

13. nap

  Már frissességről rég nem beszélhetünk, a Bhut Jolokián is látszanak ráncosodás jelei, pedig simának nem mondható frissen sem!

16.nap

18. nap

 A Habaneró is ráncosodik és természetesen puha minden, de...

 a carolina Reaper elkezdett romlani!

 20. nap

 Általánosan rossz állapotban vannak, így három héttel a szedés után.

22. nap

 A huszonkettedik napon már...

...a tárolhatóság is kérdéses!

24. nap

 Azt hiszem ezzel a képpel véget is vetek a kísérletnek.

  Ebből a képsorozatból látszik, milyen elváltozásokra számíthatunk a szedést követő három hét alatt. Jelentősebb állagromlás nélkül, körülbelül 10 napig tárolhatjuk, ezután már valamilyen veszteséggel számolnunk kell, és ebben benne van a különféle penészgomba kártételek és baktériumos romlások is. A legjelentősebb mégis a vízveszteség!

A párolgás csökkentése

 Miután a chili tömegének hozzávetőlegesen 90 %-a víz, növelhetjük a paprika általános jó állapotát, ha csökkentjük a párolgást, ha a chili felülete és környezete közötti vízgőznyomást csökkentjük! Ne gondolj nagy dologra, például nlyon zacskóba tesszük. Ezzel jelentősen lecsökkentjük a bogyó vízveszteségét, cserébe a kocsány megfeketedik egy hét alatt! Tehát ez sem az igazi megoldás!

Egy hét (!) párás környezetben.

  Hidegkárosodás

 Biztos vagyok benne, hogy sokan a fagykárra gondoltok, de nem erről lesz szó.

A trópusi, szubtrópusi eredetű chilik érzékenyek a hidegkárosodásként ismert, az alacsony, de nem fagyási hőmérséklet okozta károsodásra, tárolási rendellenességre. A hideg okozta károsodás („chilling injury”) a növényi szövet fiziológiai károsodása, ami a növényi rész a kritikus hőmérsékletnél kisebb hőmérsékleten történő tárolása esetén következik be.

 Chili esetében ez +7 C^o ! Például, ha hűtőbe tesszük!

Érdekesség még, hogy a károsodás nem a hűtési állapotban jelentkezik, hanem a hűtési állapot utáni időszakban. Jellemzően mikrobiológiai károsodások, rothadások. Ezek a káros folyamatok a hűtést követően felgyorsulva jelentkeznek.

Ezek a chilik 14 napig voltak hűtőben, kivétel után látszólag semmi bajuk.

Tehát hűtőben jól tartható, de kivétel után gyorsan fel kell használni!

 Összegzés

 Remélem eredeti célom, hogy a szedés utáni minőségromlást fotókkal illusztráljam, hasznos lesz számodra és felismered, ha egy hetes paprikát akarnak elhitetni Veled, hogy friss!

 A szedés utáni tárolásra vonatkozóan arra jutottam, hogy lehetőleg hűvös, de ne hideg (10 C°< 14 C°) hőmérsékleten, magas 90% relatív páratartalom mellett 10-12 napig lehet jelentősebb minőségromlás nélkül felhasználni.

 Hűtőgépklímán, (4-5 C°) két hétig tárolható, de a hűtési fázis után gyorsan felhasználandó, az átlagtól nagyobb sebességű állagromlás miatt.

 Bízom benne, hogy hasznosnak találtad az írást!

Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban széles kínálatból válogathatsz: Katt ide!

Köszönöm, hogy végigolvastad!A megosztásokat is köszönöm!

Minden jog fenntartva!

Goethe és a botanika

  A történelem során sok híres és kevésbé híres emberből vált amatőr botanikus. A szakma – nyilván – dilettánsként kezelte, a társadalom pedig furcsa „bogaras” embernek tartotta őket. Száz-kétszáz évvel ezelőtt „praktikus eszközként” tekintettek rájuk. Kérdezgették tőlük, hogy ennek vagy annak a növénynek mi a neve, legyen az konyhakerti vagy dísznövény. Hogy is fogalmazzak? Szórakoztató kisokosként szórhatták tudásukat. Ettől függetlenül sok érdekességet is megfigyeltek.

  Nekem is javasolta egyik barátom, hogy tanuljam meg egy-két növény latin nevét, hogy tudjak a szomszédok előtt „villogni”. Mennyivel elegánsabb, ha azt mondom,” -Ez itt nyilvánvalóan Raphanus sativus! ..mintha azt mondanám: - Ez meg retek!

  Kevéssé köztudott, hogy Goethe is amatőr botanikus volt.  Megalkotott egy „metamorfózis-tant”. Ez alatt azt értette, „hogy a növény, minden sokoldalúsága mellett is nagyon egyszerű szerkezetű, amennyiben a föld színe fölött mindig egy és ugyanazt a szervet, a szártagon ülő levelet fejleszti. A levél a növény lényege.”

  A magyarázat tömören a következő. A magból a gyököcske fejlődésével egy időben azonnal levelet, sziklevelet növeszt, majd a hajtásrendszerén egymás után hozza a lombleveleket, melyek később a lombozatot alkotják. Mindig az első ősalak ismétlődik: a levél. A virágok sem mások, mint módosult levelek. A csészelevelek is levelek, de akár a felismerhetetlenségig módosult sziromlevél is az. Lényegükben nem egyebek, mint valóságos lomblevelek.

  Ha tovább vizsgáljuk a virágot, a porzó sem más, mint módosult levél.

Raoul Francé – A növények élete, 1942.

...és a termő? Levelekből, termőlevelekből (zárvatermőknél) összenőtt képlet csupán.

Módosult levelek továbbá a tüskék és a tövisek is.

Kissé előre szaladtunk!

Nézzük, mit tudhatunk a levélről!

A levél (folium) a hajtás része, annak különnemű, többnyire lapos, lemezszerű oldalképlete.

Sajátosságai:

• növekedése korlátozott, kifejlődése után, további növekedésre nem képes. (Vannak kivételek, de ez a megállapítás a chilikre igaz.)
• A hajtás tengelyén (a száron) szabályosan helyezkedik el. (lentebb erről bővebben írok)
• További szerveket nem fejleszt magából.
• Nem keletkezhet járulékos módon idősebb testrészeken, a növekedéssel egy időben, a hajtáscsúcson, vagy a tenyészőkúpon alakul ki.
• Szöveteinek fejlődése szorosan összefügg az őt viselő szár szöveteivel és egyes szövetrétegei homológok a szár megfelelő rétegeivel. (Mezőgazdasági növénytan)

Típusai:

Sziklevelek vagy csíralevelek (cotyledon)

Allevelek (kataphyllum)

Lomblevelek (nomophillum, folium)

Fellevelek (hypsphyllum)

Murvalevelek (bractea)

Pelyvalevelek (gluma)

Fészekpikkelyek (squama involucri)

Virágzati buroklevél (spatha) (pl. kukoricacsuhé)

Kupacslevél (cupula)

  Ebből a felsorolásból, csupán a sziklevéllel és a lomblevéllel foglalkozom, a többi vagy nincs is jelen a chiliken, vagy ami mégis van, arról talán más írásban foglalkozom.

A sziklevél 

  A csírázás folyamán először szikleveleit mutatja meg a növény, majd fejlődése során sorra hozza lombleveleit, melynek alakja és színe jellemző a fajra, fajtára.

 Az előző írásaimban már taglaltam, hogy a csíranövény első levelei, levélkezdeményei rendszerint már a magban kifejlődnek. Alakjuk paprika esetében nem túl változatos, széleik épek, tagolatlanok. …és föld fölöttiek, mert van föld alatti sziklevél is, de most már tényleg hagyjuk a többi növényt, szorítkozzunk a chilire!

   „Ne vedd el a beteg kedvenc rögeszméjét, hátha rosszabbat szerez helyette! Dr. Bubó”

A lomblevél

  A paprikának teljes értékű, hiánytalan lomblevelei vannak, melyek három részből állnak: levélalapból, levélnyélből és levéllemezből.

 A levél részei

Levélalap

   A szár csomóiból (nóduszaiból) hajt ki a levél, hozzá ízesül. Ez a kissé megvastagodott rész a levélalap. Függelékei nincsenek.

Levélalap Bhut Jolokia

  Levélnyél

   A levélalapot és a levéllemezt köti össze. Ez tartja a leveleket, és próbál olyan pozíciót felvenni, hogy a levéllemezben történő életfontosságú biológiai folyamatokhoz a legmegfelelőbb helyzetben legyen. Ebbéli feladatában képes megnyúlni, görbülni, kitérni vagy akár csavarodni is! Igen, mozog, kis mértékű, lassú, „tudatosnak” tűnő mozgást végez, a környezeti hatások függvényében! Ennél fogva a hossza kis mértékben változhat, de a keresztmetszete jellemző.

 Levélnyél a Raja Mirch paprikánál.

  Paprikáink levélnyele félhengeres, három hosszanti, kisebb félhengeres bordával a felső, nem hengeres oldalon.

Levélnyél-keresztmetszetek

Milyen csodálatos a természet!

 Ha alaposabban megvizsgáljuk a levélnyél szerkezetét, láthatjuk, hogy egy félköríves, a valóságban kissé szálkásabb, keményebb rostokból álló „tartószerkezet” van a szöveten belül. Egy nyitott félcső, egy „C” profil.

A levélnyél metszetén látható „C” profil.

  A nyitott szelvények sokkal rugalmasabban tudják felvenni az ébredő erőhatásokat maradó alakváltozás nélkül, esetünkben a szél általi csavarást, hajlítást, mint az azonos tömegű (!), zárt szelvények (pl. kamionok alváza is többek között ezért nyitott szelvény. Aki nem hiszi, nézze meg.). Az alap igénybevételhez is ideális a kialakult statikai modell, hiszen nyugalmi állapotban a levélnyélre a levéllemez lefelé irányba mutató, hajlító igénybevétele az állandó terhelés, melyhez a száraival felfelé állított „C” profil kiválóan megfelel.

Ébredő erők egy végén befogott tartóban. Forrás: tudasbazis.sulinet.hu

Levélnyélben ébredő erők.

  A levélalapnál kissé megvastagodott, míg a levéllemez felé eső részén kismértékben elvékonyodó levélnyél kialakulására egy hozzáértő statikus azt mondaná: egyenszilárdságúra tervezte meg az Úr! A leghatékonyabb és leggazdaságosabb kivitelezés. Elnézést a kitérőért, de ha „alkatrészeire” szedjük ezt a növényt (is), láthatjuk, hogy minden eleme tökéletes a funkciójához!

A levéllemez

  A levéllemez tagolatlan, a lomblevelekre jellemző lemezszerű, lapos, érintése bőr nemű.  Fajtára jellemző zöld árnyalatok figyelhetők meg.

A levéllemez kerülete a levél széle, amit a levél éle szegélyez. Mint láthatjuk, a levél széle ép, nem fogas, fűrészes, csipkés vagy esetleg kanyargós.

  A levéllemez válla aszimmetrikus, nyélbe keskenyedő.

A levéllemez csúcsa kihegyezett, hegyes.

  A levélfonáki fő ér környezete enyhén szőrözött.

Levélállás

  Levélállást tekintve (a száron való elhelyezkedésük szerint) szórt, spirális levélállásúak paprikáink.

   Nóduszonként (csomónként) egy levelet hoznak. A levelek első ránézésre random módon helyezkednek el, de valójában egy nagyon érdekes rendszert fedezhetünk fel ebben is! Ha a levelek eredési helyét megszemléljük, és egy vonallal összekötjük, egy spirált kapunk.

Nóduszok helyzete a Bhut Jolokia száron. A kezdő és a végpont között látható a spirális elrendezés.

  A kezdőpontot tetszőlegesen kiválaszthatjuk, a végpont a vele egy vonalba kerülő legelső nódusz lesz (bal oldali kép). A kiválasztott két pont között fölfelé haladva, az óramutató járásával azonos irányban, spirálisan helyezkednek el a levelek. Mint látható, ahhoz, hogy az imént vázolt spirálon a kezdőpontból eljussunk a végponthoz, kétszer fordulunk körbe a száron. A fordulás közben öt levéllel találkozunk.

  Ez a levélállás szabályos és jellemző! Általában tört alakban jellemzik úgy, hogy a tört számlálója a spirális körbefordulást, nevezője pedig a körbefordulások alatti levelek számát adja meg, míg a kezdő és a végpont egy síkba nem kerül. Esetünkben ez az „arány” 2/5 (két fordulat/öt levél).

  A levelek szögtávolsága egymáshoz viszonyítva, hozzávetőleg 144°. Ezt divergencia szögnek nevezik. Ez a törvényszerűség mindegyik capsicum chinense paprikára igaz.

 A fotoszintézis

news.ucr.edu

  A fotoszintézis leegyszerűsítve az az alapvető növényi életfolyamat, amely során a napfény hatására, vízből, széndioxidból glükózmolekulák (vagy más cukrok) épülnek fel, és melléktermékként oxigén szabadul fel. A levélben található klorofill vegyület a napsugárzás energiáját elnyeli, és közvetíti a sejtben végbemenő szintetikus folyamatoknak.

National Geographic.com

  Bár már általános iskola alsó tagozatában tanulják a gyerekek, de valójában egy roppant összetett biokémiai folyamatról beszélünk, melyet egyébként nem lehet túlbecsülni! A fotoszintézisnek köszönhetjük azt a csekélységet, amit oxigénalapú földi életnek hívunk például. Nyilvánvalóan nagyobb megbecsülést és figyelmet érdemelne!

…tehát a fotoszintézis során előállított cukrok létfontosságú erőforrások a növény számára. E folyamat során a megkötött légköri széndioxidból a szén beépül a növényi szervezetbe, az oxigén egy része pedig kilégzéssel a környezetbe vissza kerül.

 A növények alapvetően szénraktárak! A Földön található kőolaj és szénkészletek nem jöttek volna létre, ha nincs fotoszintézis!

A levélállás

  A fotoszintézis alapvetően a levelekben történik. Minél nagyobb a sugárzás, annál hatékonyabb a fotoszintézis. A besugárzás mennyisége függ a levél állásszögétől is. Mint fentebb írtam, kismértékben a növény is tudja állítani a levelek állását, de megfigyelhető egy állásszög változás a leveleknél. A lombozat felső levelei inkább felfelé állóak, az alsó levelei sokkal kevésbé.

  Nagyobb lombozat esetében egyes növényeknél kialakulnak „fénylevelek” és „árnyéklevelek”, logikusan, elhelyezkedésük alapján. A fényleveleknek jobb a fotokémiai elektronszállító kapacitása, több a sztómája, jobb a légzési hányadosa, és még egy sor, általam teljesen ismeretlen paramétere. Tehát megfigyelhető egyféle „evolúciós praktikum” is a növényeknél. …ami, szerintem fantasztikus!

A levelek állásszöge. Mezőgazdasági növénytan

A lombtrágyázás

 Arra már korábban rájöttem, hogy nem sok értelme van lombtrágyáznom, mert oly kicsi mennyiségben tudok kijuttatni tápanyagokat a növény számára, ami nem arányos a befektetett munkával és energiával. Az öntözővízzel nagyságrendekkel több (például) tápanyagot tudunk kijuttatni. Ezt a gondolatomat pár évvel ezelőtt mentorom, T. Pali bácsi is megerősítette. Azt mondta: A lombtrágyázás valójában a kertésznek használ, mert megnyugtatja, hogy mindent elkövetett. A növény számára plusz tápanyagot makroelemek esetében teljesen fölösleges ezzel a módszerrel kijuttatni, talán (talán!) mikorelemeket meg lehet próbálni kis-, és átmeneti eredménnyel.

 De hogyan is kerül be a növény szervezetébe a levélen lévő anyag?

 Egy különleges, aktív, energiát igénylő transzportálási módszerrel! A levél membránra került szilárd részecskét, vagy folyadékcseppecskét a membrán körülzárja és bezsilipeli a sejtplazmába! (endocitózis)

 Ugyanez történik kifelé, vagyis a benn termelődő „szemetet” (sejtkiválasztási anyagok) gyakorlatilag kizsilipeli a külső térbe! (exoticózis)

Ez is fantasztikus!

Transzportfolyamatok membránokban. Jacob-Jager-Ohmann: Botanikai kompendium

 Létezik még passzív membrántranszport is, de itt van egy csomó feltétel, aminek végén talán bediffundál az anyag…. Az aktív sokkal izgalmasabb!

  Bármilyen felületesen is mélyedünk bele most éppen a levél témakörébe, annyi érdekes és meghökkentő jelenség van, hogy sokszor elgondolkodom, lehet-e minden spontán kialakult véletlen? Nem tudom.

A levél, mint indikátor

  A levéllemez elváltozásaiból tudunk következtetni különféle tápanyagellátási zavarról, gombás, baktériumos fertőzésről, ne adj’ Isten vírusos fertőzésről is. Ezeknek a jeleknek az ismerete fontos egy termesztő számára.

 A képről olvashatóak a levélelváltozást okozó hiánytünetek nem is sorolnám fel ezeket, inkább arról ejtenék pár szót, hogy amikor ezeket a tüneteket látjuk, nem biztos, hogy valódi tápanyaghiányról beszélünk! Lehet, hogy valamilyen fiziológiai ok áll fenn, amiért például lila lesz a növény szára és levele. Alapesetben azt mondanánk: foszforhiány, hiszen ebben az esetben lesz lilás antocián elszíneződés a növényen, pedig lehet, hogy rengeteg foszfor van a talajban, de nem tudja a növény felvenni, mert ahhoz legalább +15 fok szükséges! Az alatt (hűvös időben) nem! Tehát nem valódi foszforhiányról beszélünk, hanem külső körülmény okozta hiánytünetről.

Ion antagonizmus

  Az is gyakran előfordul, hogy – bár jót akarunk – össze-vissza keverünk tápanyagokat. Nem helyes! Bizonyos anyagok gátolják más anyagok felvételét! Ezt Ion antagonizmusnak nevezik. Az alábbi képen láthatjátok, mely anyagok kijuttatásánál kell erre odafigyelni. Természetesen már vannak olyan termékek, melyeknél részben megoldott a probléma, de például a kálcium kijuttatását azért tegyük mindig külön időpontra. Monoműtrágyáknál viszont nagy kapufát tudunk rúgni, ha nem vesszük ezt figyelembe  

  Esetenként torzul a levél. Felfelé, vagy lefelé kanalasodik. Felfelé kanalasodás lehet akár kálium mérgezés is, a lefelé kanalasodás (ha nincs rajta pl. levéltetű) valamilyen rossz élettani körülmény is okozhatja!

  A lényeg, hogy változtassunk! Változtassunk a körülményeken, a technológián, …valamit tegyünk!

 Tehát legyünk mindig alaposak a diagnózis felállításában, ne szaladjunk azonnal permetezőért vagy műtrágyáért!

Napégés. Hirtelen erős, direkt napsugárzás okozza. Ki fogják nőni.

Látjátok, így is, hogy minden témát csak felületesen érintünk, kezd nagyon hosszú lenni az írás.

  Aki eddig eljutott az olvasásban, az egye meg a chililevelet!

Igen! A chili növény levelét meg lehet enni!

 …jó, tudom, bárminek meg lehet enni a levelét, de következmények nélkül megteheted ebben az esetben! Tovább megyek, elsősorban a távol keleten egész évben elérhető a piacokon a chililevél.

  Vannak konyhák, ahol zöld curry pasztához, mint ételfestéket használják, de például fokhagymásan igazi csemege!

Itt egy recept:

Fokhagymás chililevél

Elkészítési idő:5 perc  Főzési idő:5 perc 

Hozzávalók

• 14 uncia chili levél (400 g)
• 3 evőkanál olaj
• 5 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál friss chili (elhagyható)
• 1/4 teáskanál cukor
• só ízlés szerint

Elkészítés

A chili leveleket alaposan megmossuk és lecsepegtetjük. Friss hajtásokat is tehetünk hozzá.

  Két gerezd fokhagymát zúzzunk össze. A többi fokhagyma gerezdet durvára aprítjuk. Ha használ a chilit, szeletelje fel. Erős lángon felhevítjük a wokot, hozzáadjuk az olajat, majd a két gerezd összetört fokhagymát és a chilit (ha használunk). Néhány másodpercig kevergetve pirítjuk, amíg a fokhagyma aromája fel nem száll. Egyszerre adjuk hozzá az összes zöldséget.

 Adjunk hozzá 1/2 teáskanál sót, cukrot, és kevergetve pirítsuk addig, amíg a zöldségek kissé megfonnyadnak. Adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát, keverjük össze, és fedjük le.  

 Lassú tűzön főzzük 1-2 percig, vagy amíg a zöldségek teljesen megfonnyadnak és a fokhagyma megpuhul. Sózzuk ízlés szerint. Forrón tálaljuk.

  Nincs mindig friss chilileveled, de nyáron gondoskodhatsz a téli fűszereidről, csak gyűjts tetszőleges mennyiségű friss levelet, szárítsd meg és durvára törd össze.

  Mindent összevetve, ha meglátunk egy chilinövényt, annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy van levele, ott és úgy létezik, ahogy látjuk, …figyelmünk legtöbbször a termésére irányul csupán. Ez is egy komplex rendszer, levél nélkül nincs sem növényünk, de nincs szorosan vett élet sem!

 Köszönöm, hogy végigolvastad!

Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban széles kínálatból válogathatsz! Katt ide!

Minden jog fenntartva, a nem jelölt fotók a szerző tulajdona.

  Amikor szépen virágzik a paprikánk, már nézzük, várjuk, hogy a virágból elkezdjen növekedni a termésünk!  Tudom, hogy ez kissé felületes megfogalmazás, de a hétköznapi szemlélődésünk mégis csak erre irányul, ezek a jól megfigyelhető változások, és az értelme is a tevékenységünknek (növénytermesztés).

  Igen, igen, … először meg kell termékenyülni a virágnak (termőnek (pistillum)), ennek hiányában hiába várjuk a csodát. A megtermékenyülési folyamattal egyidejűleg, vagy azok után lényeges változások mennek végbe a termőben, elkezd fejlődni a termés, de - és most ezzel szeretnék foglalkozni – a megtermékenyült magkezdeményekből (ovulum) kialakul a mag (semen).

…de mi is a mag voltaképpen?

Kis zacskóban kapható, ezt lehet megvásárolni és elültetni tavasszal.

  Ha ettől többet szeretnénk megtudni a magról, kissé mélyebbre kell ásnunk a vonatkozó irodalomban.

 „A magasabb rendű növények magja az ivaros folyamat eredménye. A szaporodást, az átvészelést és az elterjesztést teszi lehetővé a faj számára.” (Jacob-Jager-Ohmann: Botanikai Kompendium)

 Még mielőtt belevágnánk, az elnevezésen is el kell gondolkodnunk.  Vetőmagot vásárolhatsz. Ez lehet fémzárolt és (manapság divat) izolált. …és van a „sima”, jelölés nélküli mag, amiről, illetve annak előéletéről nem sokat tudunk.

  Fémzárolt vetőmag

 Aki vetőmagot kíván előállítani, felkeresi az ezzel foglalkozó hatóságot (Magyarországon a NÉBIH) és kötött keretek között, a hatósággal karöltve elkezdi a munkát. Természetesen az engedélyező hatóság, a vetőmag előállításának teljes folyamatát (szántóföldi szemle, laboratóriumi vizsgálatok) többször ellenőrzi az év során. Ezek után lehet kérelmezni a megtermelt magok minősítését. A hivatalos vetőmagvizsgálati laboratórium megvizsgálja a mintát, és amennyiben a vizsgálati eredmények alapján a tétel a jogszabályokban foglalt feltételeknek megfelel, a tétel forgalomba hozható a kiadott hivatalos vetőmagminősítő bizonyítvány kíséretében.

  Régen a zsákban tárolt és minősített magokat egy fém plombával zárták le, innen a név: fémzárolt.

  Ma már a plombát, a záráson található speciális anyagból készült, hamisítás elleni jelölésekkel ellátott fémzárcímke vette át. Ezen a címkén van egy szám, a fémzárszám. Amit ebből a nagy egységből csomagolnak ki, ezt a jelölést kapja meg. Ezt a számot találhatjuk meg a vetőmagok tasakján.

Izolált mag

 Egy vetőmagtól elvárható tulajdonság, hogy fajtaazonos legyen.  Akkor lesz fajtaazonos – a hibridekkel, hibridizálással most nem foglalkoznék – ha azonos fajta virágpora termékenyíti meg a növényt. Ez lehet saját maga (önporzós), vagy más, azonos fajta egyed (idegen porzós). Ennek garanciáját vizsgálják (többek között) a vetőmagtermesztés során is, de ebben az esetben nincs a termesztés során hatósági ellenőrzés (egyáltalán nincs ellenőrzés), hanem a termelő vállal garanciát a magok fajtaazonosságáért.  Az idegen porzást, átporzást, keresztbeporzást meg lehet akadályozni védőtávolságokkal, ez általában több száz méter, vagy a termesztésre szánt növény izolásával a többi növény virágporától. Ez nem lehetetlen feladat, de nem is könnyű! Vannak pollenfogó hálók, melyet úgy kell elhelyezni, hogy a növényre, annak virágára ne juthasson idegen pollen. Akár külön növényházban is izolálhatunk, ilyenkor a növényház nyílásait kell pollenfogó hálóval ellátni. Ha jól csináljuk, akár a fémzárolt magokkal azonos értékű szaporítóanyagot készíthetünk, de – mint oly sok más szolgáltatás vagy termék – bizalmi kérdés, hogy elfogadjuk-e ezeket a magokat, vagy nem. Sokféle termelő van, becsületes és szélhámos, …nem a Holdon élünk.

„Sima”, mindenféle jelölés nélküli mag

 Ez bizony 50%-50%. Nem tudunk semmit az előéletéről a magoknak. Belefuthatsz jóba is és kevésbé jóba is.

Kialakulása

  Amikor a chilinken megjelenik az első virágbimbó, annak belsejében elkezd kialakulni a magház (ovarium), rajta a bibeszállal (stylus), melynek végén ül a ragacsos bibe (stigma). A magház belsejében (magházüreg (loculum ovarii)) találjuk a magkezdeményeket (ovulum).

Jól kivehető a gyököcske és a két sziklevélkezdemény. Raul H. Francé: A növények élete

 Megtermékenyülés után elindul a magkezdeményekben embriófejlődés folyamata. Kialakulnak a sziklevéldudorok, növekedni kezd, majd – a magban - tartalék tápanyagok halmozódnak fel(zsírok, fehérjék, szénhidrátok), melyek fedezik a majdani csíranövény tápanyagigényét mindaddig, amíg a növény képessé válik az önálló tápanyagfelvételre, szervesanyag előállításra. Kialakul a héj is, amiből kettő van, egy belső lágy és egy külső kemény. Néha túl kemény is, erről később ejtek még szót.

  Mire a termésünk beérik, a mag is készenáll, hogy meghatározott körülmények között, új növény fejlődjön belőle. Hogy mikor kerül a mag megfelelő körülmények közé, azt nem tudja, nem tudhatja.

Addig vár!

  A mag, valójában egy nyugalmi állapotban lévő növény.  Amíg nem kerül olyan hatások alá, nem érik olyan impulzusok, melyek arra ösztönözzék, hogy ebből a nyugalmi, alvó állapotból kimozduljon, kilépjen, akár tartósan évekre is így maradhat, magként. Általában 4-5 évig megtartja csírázóképességét.

  Zárvatermő paprikáink esetén a magok a terméshús védelme alatt a központi oszlopon (placenta) és a rekeszfalakon (ér) elszórtan növekednek.

  A magok felülete sima, lapított vese alakú, színük általában világossárga, mérete kb. 3 mm.

Bhut Jolokia mag

 Ám, ha eljön a pillanat, amikor a körülmények tartósan kedvezőre változnak, elindul a csírázási folyamat, kialakul a csíratengely, egyik végén a gyököcskével (gyökérkezdemény), másikon a rügyecskével (hajtáskezdemény).

  Melyek ezek a körülmények, amik növekedésbe indítják az alvó, helyesebben a maghéj alatt alvó kis növényt?

 Az első feltétel a víz jelenléte.

  A csírázás megindulása viszonylag sok víz felvételével kezdődik. A nyugalmi, alvó állapotnak vége, a sejtek megduzzadnak a maghéj alatt, ezzel egy időben a maghéj megpuhul. A csírázást gátló anyagok (ha vannak) lebomlanak. A térfogat növekedés a megpuhult maghéjat felrepeszti, ezzel egyidőben a tartalék tápanyagok mobilizálódnak és megindul a tápanyagtranszport az embrió növekedő részeibe. A felrepedt maghéj segíti a sejtlégzést, hiszen a csírázás alatt gyors ütemben megindul a sejtosztódást, amihez oxigénre van szüksége a sejteknek. Ezzel el is érkeztünk a második csírázási feltételhez:

Az oxigén jelenléte

 A harmadik nagyon fontos feltétel,

A csírázási hőmérséklet megléte.

  A folyamat ezen részében kilép a csíra gyököcskéje és a talajba hatol, rögzíti, majd később ellátja vízzel és tápanyagokkal.

 Kilép a rügyecske vagy hajtáskezdemény is a maghéjból és felfelé tör.

 Paprika esetében huszonhat, huszonnyolc fokon, általában 5-7 nap alatt megjelenik a jellegzetesen kampósan kiemelkedő hajtás a talaj felszíne fölött.

Épp kibújó Bhut Jolokia

  A három feltétel közül bármelyik hiánya meggátolja, vagy „elrontja” a kelést. Befolyásolja a folyamatot ezen túl a vetési mélység. Az általánosan elfogadott szabály az, hogy a mag átmérőjének kétszerese az optimális vetési mélység.  Ez esetünkben 6-8 mm, attól függően, mekkora a mag. Előfordul, hogy valamivel kisebb a mag az átlagtól és az ellenkezője is, hogy valamivel nagyobb. Ekkor, ha a csírázás történetesen azonos időpontban történik, nem egy időben jelenik meg a talaj felszíne fölött a csíranövény. Amennyiben a vetési mélységet sem tudjuk milliméterre garantálni lehetnek kicsit mélyebb fészkek, amibe egy kicsit kisebb mag kerül és a fordítottja is, ahol kissé sekélyebb fészekbe nagyobb mag kerül. …és persze minden más variáció is. Ekkor tapasztaljuk, a csírázás időbeni elhúzódását. Ha tálcába vetünk, akár egyesével, akár szórjuk a magot és később pikírozunk, (én ezt nem szeretem és nem is alkalmazom) ez az elhúzódás dilemma elé állítja a termesztőt: Hagyjam-e meleg helyen az ültető tálcát és segítsem a lassabban vagy mélyebbről kelő csíranövényt, vagy csökkentsem a hőmérsékletet, mert ellenkező esetben akár kórosan is megnyúlhat a korán kibújt állomány?    

  Minden gazda belátása szerint dönt!

 Az ültető közegnek megfelelően lazának és aprószemcsésnek kell lenni. Jól beváltak a különféle balti tőzegkeverékek, 0-5 esetleg 0-6 frakciójú típusai. Fontos az apró szemcse, hiszen a nedvesen tartáshoz, jó, ha körülöleli a magokat a talaj, de legyen közben laza is, a fentebb írt oxigénszükséglet kielégítése miatt.

 Az öntözővíz is nagyon lényeges!

  Ebben az állapotban kívánatos az alacsony EC-jű öntözővíz. Egyrészt nincs szüksége tápanyagra a magnak, hiszen van neki „tárolt” készlete, másrészt úgysem tudná felvenni, mert nincs is mivel ekkor még! Ha szélsőségesen rosszul járunk el és a sok hozzáadott tápanyagtól (vagy önmagától) magas EC-vel rendelkező öntözővízzel kezeljük az állományunkat kialakulhat egy hypertóniás jelenség, amikor a sejt nemhogy vizet venne fel, de vizet veszít és ezáltal fonnyad, ami az ozmózis jelenséggel magyarázható. A sejtfalak egy féligáteresztő membránnak foghatók fel, mely membránon belül egy adott (változó) töménységű oldat van és van a sejtfalon kívül is egy adott, szintén változó töménységű oldat. Az ozmózis folyamatában a hígabb folyadék felől a töményebb felé történik az áramlás, esetünkben a külső nedves környezet felől a maghéj alatti, csírasejteken belüli töményebb oldat felé. Ez a kívánatos. Ha durván beavatkozunk, ez a folyamat megfordul és a jó szándékunkból, hogy szépen és gyorsan nőjön, tragédiát csinálunk. Ráadásul nem is tudjuk mi történt, csak annyit, hogy nem kel a paprika!

  Kétszer is említettem az EC-t, kicsit el is kanyarodtam a témától, de mégis egy fontos információ, ezért két mondatban beszéljünk, mit is értünk ez alatt a rövidítés alatt: „Az EC- mérés nem más, mint vezetőképesség mérése, maga a rövidítés EC az angol Electrical Conductivity (jelentése elektromos vezetőképesség, a tudományos szaknyelv konduktivometriának nevezi) szavak kezdő betűiből ered. Mivel az oldott sók nagyon jól vezetik az elektromosságot, az oldatok vezetőképessége arányos az oldott sók koncentrációjával, vagyis az úgynevezett TDS értékkel. A TDS érték szintén egy angol szavak kezdőbetűiből alkotott rövidítés (Total Disolved Solids = Összes oldott szárazanyag).” forrás: moderngazda.hu

 Tehát, ha a műszerünk nagyobb értéket mutat, az oldatunk töményebb.

Csírázási fázisban – mint már fentebb írtam – törekedjünk, a minél alacsonyabb oldott sótartalmú víz kijuttatására, de később is csak a növény fejlődési (fenológiai) állapotának megfelelő értékűre hozott öntözővizet használjunk. Természetesen az öntözővíznek is van egy „saját” EC-je, hiszen nem desztillált vizet használunk. 0,5 EC alatt kiváló öntözővízről beszélünk. (Nekem 0,56, elég jó még)

Anomáliák

  A mag is képes megmakacsolni magát és abban az évben egyszerűen nem hajlandó kikelni, ellenben a jövő évben tökéletesen csírázik. Nem tudjuk a választ, erre a jelenségre mondják a szakemberek, hogy „elfekszik” a mag.

 Már 1940-ben is végeztek próbacsíráztatásokat, ahol az ábrán látható eredményt kapták. Igaz, ez kukorica, de a metódus jól látható. Az egyik évben nulla mag kelt ki, de a következőben ismét csírázott.

 Itt kell megjegyeznem, hogy a capsicum chinense fajtáknak tapasztalatom szerint kissé rosszabb a kelési erélyük, vagy érzékenyebbek a csírázási fázis alatt, mint a közismert itthoni annuum fajták. A gyakorlatban az annuumok szinte 100%-ban kelnek, addig a chinensék bizonyos fajtáinál a 80-90 % már jónak mondható.

  A gyenge kelési erélyre talán a nem felpuhuló maghéj is lehet magyarázat, amely bizony nagy veszteségeket tud okozni ebben a fázisban. Ezt „keményhéjúságnak” nevezik a szakemberek. Nem véletlenül kemény a héja ezeknek a magoknak, hiszen a természetben a növényeket is, de főképp a bogyókat, különféle állatok lelegelhetik, megehetik. A jóllakott állat elviszi a megevett magot akár több kilométerrel arrébb is majd az emésztőrendszeren keresztülhaladva a mag kiürül a szervezetből. Ezt az utat –mármint az emésztőrendszeri utat-  a magnak ki kell bírnia úgy, hogy ne „emésztődjön” meg. Ebben az átvészelésben segítenek a mag felületén található csírázásgátló anyagok is.

  Ez egy természetes védelem a mag részéről, de 4-5 nap nedvesen tartás után, ez a keménység megszűnik és felreped a héj a fentebb említett belső feszítés miatt. Jelen esetben a kóros keményhéjúságról beszélünk, ami a növény pusztulásához is vezethet.  Mi felhasználók csupán az „eredményét” tapasztaljuk, nevezetesen, hogy nem bújik a csíranövény, vagy egy tipikus rendellenességgel jön napvilágra, „fején” a maghéjjal.

  Ilyenkor a jó gazda próbálja tekergetni, feszítgetni, puhítani a kemény maghéjat, de inkább kevesebb sikerrel lehet a sziklevelet kiszabadítani fogságából.

…és ha ezeken a fázisokon túl vagyunk, szép egészséges, szikleveles növényeink integetnek vissza ránk!

  Érdekességek

  A virágzáskor megtermékenyült magok fejlődésnek indulnak a bogyóval egyetemben. Növekedése során a mag, növekedési hormont termel, ezzel is segítve, ösztönözve a bogyó végleges méretét és alakját. Ha az állományunkban látunk egy feltűnően deformált, görbe paprikát – és ez nem fajtajellemzője – jogosan gyanakodhatunk az alábbi jelenségre:

  Mint láthatjuk, a „hosszabbik” oldalon, a rekeszfalon megtalálhatóak a magok, melyek termeltek növekedési hormont, a „rövid” oldalon nincsenek magok, csökevényesebben is növekedett. Ez az oka a görbülésnek, torzulásnak.

  ...itt pedig a mag, melyből kikelt a növény, még hónapokkal később is megtalálható.

 Mindezek figyelembevételével, mindenkinek jó veteményezést kívánok, talán tudtam néhány plusz információval szolgálni az érdeklődőknek!

Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban széles kínálatból válogathatsz: Katt ide!

 Köszönöm, hogy végigolvastad! A nem jelölt fotók a szerző tulajdona.

    Kedves Barátaim! Az előző írásom miatt(Scoville bácsi, Scoville bácsi! Te jót akartál!) tartozom egy vallomással! Valójában Sith lovag vagyok! …legalább is úgy érzem magam, amikor erről a témáról írok! A megfigyelések publikálása, bizonyos szempontból olyan, mint a kocsmai verekedés. Az nevet a végén, aki először üt!

Szerintem értitek!

 Szeretnék most egy jóval egyszerűbb, de nem kevésbé izgalmas kérdéssel

foglalkozni! Megvizsgálok néhány League of Fire versenyt.

Jogosan merül fel a kérdés, vajon milyen szempontok alapján, …és egyáltalán, minek?

 Nos, ..le kell csupaszítani a versenyeket és nem szurkolói szemmel, hanem egyszerű adatgyűjtői megfigyeléseket kell végezni. …és jegyzetelni, …majd meglátjátok, érdekes összefüggéseket lehet találni!                                                                                                                                                    

  Tehát először jegyezzük fel, hogy egy adott versenyen milyen és mennyi paprikát fogyasztottak el. Már ezt is összehasonlíthatnánk, de az nem igen vezetne semmire, sokkal beszédesebb szám lenne, ha azt tudnánk megmondani, hogy egy-egy körben, mennyi tiszta capsaicint fogyaszt el a versenyző, chili fajtától függetlenül!

  Ha eltekintünk attól az apró hibától, hogy az SHU számok nem a hígításnak megfelelő értéket mutatják, az azért továbbra is igaz, hogy az SHU számok arányosak a csípősséggel, ergo: arányosak a bennük lévő capsaicin mennyiséggel.

  Tehát, ha tudunk egy „pontos” SHU számot, vissza is tudjuk számolni a chili ( szósz, bármi csípős) capsaicintartalmát.

De!

 Kutatva az interneten, nem sok egyforma SHU értéket találunk ugyanannak a chilinek a vonatkozásában. Legtöbbször a valaha mért legcsípősebb adatot adják meg, ami lehet, hogy soha többé nem ismétlődött meg, hiszen nagyon sok dologtól függ a chili csípőssége, ezt már tudjuk( lásd: Csípős, nagyon csípős, erős, WTF? című írásomban). Van, amikor tól-ig értékeket találunk, és bármilyen furcsa, még mindig egzaktabb, mintha csupán egy számadatot látnánk.

 Ha meg akarjuk oldani ezt a problémát, akkor meg kell határoznunk egy középértéket. Ha van az olvasók között közgazdász, nyilván már dörzsöli a kezét, hogy akkor milyen módszerrel állapítom meg az átlagos csípősséget? Medián, vagy módusz, esetleg egyszerű számtani közepet veszünk a fellelt számok sorozatából…?

  Nos, ebben az esetben inkább a talált SHU értékek mediánját vettem alapul, de többször engedékeny voltam és elcsaltam az értékeket kissé a számsorozat mediánja fölé. Nem szerettem volna, ha csalódnának a termesztők, de nem tudom 2 Milliónak elfogadni azt a chilit, amiről mindenhol 1-1,2 Milliót írnak, vagy például a Carolina Reapernél sok esetben 2.2Milliót jelölnek meg, de az általános vélekedés szerint az átlag 1,6 M. Én engedékenyebb vagyok, 1,8 Millióban határoztam meg a csípősségét. Tulajdonképpen mindegy, csak mindig azonos értékekkel számoljunk!

Tudom, hogy ez hosszú és talán parttalan vitát is eredményezhet, de a metódus a fontos, …tehát ezekkel az SHU adatokkal számolok tovább:

  A másik elengedhetetlen paraméter, a paprika tömege, ha azt szeretnénk megtudni, egy chiliben mennyi capsaicin is van valójában!

  Mi sem egyszerűbb ennél, az interneten keresek egy irodalmat (mint egy könyvtárban) és szépen kijegyzetelem. Halkan jegyzem meg: semmit nem találtam! Most, az atomókorban, amikor a sejten belüli biokémiai összefüggések nyitott könyvek az emberiségnek, amikor kiváló térképünk van a Marsról, és amikor ionhajtóműveket tesztelünk, … nem tudjuk megmondani, hogy mennyi egy erőspaprikának az átlagos tömege! Találtam valamit mélyen egy Jalapenoról és talán Habanéróról, de egy adat, nem adat!

  Éreztem, hogy ez a feladat rám, egyszerű műkedvelő paprikatermesztőre vár! Mentsük meg a világot az armageddontól, mérjük meg a Csoki Habanérót, mielőtt túl késő lesz!

Na, ez sem ennyire egyszerű!

  Sokan termesztünk, sokféle körülmények között. Teljesen természetes, hogy nem egyformák a termések, egy termesztőnél sem és egy növényen sem. Körültekintően kell eljárni az átlagos tömeg meghatározásánál is. Lehetőleg minél több, szemre átlagos méretű paprikát kell megmérni és elosztani a mért paprikák számával. Gyakorlatilag számtani közepet veszünk. Biztosan lesznek, akiknek kisebb termései lettek (én is láttam, majd utalok rá a későbbiekben) és lesznek, akiknek az átlagtól nagyobbak teremtek. Itt is, éppúgy, mint az SHU számoknál, a metódus a fontos, a számokon lehet módosítani, de egy összehasonlító elemzésnél legyenek azonosak a számok. …vagy mérjünk meg minden egyes paprikát, …de ez nem lehetséges és nem életszerű.

Átlagos tömegeket itt állapítottam meg:

  Kicsit úgy érzem magam, mint egy regényben, amikor egy hotelben bubópestis járványt azonosítottak és a hallban összegyűlt vendégeknek, egy hivatalos személy azt mondta: "mindenki őrizze meg nyugalmát, nincs semmi baj! - nyomban kitör a pánik.” (P. Howard: Vesztegzár a Grand Hotelben).

 Tudom, hogy nem PC dolgokról írok, de ha befejeztem az írást, majd veszek egy bennszülött maláj táncálarcot, abban nem ismertek fel legközelebb! �

Miután belenyugodtunk az alapadatokba, nézzük át a metódust. Tehát tudjuk, hogy:

 a tiszta capsaicin 16.000.000 SHU

1 kilogramm = 1.000.000 milligramm (mg)

tudjuk a mérni kívánt Chili SHU-ját

Tudjuk a vizsgált Chili átlagos tömegét ( Chili average weight (g) )

X capsaicin, a fajta capsaicintartalma mg/kg-ban.

Keressük egy darab termés capszaicintartalmát, Chili capsaicin content (mg)

  Így megtudjuk, mennyi capsaicin van a vizsgálni kívánt chiliben, kilogrammonként! …de mi nem erre vagyunk kíváncsiak, hanem egy darab chiliben mennyi van, tehát az aktuális tömeggel arányos értéke:

  Már majdnem jó a képletünk! Majdnem!

  Itt is „visszaköszön” az előző írásomban (Scoville bácsi, Scoville bácsi! Te jót akartál!) részletezett probléma! Ezzel a képlettel pontosan tízszer akkora mennyiséget kapunk, mint amennyi benne van! Miért pont tízszer? Azért, mert az ismert SHU számok, tízszer magasabbak, mint a valóság! (Bocsánat!) Ebből következik, hogy a fenti X capsaicin (mg/kg) eredmény is pont tízszer nagyobb, mint a tényleges, de nem akartam már ott belepiszkítani a gondolatmenetbe. Ez a harmadik bizonyítási ága az előző bejegyzésem alátámasztására, de ezt a témát hagyjuk is, mert úgy érzékelem, ez masszív tabu jelen pillanatban!

  Fogadjuk el, hogy csak akkor kapunk valós (tényleg valós) capsaicin mennyiséget, ha az eredményt megszorozzuk 0,1-el! Így viszont tűpontos!! Ismét elnézést kérek, és üdvözlök mindenkit a valóságban!

             Válassz tesó!

 Ellenőrizzük le!

Legyen a Carolina Reaper a vizsgálatunk célpontja. Átlag SHU 1.800.000, átlag tömeg: 9g

Hú! Kedves olvasó! Olyan ez, mint a dzsungel, csak nincs benne annyi fa!

..de mire jó ez az egész?

Ezzel a metódussal ki lehet számolni, egy-egy League of Fire chilievő versenyen, valójában mennyi tiszta capsaicint is eszik meg, aki nyer! ..és ha megnéztünk egy versenyt, nézzünk meg egy másikat is, majd még egyet, …stb, stb.

 Nyilván nem mondok újdonságot, nem azonos mennyiségű chilit és emiatt, nem azonos mennyiségű capsaicint fogyasztanak a versenyzők a különböző eseményeken. Egy title belt match versenyen nagyobb a tét, tehát eleve „magasabb” szintről indul a kihívás.

  Ha nem title belt match a verseny, akkor a győztes világranglista pontokat kap, amivel felkerül a League of Fire oldalán vezetett ranglistára. Például 10 pontot kap az a győztes is, aki 1 gramm casaicint fogyaszt el a versenyen és 10 pontot, aki 2 grammot. Miután a capsaicin egy elég furcsa és fájdalmas anyag, ez általában a fogyasztónak nem mindegy!

  Régen, a Rally Európa Bajnokságban, a versenyek nehézsége szerinti szorzók voltak. Voltak 1-es szorzójúak, 1,5-ös szorzójúak, 2-es és 3-as is.  Aztán persze megszüntették! :D Gondolom összevesztek a szervezők a szorzószámokon! :D

  A másik oldalról pedig, a versenyző nem tehet róla, mennyi chilit kell megenni a versenyen, Ő csak elindul és megeszik mindent! Hmm nem könnyű kérdés ez!

  Érdekességképpen nézzük meg néhány verseny kínálatát, mennyi capsaicint fogyasztott el az a versenyző, aki végig ette a kihívást. Ezt nevezem én a verseny Total Capsaicin Indexének! (továbbiakban TCI).

A Bhut Jolokia, Ghost Chili, Naga Jolokia, Raja és különféle Naga változatokkal behatóbban foglalkoztam az elmúlt időszakban. Ezért állíthatom, nincs jelentős különbség közöttük, van, hogy csak az elnevezés változik, a paprika nem. Mindenben nem vagyok otthon, ebben kicsit elmélyedtem, ebből született a Titokzatos Szellem chili című könyvem. Egyenlőre csak magyar nyelven, talán egyszer lesz lehetőségem angolul is kiadni.

 A titokzatos Szellem chili című könyvet itt todod megrendelni: Katt ide!

Időrendi sorrendben a következő versenyeket vizsgáltam:

1. European Title Belt Match, Algemesi 2021 (ESP) (jó, tudom, ez 2021-es)
2. American Title Belt Match Chili Eating Contest, San Diego 2022 (USA)
3. World Title Belt Match, Nottingham 2022 (UK)
4. European Title Belt Match, Kaba 2022 (HUN)
5. International Chilli Eating Contest, Rieti 2022 (ITA)
6. NZ Chilli Eating Champs Auckland 2022 (NZ)

1. European Title Chili Eating Belt Match, Algemesi 2021 (ESP)

A számítás tekintetében viszonylag egyszerű verseny volt, csupán egy szósz került be a sorba.

2. American Title Belt Match Chili Eating Contest, San Diego 2022 (USA)

Két szósz volt, aminek utána kellet járni. Nem volt egyszerű, a Culled #12 szósz abszolút becslés.

3. World Title Belt Match, Nottingham 2022 (UK)

Brutális verseny volt!

4. European Title Belt Match, Kaba 2022 (HUN)

  Hivatalból elfogultnak kell lennem, hiszen mi rendeztük. Itt kellett egy átlagos tömegen változtatnom. Mint írtam, az lenne a pontos, ha minden versenypaprika meg lenne mérve, de ez nem életszerű. Ezért dolgozom átlagsúlyokkal. …de ebben az esetben a Habanero tömegét 16,5-ről 25 grammra módosítottam. Valójában 30 és 40 gramm közötti Habanérók voltak. Megértéseteket köszönöm!

  A Spirit of Attila szószunk SHU értéke 550.000, ezt bemérettük. Gyakorlatilag 100% Bhut Jolokia és fűszer. Igen, látható, hogy mennyit veszt egy paprika a csípősségéből, ha főzzük. Rengeteg a párolgási veszteség.

5. International Chilli Eating Contest, Rieti 2022 (ITA)

Különleges paprikák, különleges verseny. Meg kell jegyeznem, hogy a Death Race hét paprikája, mindössze 69 gramm volt, de maradtunk az eredeti metódusnál, ahol az átlagsúlyok itt felfelé húzzák a verseny TCI-jét.

6. NZ Chilli Eating Champs Auckland 2022 (NZ)

Ez egy őrült verseny! A tavalyit is megnéztem, 23 kör volt!! Az idei nem volt annyi, de teljesen bolondok, ez biztos!

Számolás szempontjából is feladta a leckét rendesen! Az alábbiak szerint számoltam a „nem chiliket”:

*Pizza szelet. Dragon’s Fury sauce csípősségét 700.000 SHU-ban határoztam meg, miután rendelkezem 100% Moruga+Carolina szósz laboreredménnyel, ami 880.000 SHU.

** Egy ausztrál shot 1,01 oz = 30 ml. A NZ Chilli Eating Champs Limited Edition 2022 chilisauce csípősségét 1.600.000 SHU-ban határoztam meg

*** Elfogadtam a szervező által megjelölt 1.200.000 SHU-t. Ezt a kört nagyon nehéz kiszámolni.

 Nah! Ha valaki eljutott idáig az olvasásban, akkor itt találja összesítve a versenyek kivonatát, természetesen most is időrendi sorrendben.

  A chili darabszámoknál látjátok, hogy több helyen két adat van összeadva. Ez azért van, mert nem csak chilit kellett fogyasztani, hanem például szószt is. Ezen el kellett gondolkodnom, hogyan tudom közös nevezőre hozni a két teljesen más anyagot.

  Az állatkerti tapasztalataimhoz kellett visszanyúlnom! Ne ijedj meg, nincs hasonlóság a két műfaj között, és az állatkertben amúgy is kevesebben hánynak!

  Egy korszerű állatkertben a takarmányozás, növényevő állatoknál úgynevezett „szarvasegység” szerint kerül meghatározásra. Ez azt jelenti, hogy egy 200 kg-os Gímszarvas takarmányozási egysége:1. A kecskének 0,2. Az elefántnak 30. A tömegük alapján arányosan változik ez a szám. Talán érthető. Ez alapján számoljuk ki az adott állat takarmányszükségletét, nagyon leegyszerűsítve.

  Mi esetünkben sokkal kevesebb a kecske és az elefánt, viszont a probléma hasonló. „Habanero egységet” vezettem be. Egy Habanero egység, 16,5 gramm és 400.000 SHU. Például 70 ml Spirit of Attila szósz, ami 550.000 SHU, az 4 Habanero egység, mert egy Habanero átlag 16,5 gramm és 400.000 SHU. Mondjuk ez majdnem öt, de nem számít. Sajnos itt sem tudok tűpontos lenni!

Mit is olvashatunk ki a gyűjtött adatokból?

1. Tisztán látszik, hogy minél több chilit fogyasztottak, annál több a bevitt capsaicin is. Mondjuk ehhez a megállapításhoz, nem kellett volna ennyit írni előtte!
2. Ha megnézzük a verseny videóit, láthatjuk, hogy erősebb szósz-shottok után, jelentősen több a kieső a versenyekből. Egy 5-600.000 SHU értékű szószból 30 ml (30 gramm), megfelel egy 1.800.000 Carolina Reaper capsaicin tartalmával, de a szósszal nagyobb mennyiségű anyagot juttatunk a gyomrunkba és a szervezet ellenállása gyakran győz.
3. Egy Carolina Reaper (1,8M SHU) capsaicin tartalma 101,25 mg, míg egy Yellow Morugáé (1,6M SHU) 150 mg. Ez azért lehetséges, mert az átlagos tömege a Yellow Morugának lényegesen nagyobb (15 gramm), míg a Carolina Reaperé (9 g), ezért az „enyhébb” chilivel több capsaicint fogyasztunk el! Tehát lehet, olyan eset, hogy egy versenyen több a szuperhot chili, de ezeknek az átlagos tömegük rendre 10 gramm alattiak, ezáltal a bevitt összcapsaicin-tartalom kevesebb lesz, mint ahol például több a Moruga változatot (értsd: nagyobb bogyójú) fogyasztanak.

 Ez irányadó lehet a nemesítőknek is, ha az ideális „versenypaprikát” szeretnék előállítani. Nem feltétlenül az a legeredményesebb paprika, amelyik a legerősebb! Lehet, hogy sikeresebb egy olyan (egyébként szuperhot) chili, ami több két harapásnál! Persze a nemesítés nehezen tervezhető feladat! Sosem tudjuk, milyen alvó génpárok aktivizálódnak, vagy éppen aktívak tűnnek el, vagy hasadnak vissza, valami ősi tulajdonságra. Ez bizony szerencsejáték! …és mi, chilitermesztők, mi nemes urak tudjuk, hogy nem az a lényeg, hogy nyerünk a pókeren! …hanem hogy mennyit nyerünk! �

  Természetesen még sok más versenyt is rendeztek világszerte, de én csak a LOF versenyeire szorítkoztam, hiszen itt kötöttek a szabályok.   ....és igen, még sokféle paraméter szerint is lehetne vizsgálni, de engem ezek izgattak!

Remélem hasznosnak találtad a cikket, ha igen íratkozz fel, vagy kövess minket a facebookon!

  Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban széles kínálatból válogathatsz: Katt ide!

Köszönöm, hogy végigolvastad!

   Az előző írásomat ott hagytam abba (Csípős, nagyon csípős, erős, WTF?), hogy mérhetjük a csípősséget HPLC módszerrel, ahol az eredményt mg/kg-ban kapjuk meg, illetve végezhetünk Scoville tesztet, ahol SHU-ban kapjuk meg az eredményt.

 Az utóbbihoz megjött a kedvem, hiszen jóformán csak SHU számokkal találkozik az ember, ha csípősségre kíváncsi paprikánál vagy szószná

 Mielőtt belevágtam volna, szétnéztem az interneten, mások hogyan csinálták, milyen módszerrel, stb, stb. Azt hiszed találtam videót, vagy bármit, ami ezzel foglalkozik? Nem! Tele vagyunk SHU számokkal, de tesztet nem csinált senki?

Lehetetlen!!

Na, majd mi csinálunk!

A félreértések elkerülése érdekében, a középső úr Mr Scoville! ;)

Tudtad, hogy a Scoville tesztnek is van szabványa? Pedig igen! ISO 3513. Meg lehet vásárolni, de én találtam egy ugandai oldalt, ahonnan ingyen le lehetett tölteni. :D Szabadságot Afrikának!

…de akkor már az összes az ISO 3513-ban hivatkozott szabványt is megkerestem, …ne végezzünk félmunkát!

ISO 2825 - a minta előkészítésről

ISO 3696 – a felhasznált analitikai víz minőségéről

ISO 3972 – az érzékszervi elemzés módszertan, az érzékenység vizsgálati módszere

ISO 6658 – az érzékszervi elemzés módszertan, általános útmutató

ISO 8586 – az érzékszervi elemzés – irányelvek az érzékelők kiválasztásához

ISO 948 – mintavétel módszertana

  Az alapszabvány 1995-ös, de nemrég felülvizsgálták és mindent rendben találtak. Tehát a szabvány jó! Ezt szögezzük le!

  Azt a programot állítottuk fel, hogy vizsgáljuk meg egy Habanéró por és egy Szellem chili por és tiszta capsaicin csípőségét Scoville teszttel. Vásároltam hát tiszta capsaicint, 1 g-ot, Habanero és Szellem chili porom pedig mindig van készleten.

Tiszta capsaicin, 16.000.000 SHU

  Azt még nem mondtam, hogy a Scoville teszt minden esetben száraz mintával készül, száraz mintára vonatkozik! Ez is fontos!

 Többes számban beszélek, hiszen felkértem barátomat Füstös Lászlót, hogy segítsen összehozni a kísérletet, ugyanis Neki van analitikai mérlege, ami (majd meglátjátok) az extrém kis mennyiségeket is pontosan méri. Ez nagyon fontos!! Ezzel a mérleggel az alkohol párolgását is lehet mérni! Az előírás, hogy 0,01g-ot lehessen mérni! Hitelesen.

 Szükséges volt a kísérlethez lombik, százados beosztású pipetta, főzőpohár, analitikai tisztaságú Etanol, 3-as fokozatú analitikai víz, aminek a közönséges Ioncserélt víz megfelelt. Kellett még szacharóz, azaz diszaharid, hétköznapi nevén cukor.

Bevásároltam és el is kezdhettük a kísérletet.

  Az alapelv, hogy egy tesztadagból kivonjuk etanollal a capsaicint, leszűrjük és különböző vizes hígításokat végzünk. A hígítással arányosan változik az oldat csípőssége. Ez világos.

  Lenni kell, egy tesztfelügyelőnek, aki a kapott minta alapján, kiválaszt egy tesztadagot. Tehát kis jártasságnak kell lenni, hogy például a Habanéró, körülbelül 350.000 SHU körül várható.

 Ehhez, mármint a tesztadag kiválasztásához, először meg kell nézni a szabvány 3-as számú táblázatát. A jobb oldali oszlopban vannak az SHU értékek x10^-3, azaz a 100, az 100.000-et jelent. Ez is világos!

  Tehát megkeressük jobb oldalt a Habanérónál remélt 350.000 számot, azaz a 350 (x 10³⁾, és megnézzük, hogy a tőle balra lévő oszlopokban melyikben vannak adatok. (Ezek a tesztadag hígítások, majd mindjárt megérted). Ahol vannak adatok, annak az oszlopnak a jele kell, esetünkben az „E” oszlop.

  Visszalapozunk az 1-es táblázathoz, ahol leolvassuk, hogy az „E” oszlop hígításaihoz 0,050 gramm Habanéró port kell feloldani Etanolban.

  Ezt a kis mennyiségű port beletesszük egy lombikba, és addig kell a lombikot feltölteni Etanollal, amíg el nem éri az 50 ml-es jelet. Fel kell rázni egy percig, majd állni kell hagyni 30 percig. Ezt kétszer kell megismételni, majd hagyni kell 15 órán át állni. Ebből az a tanulság, hogy előző nap el kell kezdeni a minták előkészítését, ha pontosak akarunk lenni.

  Mivel ez „E” jelű oszlop, ezért az így készült extraktumból ki kell venni 5,0 ml-t és az tovább hígítani 50 ml-ig Etanollal. Ez a kettős hígítás csak a nagyon erős mintáknál kell. Az „A”, „B”, „C”, „D” oszlopoknál nem, mert azok az enyhébben csípős paprikákhoz jók, azokat nem kell kétszer hígítani.

  Nos! Mindjárt meg is vagyunk!

  Most újra elővesszük a szabvány 3-as számú táblázatát. Újra megkeressük a jobb oldali oszlopban a Habanérónak gondolt értéket, a 350 (x 10³), és megnézzük, hogy vízszintesen, az „E” jelű oszlopban milyen számot is látunk? Pontosan 1,43 ml. Ennyit mérjünk ki az extraktumból és hígítsuk fel, az előre elkészített 3-as fokozatú analitikai vízzel, amiben előzetesen feloldottunk 1 literben 50 gramm cukrot.

  Készítsünk még öt mintát, a tervezett 350-es érték előtt is és után is. Nem biztos, hogy pont ott lesz a csípősség, ahol várjuk, lehet, hogy kicsit gyengébb, vagy egy kicsit erősebb. Összesen hat mintát ír a szabvány. Itt most csináljunk három gyengébbet, azaz a 300-as, 250-es és a 200-as értékhez tartozó mintaadagokból is készítsünk 50 ml-es cukros-vizes oldatot. …és így felfelé a 400-as és a 450-es értékhez tartozó mintaadagokból is. Így kapunk hat pohár oldatot! Remélem érthetően mondom!

  Úgy írja a szabvány, hogy legyen legalább öt kóstoló ember, akinek a kiválasztása is szabályozott, …a helység is, ahol kóstolni kell, a színek, hangok, minden, …bla, bla, bla. Azért mondom ezt, mert meglepően pontosan ki fog jönni az eredmény, ha steril körülmények között kóstolod, ha nem!

A hígabb oldat felől induljunk az egyre csípősebb oldatok felé. Akkor eredményes a kísérlet, ha az öt kóstolóból három igent mond a csípősségre.

Higgyétek el, nagyon figyeltünk mindenre, a körülményekre is.

Halálpontosan kijött az eredmény!!!

…de nem itt!! Ennek a számnak, azaz ennek a hígításnak a környékén már annyi cukrosvizet megittunk, hogy kezdtünk rosszul lenni! Semmi! Abszolút semmit nem éreztünk! A Szellem chilinél ugyanez! Semmi! Még össze is vesztünk, hogy rosszul lett kimérve a tesztadag! …de nem! Nem erről van szó!

  Pár nap gondolkodás után újrakezdtük!

  Észrevettem ugyanis, hogy a szabvány 3-as táblázatában, amit használunk, a maximális SHU érték – ami ugye a tiszta capsaicin – nem 16.000.000 (pár éve emelték fel 16M-ra, előtte 15 Millió volt hivatalosan), hanem 1500 x 10³, azaz 1.500.000!!!

Megismétlem: Nem 16 Millió, hanem 1,5 Millió. Ez tízszeres különbség!!!

??????????

 Lehet, hogy rossz helyen keressük a csípősséget? Lehet, hogy amit 350.000-nek hiszünk, az csak 35.000? Ennyi cukros víz megivása után, már nem éreztük különösebb kockázatnak megpróbálni egy nagyságrenddel lejjebb megnézni ott mi van? Úgy tűnt, kudarcba fullad a kísérlet, tehát mit veszíthetünk?

  Itt már nem az „E” oszlop tesztadagjából kellett extraktumot készíteni, hanem „C” oszlopéból, ahol a 34-37-40.000 SHU-hoz vannak rendelve hígítások. Nem írom le újra, elkészítettük a tesztadagokat és….

…ott volt!!! Nem 350.000, hanem 40.000 SHU!!!

 A Szellem chilinél hasonlóan. Nem 1.000.000, hanem 100.000 SHU!!!

A tiszta capsaicin pedig a táblázat "F" oszlopának a legtetejétől is feljebb egy kicsivel!

Lehetetlen! Ellenőrizzük le!

Megnéztem matematikailag is, 40 x 10³ hígításnál jött a csípés, tehát:

40 x 10³ SHU-hoz A „C” tesztadag 0,1 gramm.

Ezt 50 ml Etanolban extraháltuk.

A 40 x 10³ SHU-hoz 0,63 ml extraktumot kellett 50 ml cukros vízzel felhígítani.

Tehát:

 Tehát 39.182 szeresére van hígítva a Habanéró-porból kivont capsaicin.

Ebből következik, hogy ha csak egyszerűen ("parasztosan") addig hígítjuk, amíg érezzük a csípősséget, akkor is itt találjuk meg! Szabványtól, táblázatoktól teljesen függetlenül!!!! A táblázat csak azért van, hogy ne kelljen százszor hígítgatni. Egy segédlet, semmi több!

 Aki nem hiszi, végezze el a tesztet, és szóljon, mit rontottunk el!

 Készítettünk egy videót is a tesztről, itt nézheted meg:

  Néhány napig nem szóltunk senkinek, hiszen a köztudattól szignifikánsan más eredmény jött ki! A Szellem chili por 100.000 SHU, ha nyersen fogyasztod, akkor meg mondjuk a benne lévő víz miatt (ami hígítja) pedig 15.000 SHU (azonos tömeg esetén)?? Simán hülyének néznek!

 Aki méretett már be paprikát és megkapta az eredményt mg/kg-ba, nyilván rákeresett, hogyan kellene átváltani SHU-ra. Általában mindenhol azt találja, sőt a laborokban is azt mondják, szorozd meg 16-tal és kész. Tehát, ha beméretsz egy Carolina Reapert és kapsz 11.000-12.000 mg/kg-os eredményt, beszorzod 16-tal…= 176.000 -192.000 SHU. …és nem érted mi van?

Összegezve, minden mérés, kísérlet és számítás a felé mutat, hogy az „irodalmi” SHU adatok egy tizedes hellyel feljebb vannak, mint kellene!

 Megkerestem több nemzetközileg is elismert szakembert, szakértőt, hogy most akkor hol rontottuk el ezt az egészet, vagy mi a hivatalos álláspont?

  Sokan természetesen nem válaszoltak, de ez alap, az ilyen megkereséseknél.  Válaszolt viszont Dr. Peter Merle, a Semillas La Palma tulajdonosa, aki kutat, nemesít és igen jó vetőmagokat lehet Nála beszerezni. Azt válaszolta, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni, Ő matematikai módon (egyszerű aránypárral) számolja ki a scoville egységet, amikor vizsgál. Igaza van! (erről sokkal bővebben a következő írásomban beszélek)

  Megkerestem Dr. Paul Bosland professzor urat, a New Mexico State University, Chile Pepper Institute igazgatóját, akitől nagyobb és elismert chilikutatót nem ismerek, de szerintem más sem. Azt mondta, hogy inkább keressek meg egy vegyészt ezzel kapcsolatban. Finoman lepattintott, amit végül is megértek.

 Tudom, hogy sokan találkoztatok ezzel a jelenséggel! Tudom, hogy nem jött ki a várt SHU! Nem is jöhetett ki!

Készséggel elnézést kérek, ha valaki elvégzi a tesztet, szabvány szerint(!) és megmondja, mit rontottunk el!

Úgy érzem, kicsit tabuként kezeljük ezt a jelenséget.

  Nem akarok senkit átnevelni! Nem célom megváltoztatni semmit! Nem is lehet! …de szó nélkül sem szabad hagyni, a rendszerhibákat! A szabványon is lehet változtatni, ha kell (hiszen csak a tesztadagon elég növelni)! …csak ismétlem magam, ez nem célom!

..és egyébként is…számít ez? Nem! Az számít, hogy ha beleharapsz egy Szellem chilibe először szétszed, majd fordítva rak össze!

 Ha kíváncsi vagy, hogyan lehet mégis valahogy átszámolni a kapott mg/kg adatodat SHU-ra, a következő bejegyzésből megtudhatod, illetve egy új fogalmat is szeretnék bevezetni, A TCI-t.

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha szeretnéd olvasni a következő részeket, iratkoz fel, vagy kövess minket a facebookon.

Ha bármilyen csípős termékre szükséged lenne, webáruházunkban széles kínálatból válogathatsz:  Katt ide!! www.chilis.hu

 Minden jog fenntartva, a nem jelölt fotók a szerző tulajdona.

 Szerintem, aki ezt a blogot olvassa tudja, mi a capsaicin, hallott róla, olvasott róla ….ettől csíp a paprika. Mégis számtalanszor találkozom pontatlan megfogalmazásokkal, általánosításokkal, néha még butaságokkal is, ami egy átlag fogyasztótól nem hiba! Ő fogyasztó, nem pedig kémikus. …de amikor egy egyetemi diplomamunkában, a csípősség általános bemutatásánál, a legpontosabb definíció is féligazság…. nos akkor döntöttem el, hogy összegzem a különböző forrásokban fellelhető információkat, kutatásokban található eredményeket, és próbálok logikus következtetéseket levonni ezekből.

Tehát csattant a bokabilincs, …vegyük sorra, mit is tudunk a csípősségről?

 Kedves barátainknak a paprikáknak, vagy chiliknek (ne menjünk bele melyik a helyes kifejezés) van egy közös jó tulajdonságuk, hogy egy capsaicinoid-vegyületekből álló keveréket szintetizálnak életük során, amely megfelelő koncentrációban csípős érzetet vált ki. …ha megkóstoljuk.

Hétköznapi beszélgetésekben capsaicinnek nevezzük ezt az anyagot. Az is nyilvánvaló, hogy különböző paprikák, különböző intenzitással csípnek. Azt gondoljuk joggal, hogy minél több benne a capsaicin, annál jobban csíp.

Tehát ha tudjuk mennyi capsaicin van egy paprikában, akkor tudjuk mennyire csíp? Nem feltétlenül!

Ugyanis a paprikában legalább ötféle capsaicionid vegyület van és legalább három, a capsaicionidokhoz nagyon hasonló vegyület.

Vegyük sorra a fontosabbakat.

1. Capsaicin (C) Az össz-capsaicionidok 69%-át teszik ki.

  2. Dihydrocapsaicin (DHC) 22%

  3. Nordihydrocapsaicin (NDHC) 7%

4. Homodihydrocapsaicin (HDHC) 1%

  5. Homocapsaicin (HC) 1%

Ebből az ötből három a jelentősebb, major capsaicionid:

Capsaicin

Dihydrocapsaicin

Nordihydrocapsaicin

A kevésbé jelentősek, a minor capsaicionidok:

Homodihydrocapsaicin

Homocapsaicin

…és még három vanillil vegyület, de ebbe tényleg ne menjünk bele, mert sosem lesz vége. Elég annyi,

hogy van ilyen is.

  Tehát, ha meg szeretnénk méretni az össz-capsaicin tartalmat, akkor az ötféle capsaicin együttes mennyiségét kapjuk meg?

  Nem! A három jelentősebb, major capsaicinoid mennyiségét határozzák meg HPLC; (High Performance Liquid Chromatography) módszerrel. ISO 7543-2 (erről még később beszélek)

 Egyébként a capsaicin fehér színű, szagtalan, tapintásra ragadós por, vagy nem kellően tiszta formában kissé viaszos anyag, melynek olvadáspontja 62–65 °C. A molekula kémiailag stabil, hőnek, forralásnak vagy fagyasztásnak ellenáll. Jól tárolható. Vízben rendkívül rosszul oldódik (0,0013 g/100 ml. Jól oldódik viszont savakban (gasztronómiai szempontból ez kevésbé izgalmas), alkoholban és zsírokban.

                                                                      Tiszta capsaicin

 Amit nagy mennyiségben lehet kapni webáruházakban, főleg ázsiai eredetű, szintetikus capsaicin. Én nem enném meg, és étkezési céllal nem is javaslom senkinek, és egyébként is hazánban tiltott az élelmiszercélzatú felhasználása..

 Többféle utalással találkozhatunk, hogy melyik capsaicin, mennyire csíp. Helytállónak tűnik az a megállapítás, hogy a modern chilikeresztezések már nem feltétlenül attól csípnek jobban, hogy magasabb az össz-capsaicin értéke, hanem a capsaicin-dihydrocapsaicin aránya más, ugyanis olyan tapasztalatokat olvashatunk, hogy a dihydrocapsaicin azonos mennyiség esetén, erősebb égető érzést vált ki, mint más capsaicionidok. Erre vonatkozó konkrét mérést nem találtam, de pletyka szinten ez terjed bizonyos körökben.

  Kanyarodjunk is rá a csípős érzésre. Hogyan érzékeljük ezt a csípős, de valójában égető érzést?

  A kapszaicin hatásait közvetítő receptor létezése már az 1980-as évek óta bizonyított. Elég szép neve van: Tranziens Receptor Potencial Vanilloid 1 (TRPV1). Ne kérdezd meg mit jelent!

  Ez a receptor nagyjából az egész testünkön megtalálható. Ez egyféle ioncsatorna. Hő hatására (43 C fok) megnyílik és bizonyos anyagok, ionok számára átjárhatóvá válik, melyek akciós potenciál formájában információt közvetít a központi idegrendszerhez (elektromos jel). Ez a receptor nem csak hő hatására nyílik meg, hanem bizonyos kémiai anyagok, így a capsaicin hatására is. Ezért érezzük a paprikát csípősnek, égetőnek.

  A receptorok tartós ingerlése nagyobb dózisban capsaicinnel, a kezdeti izgató hatást követően, átmeneti tétlenségi állapotot (refrakter) hoz létre, mely a szenzor érzéketlenségéhez vezet. Vagyis…

Így lehet edzeni a chilievő versenyekre!

  De! Ezt az érzéketlenséget el lehet érni calciummal is állítólag (Ca²⁺) [Szolcsányi J, Pintér E (2013) Transient receptor potential vanilloid 1 as a therapeutic target in analgesia. Expert Opin Ther targets 17: 641–657], illetve nyilván utólag enyhíteni a csípős érzést! Talán ezért is jó a sok calciumot tartalmazó tejfogyasztás, ha túlzásba vittük a chilit. Egy próbát megér ez is!

Én nem vagyok orvos, szerintem már nem is leszek. Nem is szeretnék annak tűnni! Ezek nem titkok, megtalálhatóak az interneten, aki bele akar ebbe mélyedni, ..rajta!

…még egy rossz hírem van: 2000-ben azonosítottak még egy TRPV receptort. a TRPV4-et. Sok más fontos funkciója mellett, hasonlóan reagál a capsaicinre, mint a TRPV1. …csakhogy ennek a receptornak a mennyisége emberenként változhat. Akinek kevesebb van ebből a receptorból, jobban elviseli a csípős érzést, akinek több, az szenved! Vagyis genetikai háttere is van az extrém csípősfogyasztásnak. Bocsánat!

…de szerintem hagyjuk is ezt az orvosi részt, mert egyrészt én nem értem mélységében, másrészt, ha többet beszélünk róla, már csak rosszabb lesz!

  Térjünk át a paprikára, az bizonyos szempontból sokkal emberibb, mint az orvostudomány!

  Fogadjuk el azt, hogy a paprika azért termel capsaicint, hogy a vaddisznó ne fogyassza el jóízűen. Egyféle kémiai védekezés ez a növényevő állatok ellen. Lehet, hogy így van! Madarakra állítólag nem hat a capsaicin, de én még nem is láttam madarat paprikát enni, felénk nem divat ez. A hernyókártevők ellen hatástalan, ezt viszont állíthatom!

A paprika termés hosszmetszete (Kapeller 1989)

A paprikában a capsaicint (ki gondolná?) capsaicin termelő mirigyek állítják elő.  Capsicum annuum fajtáknál (közönséges paprikák, pl. Jalapeno) kizárólag a központi oszlopban (Placenta) és a rekeszfalban vagy más néven erekben vannak capsaicintermelő mirigyek. A Capsicum chinense fajtákban, mint például a Bhut Jolokia, nem csak a placentában és az erekben van ilyen capsaicintermelő mirigy, hanem a terméshúsban is a mezokarpiumban. Tehát nem csak több capsaicint termelnek a szuperhot chilik, hanem a mirigyek száma is sokkal több. Ezért csípősebbek a Capsicum chinense fajták, az annuumoknál.

Capsaicin-termelő mirigy

  Befolyásolja még valami a paprika csípősségét? Nagyon sok tényező!

  Először is, a paprika csípőssége alapvetően fajtajellemző. Egy 50.000 SHU-s paprikától ne várjunk 1 M SHU-t. Ez világos.

  Azt is fogadjuk el, hogy optimális beltartalmi tulajdonságú paprikát, csak optimális termesztési körülmények között várhatunk a növénytől. Rossz tápanyagellátottságú talajtól, kedvezőtlen klimatikus viszonyok között élő növény sínylődik, a szaporodási reflex felülír minden élettani funkciót. Rosszabb minőségű, kisebb terméseket kapunk. Jó körülmények között várható el a növénytől, hogy magas beltartalmi értékű, finom, és illatos terméseket hozzon. Bár a capsicum nemzettség nem tipikusan hiperakkumlátor növény, de nagyon sok fémet, nikkelt, krómot, de még aranyat és ezüstöt is felvesz a talajból. Megítélésem és tapasztalatom szerint, az ilyen gyökér-talaj kapcsolatban, ahol szabadon válogathat a növény a mikróbák által feltárt és „terített asztalon kínált” tápanyagokból, sokkal ízletesebb terméseket kapunk, mint a túlműtrágyázott, esetleg hydrokultúrás növényektől. Igen, véleményem szerint, ezek a „szennyezőanyagok” hozzáadnak a termés minőségéhez! …de ehhez egy élő ökológiai rendszer szükséges a talajban. (hosszú téma ez is)

Csípős webáruház! Katt ide!

 Egy növényen sem egyforma a paprikák capsaicintartalma! Egyes kutatások szerint a második kötésben a legcsípősebbek a termések.

 Az érési ciklus során is változik a capsaicintartalom a bogyóban. Szintén egy (magyar) kutatás szerint, az érési színátmenet idejében van a legtöbb hatóanyag a gyümölcsben. Az érés későbbi fázisában már megindul a capsaicin kismértékű lebomlási folyamata.

 Vízelvonásos capsaicin növelés esetében, valójában egyáltalán nem növekszik az abszolút capsaicintartalom, csupán a kevesebb víztartalom miatt „sűrűbb” lesz a termés és a relatív capsaicintartalma megnő. Ne gondolj jelentős változásra, hiszen 3% vízveszteségnél már hervad a növény, 5%-nál pedig ráncosodik a bogyó.

 Levél gyűrögetés. Igen, ez kivált egy reakciót a növényből. Fizikai behatásra, válaszreakcióként a chili több capsaicint termel, mert úgy érzi nincs biztonságban, meg fogják enni. Nincs rá adat, hogy mennyivel! …de ugyanúgy elérhetjük ezt a hatást, amikor levesszük az alsó leveleit a növénynek, vagy amikor megkapáljuk és elvágjuk a növény harmatgyökereit. Amikor leszedjük az első terméseket, ugyanúgy sértjük a növényt!  Tehát a műveléssel folyamatosan stresszben tartjuk Őket, nincs szükség plusz beavatkozásra.

 Paradicsomnál végzett kutatások során már beigazolódott, hogy közös mikorrhiza hálózattal (common mycorrhizal networks) (CMNs) rendelkező állomány egy egyedénél, kártevő támadása esetén, a megtámadott egyed, a CMNs hálózaton keresztül egy jelet küld, az állomány többi egyede felé.  Ez a jel stimulálja a rendszer többi tagjának biotikus rezisztenciáját, akik különféle kémiai anyagok termelésével visszafogják a támadást. Más szóval, a gyökereket összekötő gombafonal hálózaton keresztül a megtámadott növény, „felhívja a többi társát”, hogy veszély van, kezdjetek ellenanyagot termelni! Kicsit olyan, mintha immunrendszere lenne a növényi állománynak. Ezt az irodalom szerzett szisztémás ellenállásnak (RSA), vagy indukált mikorrhiza rezisztenciának nevezi. Tehát arra gondoltam, hogy arbuszkuláris mikorrhizával (AM) kezelt chiliállomány esetében elegendő lehet, csupán egy egyedet stresszelni, hiszen a CMNs hálózaton keresztül értesül a populáció többi egyede is és plusz capsaicintermeléssel válaszolnak a várható fizikális támadásra. Érdekes kutatási téma lehet ez is!

  Hogyan tudjuk mérni a paprika csípősségét?

  Alapvetően kétféle módszer…helyesbítek egyféle egzakt módszer van elterjedve, ez a már fentebb említett HPLC (High Performance Liquid Chromatography) vizsgálat. Szabványban rögzített (ISO 7543-2) módon, valós eredményt kapunk, de csak a három major capsaicionid mennyiségére.  Ha pontosak akarunk lenni, még plusz 2%-nyi mennyiséget hozzáadunk és meg is van az adatunk, mg/kg viszonylatában. Vagyis, ha Bhut Jolokiát vizsgálunk, akkor valahol 5.000-6.400 mg/kg eredményt kell hogy kapjunk. Ez az eredmény pontos, de a hétköznapi ember számára teljesen kezelhetetlen. Már egy generáció úgy nőtt fel, hogy beleégett az elméjükbe azok szép színes SHU táblázatok, amik szembe jönnek velünk az interneten.

…mert van egy Scoville teszt is, ami alkalmas a paprikák csípősségének megállapítására. Innen erednek az SHU számok (Scoville Heat Units). Ha nagyon röviden össze akarom foglalni, akkor a teszt lényege, hogy egységnyi paprikát, hányszorosára kell hígítani ahhoz, hogy még érezhető legyen a csípősség, annyi a paprika SHU értéke. Például, ha tízszeresére, akkor annak a paprikának az SHU értéke 10. Ha százszorosára, akkor az SHU 100. A tiszta capsaicin 16 000 000 SHU. Ezt most alapvetésként kezeli a világ!

…de van egy óriási probléma! Nem a Scoville teszttel, az jó, kipróbáltam! Nem a HPLC vizsgálattal, mert az a legjobb! Egy globális SHU problémáról van szó, amit próbáltam már jelezni vezető chili-szakembereknek szerte a világon, de valahogy nem szeretne vele foglalkozni senki! Lehet, hogy tévedek (nem tévedek!), de akkor azt bizonyítsa be valaki és elnézést kérek!

Ha kíváncsi vagy mi ez a probléma az SHU körül, a következő bejegyzésemből megtudhatod!

Köszönöm, hogy végig olvastad!

Ha bármi csípősre lenne szükséged: Katt ide!

Webáruházunkban egész évben széles választékkal várunk!

Hol is kezdjem? Hmmm…

  Tehát amióta legalább két ember él a Földön, kimondva, vagy kimondatlanul versengés van köztük. Ki szerzi meg az ételt, ki eszik először, ki gyorsabb, ki tud jobban úszni, stb, stb …szóval érted.

 Később ezt már szabályok közé szorították, ebből lett a sport.

 Ma már mindenből tudnak sportot csinálni, még a szakácsoknak is van olimpiájuk, de bármilyen más, extrém tevékenységnek is van, vagy lehet versengése.

 Nem marad ki ebből a chilievés sem! Kevés olyan ország van, ahol nem rendeznek chilievő versenyt, a saját szórakoztatásukra, vagy épp a közönség szórakoztatására. Ezt a globális jelenséget meglovagolva, gondolt egyet egy kis csapat Bristolban és kidolgozott egy szabályrendszert, ami a keretbe foglalja egyféle chilievő verseny lebonyolítását. Akik ezen szabályrendszer szerint rendeznek versenyt, azok győztesei pontokat kapnak és igen, számon tartják ezeket a pontokat; ez a világranglista. Ha sok ilyen versenyen indulsz és mondjuk meg is nyered ezeket, világranglista vezető is lehetsz, de gyűjtői kártyán rajta leszel, az biztos!

 De itt még nem álltak meg, kontinentális versenyeket szerveznek, ahol kontinens-bajnokot avatnak! Ez évente egyszer van. Itt nem kupát vagy oklevelet nyersz, hanem övet. Igen, pont olyat, mint a bokszolók.

Ez a szervezet a League of Fire.katt ide!

  Van Európa-bajnokság, Amerika-bajnokság és Óceánia-bajnokság, de - ahogy megismertem Őket - szerintem csak idő kérdése, mikor lesz Ázsia és Afrika-bajnokság is.

Ide „csöppentünk” mi bele, a szerencsés fafejűségem miatt!

…ugyanis már ezt megelőzően három versenyt is rendeztünk Kabán, amit az 1857-ben idezuhant meteoritról, a Kabai Meteoritról neveztünk el. Az első verseny, nyilván az unikaltása miatt is, remekül sikerült, …sok ember, és a sajtó is érdeklődve figyelte, mi ez az egész? A következő évben is „elment” a verseny, sok jelentkező, néző is akadt, de akkor már jeleztem a város felé, hogy a következő versenyt már csak úgy vállalom, ha hozunk valakit, akire kijönnek az emberek, vagy történik valami extra, mert így bizony bele fognak unni az emberek, …teszem hozzá: jogosan.

2018-ban, az első versenyen is sokan voltak!

  Meg is egyeztünk Szőke Bandival (Szőke kapitány, ha így jobban ismered), hogy eljön, levezeti a versenyt, nevetteti az embereket, …jó lesz!  Ember tervez, Isten végez, …jött a covid. Kényszerű kihagyás következett. Ezen kihagyás alatt ismerkedtem meg Potocki Ferivel (Rike), aki ekkor tájt fedezte fel a chilievés kihívásait és épp akkor „robbant” be a League of Fire családjába. Egyszer említette, hogy kipróbálná magát egy chilievő verseny vezetésében, mert már sok mindent vezetett, igazi színpadi ember, de ilyet még nem. Nosza! Gyorsan meg is egyeztünk.

Rike

  A harmadik chilievő versenyt már Ő vezette Kabán, és az lett amit vártam, eggyel jobb minden! Kezdett úgy kinézni a rendezvény, mint ahogy egy ilyen rendezvény kinéz bárhol a világban! Úgy értem, a színpadi produkció mozdult el pozitív irányba! A közönség ezt értékelte, jó hangulatú verseny lett! El ne felejtsem mondani, ez már hivatalos League of Fire verseny volt! A győztesek (mert holtverseny lett) világranglista pontot kaptak.

Van még egy apró szabály, hogy a versenyről lehetőleg livestream, de videó mindenképp készüljön, így ellenőrzik le a verseny szabályosságát.

 Szerintem tetszhetett a LOF vezetőinek is a verseny, mert hamarosan (talán egy héttel a verseny után) jött a kérdés, mi lenne, ha mi rendeznénk meg a 2022-es év Európa-bajnokságát?

…hát így kezdődött minden!

 A külföldi versenyzőkkel Rike tartotta a kapcsolatot, én inkább a konkrét megvalósítást intéztem. Közben Valenciában megrendezték a 2021-es EB-t. Pálmafás téren, gyönyörű környezetben. Lehettek olyan 5-800-an  körülbelül. Mi meg itt, egy hajdúsági kisvárosban, az ugaron…mi lesz ebből? Itt nyert értelmezést a fizikától elvonatkoztatott „helyzeti hátrány” kifejezés számomra.

  Ahogy közeledett a verseny, egyre több konkrét teendő lett, de megfigyelhető volt egy közösségi összefogás a városban. Olyanok hívtak fel, akikre nem is számítottam, hogy szóljak, ha valami kell! Nem egy-két ember! Mindenki első szóra adott bármit, amire szükségünk volt! Az utolsó zellerlevélig, minden kaját felajánlásokból készítettünk, pedig volt speciális menü is. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy ha más nem is történt volna, igazi közösségépítő projekt alakult ki Kabán augusztusban! Ezt nagyon pozitívan értékelem!

  A versenyt megelőző napokban, már elkezdtek szállingózni a vendégek! Az új Hotelben volt legtöbbük szállása. Ők voltak az első vendégek az épületben. Minden új volt, a személyzet is! Szegények meg voltak kissé ijedve, hogy rögtön teltházzal kezdenek, ráadásul alig beszélnek a 88 vendég közül néhámyan magyarul! Mi harminc helyet kaptunk ingyen a várostól (persze az se ingyen volt, csak a város fizette), a többi a testvérvárosokból érkezett vendégeké lett.

  Már tavaly is mondogatták, amikor hivatalos LOF verseny lettünk, hogy Shahinát el tudjuk-e hozni? Mert az lenne csak a nagy dolog! Ezt a kérdést tavaly még furcsáltam, mert olyan is kérdezte, aki botrányon kívül még mást nem rendezett, de az idén már nem is volt kérdés…jött! Szombaton volt a verseny, de kedden (!) érkeztek Paullal. Én mentem ki eléjük a repülőtérre a feleségemmel és a lányommal. Virágcsokor, … minden volt! Még katonazenekart is vittem volna, ha nem hajnalban érkezik a gép! Megjöttek! Nagybetűvel: MEGJÖTTEK! Nekem, mint egyszerű vidéki csilis gyereknek, ez egy szürreális élmény volt!

Péntek délutánra már majdnem mindenki megérkezett.

  Amikor mindenki itt volt, megvolt a szállása, volt egy fél órám rendbe szedni magam és kimenni a helyszínre, ahol a saját kis rendezvénysátorunkban tartottunk egy ismerkedési estet, mellette pedig ment a Meteorit Music feszt. Meg kellett teríteni, jött a kaja, köszöntőbeszéd, stb, stb.

Nem tudtam   milyen lesz a hangulat, de emiatt igazán nem kellett volna aggódnom! Mindenki ölelgette egymást, a nevüket skandálták, elképesztő volt! Mondjuk az a másfél liter pálinka is dobott a hangulaton, amit kivittem! :D Ettől már az én nevemet is skandálták! :D :D

 Este már énekléses, bukfencezéses hangulat lett! Sajnos én nem ihattam semmit, mert a catering felszerelést estére el kellett szállítanom, de ez pont nem számított. Shahinával akart mindenki (tényleg mindenki ) fényképezkedni, …és mindenkivel fotózkodott is! Nem voltak sztárallűrök! Igazán emberi volt minden!

Eljött a szombat! A NAGY nap! Délelőttre szerveztünk egy farmlátogatást hozzám. A versenyzőket, a hozzátartozóikat, a League of Fire-t, szóval mindenkit vártunk!

Jöttek is! Húúú! pulzus 120! Sokan jártak már nálam, de ez a csapat, ..hogy is mondjam? …láttak már chilit!

Hihetetlen még ma is számomra!

 Próbáltam elmondani, hogyan is termesztek, néhány apró kutatásom eredményét is bemutattam. Szóval igyekeztem a legszebb arcunkat mutatni.

Egy túrát szerveztem, ahol az utolsó állomás a kiindulási pont volt. Úgy alakítottuk, hogy amikor elvonulunk a kertészetbe, akkor a feleségem „átépíti” a kezdeti installációt és a versenypaprikák fogadják a visszatérő csapatot. Így is lett! Évek óta törekedem, hogy nagyméretű terméseim legyenek, most, hogy szembesültek a versenyzők a versenypaprikákkal, örültek is, meg nem is! Örültek, mert szerintük szépek, viszont tudták, hogy ezeket kell majd délután megenniük! Ebben a videóban erről is beszélnek:

Egy chilitermesztő nem kaphat nagyobb dicséretet!

 Tudjátok, ha visszakanyarodunk és újra azt vizsgáljuk, hogy Kabán rendeztük az Európa-bajnokságot, egy kis hajdúsági városban, ahol az én kertészetemben jártak Európa legkeményebb chilis arcai, a világ legnagyobb chilipromóter szervezetének vezetői és maga Shahina, a UK Chilli Queen, …nos, bizonyos szempontból termesztői karrierem csúcsa volt! Hihetetlen!

Délben ebéddel vártunk mindenkit a rendezvénysátorban, és kezdődött a versenyre való ráhangolódás.

  Ez egyénenként változó. Én leginkább az idegbaj és a gutaütés között ingáztam.

 Az első esemény a IV. Kabai Chilievő verseny lett volna. Igen, volna, mert nem tartottuk meg. Nyolcan jelentkeztek előzetesen, de abból a nyolcból egy jelentkezett, egy pedig a helyszínen csapódott hozzánk. Úgy döntöttem, ezt így nem rendezzük meg! Hozzá kell tennem: így utólag nem is hiányzott ez a verseny onnan és akkor!

  A főverseny viszont…! Húú! Bevallom őszintén, abban teljesen biztos voltam, hogy ha elkezdődik a verseny, ott már minden rendben lesz! Rike érti a dolgát, a versenyzők profik…mi meg majdcsak megoldjuk a feladatunkat!

 De ilyet! Ilyen versenyt még nem éltem át! Néha libabőröztünk a színpadon! A közönség szuper volt, vette a lapot! A végére állítólag kétezer körüli nézőszám gyűlt össze! Nem számoltuk, de füvet nem nagyon láttunk a sok embertől! Mint egy focimeccsen, hullámoztak, kiabáltak, biztattak! Ááá..szuper volt! Én sok versenyt megnéztem addig is és azóta is. Fogalmazhatnék erősebben is, de inkább azt mondom, hogy az egyik legjobb verseny volt, amit eddig láttam!

Itt a verseny teljes videója, ha van bő másfél órád, tessék:

A tavalyi EB-n 12 paprikát, plusz még hatot ettek meg a versenyzők Valenciában, összesen 18-at. Itt 24 (!) paprikát, plusz hatot, tehát összesen 30 darabot evett meg a győztes!!! Elképesztő!!

A verseny végére Giancarlo „Jack Pepper” Gasparotto és Arturo „Mr Spicy” Rencrica maradt és a legnagyobb meglepetésre, Daniel „Palito” Vseteka, Csehországból! Őrá senki nem számított!

Epikus végjáték következett!!

Itt az utolsó nyolc perc: 

Epikus végjáték!

  Az afterparti újra a megszokott, vagy talán attól is lazább, felszabadult buli volt! Nyilván nem írhatok részleteket, de mindenki nagyon jól érezte magát.

 A következő héten mindenkivel beszéltem, hazaértek-e épségben és hogyan érezték magukat? Teljesen egyöntetű véleménye volt mindenkinek! A város csodaszép, az emberek nagyon kedvesek, minden szuper volt, nagyon köszönnek mindent és még biztosan visszajönnek! Mindenki oda volt és vissza! Annak ellenére, hogy amikor kiderült, hogy itt, Kabán lesz, bizony merült fel kérdés, hogy biztosan jó lesz ez a helyszín?

 Tavaly, a „sima” kabai verseny után nyilatkoztam valahová, hogy látjuk a hibáinkat és ettől tízszer jobb rendezvényt is lehetne csinálni, és ha lesz rá lehetőségünk, a világ legjobb versenyét szeretnénk megrendezni! Nem tudom, hogy sikerült-e? Nem is az én tisztem ezt eldönteni!

Eljött a lehetőség! Tudtuk, hogy most nem csak a városunkat, hanem Magyarországot is képviseljük, és szerintem nem hoztunk rá szégyent.

Ha bármi csípősre van szükséged, webáruházunkban egész évben széles kínálatból válogathatsz: katt www.chilis.hu.

Köszönöm, hogy végigolvastad!

Minden jog fenntartva, a nem jelölt fotók a szerző tulajdona!

  Sosem rejtettem véka alá, hogy Kabán, mindennek az 1857. április 15-én becsapódott meteoritról kell szólnia! Nem maradhat ki belőle az agrárörökség sem, ezért a lentebb taglalt fajtát, erről a kabai nevezetességről neveztem el, hogy miért nem maradhat a San Marzano elnevezés, azt lejjebb, bővebben taglalom.

A Kabai Meteorit.  forrás: kaba.hu

  A magokat „51 dkg-os San Marsanó” paradicsom címkével kaptam. Nem volt minden évben jó termésem San Marzanóból, ezért is örültem meg ennek a magnak. Szeretem a fajtát, minden évben vetek belőle, vásárolt magokat, mert itt is, épp úgy, mint a kápiánál, nem tudtam, hogy valódi fajta-e, vagy hibrid? A biztonság kedvéért én fémzároltat használtam. Eddig.

"Autentikus" csomagolásban kaptam.

 Az első kérdés, melyre kerestem a választ, természetesen az: vajon lehet-e a San Marzano heirloom (örökség) fajta?

 Hamar kiderült, hogy lehet!

A San Marzano egy szilvaparadicsom „fajta”. A szilvaparadicsom nem fajta, hanem fajtasor, több, különböző fajta tartozik alá. Leggyakrabban, a Roma (Róma) paradicsommal hasonlítják össze a San Marzanót.

 A szilvaparadicsomok általános jellemzőik, például, a nyújtott forma. Magas a szárazanyagtartalma, azaz nem lédúsak. Általában determinált növekedésű, azaz nem nőnek az égig, 1-1,3 méter magasságtól nem lesz magasabb. Átlagos terméstömege a San Marzano esetében 80-120 gramm.

 Nevét az olaszországi, Nápoly melletti San Marzano sul Sarno kisvárosáról kapta, mivel állítólag először itt, a Vezúv árnyékában, vulkanikus talajban, termesztették.

  Eredete nem világos. Egyes források szerint ennek a paradicsomnak az első magja 1770-ben került Campaniába, a perui Alkirályság ajándékaként a Nápolyi Királyságnak, és San Marzano sul Sarno területén ültették el. cento.com

  Más forrás szerint a 19. században alakult ki Olaszországban, ahol gazdag, vulkanikus talajú régiókban termesztették, ami hozzájárulhatott intenzív ízéhez. homeguides-sfgate-com

  Bárhogy is történt, a San Marzano paradicsomot a legjobb szakácsok, és az ételek rajongói széles körben elismerik, és az íz „aranystandardjaként” tartják számon. ..de mitől olyan különleges? A valóban autentikus San Marzano paradicsom, a mediterrán mikroklímának, a magas páratartalomnak és a termékeny vulkáni talajnak köszönhetően „erősebb” ízű, édesebb és kevésbé savas, így ideális alapanyag az olasz konyhának. ..de csak a fentebb meghatározott területén termesztett „típusa”! Ezek tanúsítvánnyal védettek! (Cento Certified) Itt szigorú feltételeknek és irányelveknek kell megfelelnie, a termesztés, a szelekció és a feldolgozás tekintetében.

 Ezt a tanúsítványt az Agri-Cert nevű szervezet adja ki, azért, hogy segítsenek megkülönböztetni az igazi San Marzano paradicsomot, amely megfelel a kritériumoknak, a többi olasz paradicsomfajtától, amelyet a kijelölt régión kívül, de belföldön termesztenek. Külföldi szóba sem jöhet! Ez biztosítja, hogy a vásárlókat ne vezesse félre a nem eredeti, de mégis a San Marzano nevet használók a termékeikkel.

 Ezen okok miatt az eredeti paradicsom címkéjén, vagy az ebből készült konzerv címkéjén láthatunk egy DOP jelölést. A DOP az olasz D denominazione d' O rigine P rotetta (nagyjából „oltalom alatt álló eredetmegjelölés”) kifejezést jelenti A Wikipédia szerint a DOP védjegy (vagy angolul Protected Designation of Origin [PDO]) célja "a regionális élelmiszerek hírnevének védelme, valamint a tisztességtelen verseny és a fogyasztók nem eredeti termékek általi félrevezetésének megszüntetése, amely gyengébb minőségű vagy eltérő ízű." 

                                        forrás: wikipédia

 Természetesen más országokban is termesztenek „San Marzano” paradicsomot és a legtöbb termesztő, vagy feldolgozó tiszteletben tartja a DOP megjelölést, ezért sokszor az Italian style, vagy San Marzano-style olvasható.  www-seriouseats-com

  Vélhetően az olvasóban már felmerült a kérdés, hogy miért kell ezzel ennyit foglalkozni? Nos, szerintem legalább két okból. Az első, hogy a fentiekből számomra az olvasható ki, hogy „eredeti ízű” San Marzanó paradicsomot például itt, Magyarországon nem tudunk termeszteni, csak „típusazonosat”, ezért a helyes elnevezés, a San Marzanó típusú paradicsom lehet. Olyan viszont elég sok van jelenleg is a piacon, ezért kerestem egy olyan nevet ennek a fajtának, mely utal a fellelés helyére, egyedi, nem összetéveszthető.

  A másik ok, amiért erről kicsit bővebben írok, az „oltalom alattiság”. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek oltalmát az Európai Parlament és a Tanács 1151/2012/EU rendelete szabályozza, amely az 1992-es rendeletet váltotta fel. wikipédia Vagyis nekünk is van DOP-nk, csak ez OEM – Oltalom alatt álló Eredetmegjelölés.

                                                         forrás:wikipédia

A következők kapták meg például itthon, Szegedi téliszalámi, Makói hagyma, Hajdúsági torma, Alföldi kamillavirágzat, Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény. Ezek mind-mind olyan termékek, örökségek, melyek a Magyar Értéktárban szerepelnek, vagyis mind, a Helyi Értéktárából indult el!  Ahogyan most ez is.

Jellemzés és termesztési tapasztalatok

  Jó csírázási eréllyel bíró, könnyen termeszthető fajta. Lombleveles állapotban már látszódnak sajátságos jegyek, legalább is annyi már biztosan, hogy jelentősen különbözik a fémzárolt San Marzano paradicsom palántától. Ez a jegy, a későbbiekben tovább erősödik.

  San Marzano                                                                                                      Meteorit paradicsom

 Folyton nővő, ellentétben az eredeti fajtával, amely nem az. A levele nagyon érdekesen alakul. A levélnyél, tengelye körül megcsavarodik. Jellemzően szinte mindegyik. Alapvetően ez akár normális is lehetne, hiszen a feladata a levélnyélnek, hogy a levéllemezt megfelelő helyzetbe állítsa, de ez a fajta, kissé túlgondolja ezt a műveletet.  Tipikusnak mondanám a jelenséget, ellentétben az „eredeti” SM fajtával, ahol ez a csavarodás nem tapasztalható.

          San Marzano levele                                                                  Meteorit paradicsom levele

…és a csavarodás a levélnyélen:

 Nagyon szépen terem. Ezt úgy értem, hogy bőséges termést hoz, valamint az átlagtól nagyobb termések szépen mutatnak az ültetvényen.

 A termései, kissé vállasan érnek, egyes nagyobb bogyók hajlamosak a repedésre. Hosszúkás gyümölcsök akár szilvaparadicsomra is utalhatnának, és igen, inkább húsos, befőzni való a termés, de ezen túl, más hasonlóságot az eredeti San Marzanóval nem találtam.

Balra San Marzano, jobbra Meteorit paradicsom

  Jó ízű, kissé magasabb cukortartalmú paradicsom (6,2%), mint a standard San Marzano (6%).

  Összegzésként: ez a paradicsom egy tetszetős, bőven termő fajta, még ebben, az igen aszályos évben is jó eredményeket érhetünk el vele. Ha nem is produkált 51 dkg-os terméseket az idén, a 30 dkg-os példányok nem ritkák. Én mindenképpen termesztésben hagyom. Megítélésem szerint nincs köze a már oly sokszor említett San Marzanóhoz, de jól helyettesíti a fajtát, étkezéshez pedig ízletességéből kifolyólag, sokkal inkább ajánlott. Orosz tájfajta paradicsomok között láttam ehhez hasonlót. Nálunk jól terem, mindenképp színesíti a választékot, kár lenne veszni hagyni!

Köszönöm, hogy végigolvastad! Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban széles kínálatból választhatsz: Katt ide!

A nem jelölt fotók, a szerző tulajdona! Minden jog fenntartva!

  Mint már több írásomban említettem, kapok különféle magokat, jellemzően paprika és paradicsom fajtákból kipróbálásra. Önzetlenül, szívesen adják, érződik a büszkeség a növényük iránt és végre megmutathatják, milyen „kincsük” is van.

  Ez a paprikafajta pont nem így került hozzám, hanem kollégám szeretett volna magának ebből palántát és nálam neveltünk belőle, valamint – ha már itt volt – én is kipróbáltam. Majd egy év múlva mondja, hogy úgy kapta a magot, hogy ez a fajta, „már a török idők óta” itt van Kabán!

Micsoda?? …hát persze, persze!

  Ezek voltak az első gondolataim, de azon vettem észre magam, hogy bogarat ültetett a fülembe. Végig ezen gondolkodtam, míg estére gép elé kerültem és próbáltam hiányos tudásomat kompenzálni, utána járni néhány bennem kavargó kérdésnek.

  Úgy „jött” a mag, hogy Kápia paprika. Semmi extra, talán nincs olyan vetőmagos cég, aki ne kínálna Kápia paprikát, mi ebben a különös? Bevallom, eddig azt sem tudtam, hogy a Kápia „valódi” fajta, vagy hibrid?

  Eredetét megvizsgálva, ez egy nagyon ősi fajta! Európában alapvetően két tájegység tekinti sajátjának: Olaszország déli területei és Dél-Kelet Európa, beleértve Törökországot is.

  Kezdjük az előbbivel.

  Az olaszok szerint ez saját paprika fajtájuk. Hívják Kapia, vagy Capia paprikának, esetleg Pepper Belcantonak, de nagyon elterjedt a Corno di Toro Chili, azaz “bikaszarv” paprika elnevezés is.

  Valami lehet az olasz eredetben, hiszen az Egyesült Államokban egyszerűen olasz édes paprika, olasz sütőpaprika vagy piros sütőpaprika, azaz Red Roaster, esetleg Bull’s Horn néven ismert. Etimológiai „ökölszabály”, hogy az első, legrégebbi neve valaminek, a származási helyére utal. Itt eléggé összecsengenek a nevek, azt hiszem.

 1550-re - egyes olasz források szerint a portugál, más források szerint a spanyol kereskedők - terjesztették el Európa ezen részein az Újvilágból érkezett paprikát, de az első olasz receptemlítés 1800-ból való.

A török vonal.

   Az első, amit találunk: „feltételezhető, hogy keletről, egész pontosan a törököktől érkezett először paprika az ország területére, innen eredhetnek olyan korai elnevezései, mint például a törökbors vagy a tatárkabors.” thehungarianpaprika.hu

  A paprika az oszmán és a hagyományos török konyha egyik nélkülözhetetlen terméke, a paradicsommal, padlizsánnal stb. egyetemben.

  Minket elsősorban a Kápia paprika érdekel, nézzük, hogyan állnak velük a keletiek.

  Törökül a Kapya Biber - Kápia paprikát, és a Kirmizi Biber - Pirospaprikát jelent. Ez azért fontos. mert „a török kultúrában a pirospaprika alatt, gyakorlatilag Kapia paprikát értenek.”  tarlasera.com

  Az, hogy mennyire fontos zöldség ez náluk, mi sem mutatja jobban, minthogy „a Kapia paprika Törökország teljes paprikatermelésének mintegy 40 százalékát teszi ki” tarlasera.com

  Körülbelül, mint nálunk a TV paprika. Közkedvelt, mondhatni mindennapos zöldség.

 „Hazánkba legnagyobb valószínűség szerint török közvetítéssel került a XVI. század elején. Elnevezése a „törökbors” is ezt igazolhatja! ahol a paprikát „vörös törökbors” néven említik. A paprika hazai elterjedése majd termesztése a XVIII. században, a török hódoltság elől ide menekülő bolgárkertészek tevékenysége által honosodott meg. MÓD és SZALVA, az ide vonatkozó kutatásaikban leírják, hogy a Szentes és környékére letelepedett bolgárok beilleszkedve a magyar hagyományokba, később együtt hoztak létre egy új zöldségkertészeti rendszert, az ún.  bolgárkertészetet, melynek legnagyobb eredménye a hazai étkezési paprika nemesítése és termesztése lett”. A paprikafajok eredete: Dr. Lantos Ferenc

Ez könnyen előfordulhat, de azért 1541-1699-ig tartósan itt (Magyarországon) vendégeskedtek a Törökök, fűszerként hozták is magukkal a paprikát, valamint telepítettek is be lakosságot bőven: Ráczokat, Bosnyákokat, Szerbeket stb. Arról már nem is beszélve, hogy a ruméliai török sereg legénységét nagyrészt balkáni délszláv lakosság tette ki. Tehát én is szinte biztosra veszem, hogy ebből az irányból került hozzánk a paprika, szinte egyidőben az olasz vonallal.

  Van még egy érdekesség, ami összecseng mindennel, egy amerikai kutatás. A Proceedings of the National Academy of Sciences (USA) ban jelent meg, 2021. augusztus 24-én. Címe: A paprika (Capsicum spp.) globális elterjedésének története.

  Ami ebből engem megragadott és kapcsolódik a témához, hogy idézem: „genetikai sokféleség új központjait azonosítottak Kelet-Európában, Afrikában és Délkelet-Ázsiában, és azonosították azokat a különböző kereskedelmi útvonalakat, amelyek lehetővé tették az édespaprika és a chili paprika elterjedését és diverzifikációját ezekben a régiókban.”

  Még egy érdekességet engedjenek meg, ugyanebben a cikkben olvasható, hogy nem egyenletesen oszlanak el a régiók között a csípős-édes fajták, ami arra utal, hogy a kulturális tényezők fontos, elsődleges befolyást gyakoroltak a paprika változatok elterjedésére. Tehát nem véletlen, hogy Észak-Kelet Indiában, közelebbről, Asszám, Nágaföld, Manipur, Banglades környékén pedig a Bhut Jolokia és annak változatai alakultak és terjedtek el, nyilván kulturális különbségek miatt. Az a konyha, az extrém mennyiségű fűszerrel, mint gyógynövénnyel kompenzálhatott egyéb, pl. higiéniai és egészségügyi problémákat, míg felénk mint gasztronómiai alapanyag, az enyhébb változatok ragadtak meg.

  Végezetül, a különféle forrásokat összevetve, nem zárható ki, hogy akár igaz is lehet az állítás, miszerint a „török idők” óta jelen van itt ez a fajta, de teljes bizonyossággal természetesen nem állítható. Talán nem hiábavaló arra rámutatni, hogy a kézen-közön hozzám került magok tulajdonosai nem történészek, agrármérnökök, néprajzkutatók, vagy „cybergyerekek” voltak. Akkor honnan is tudhatnának arról, hogy amit állítanak, az nem is annyira lehetetlen?

  Ha így történt, ha nem, a sztori mindenképpen jó!

Köszönöm, hogy végigolvastad! Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunk széles kínálattal vár: katt ide!

 Minden jog fenntartva, a nem jelölt fotók, a szerző tulajdona!

  Igen, van egy ilyen hely, de nem kell a galaxisok közötti tér-idő kontínuumokra, vagy különböző időben egyszerre létező féregjáratokra gondolni, ettől sokkal egyszerűbb a megoldás! Egyszerűen csak be kell jelentkezni, a nagyjából az ország közepén található, Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központba. …és aztán el is kell menni oda.

 Talán egy-két olvasónak rémlik, hogy tavaly elkezdtünk mozgolódni és összegyűjteni azokat a régóta helyben termesztett növényeket, amelyeket őseink termesztettek és évről-évre megmentették belőlük a magokat, amit aztán újra és újra elvetettek. Ezeket szeretnénk megmenteni és fenntartani a jelen és a jövő nemzedékének.

  A gyűjtött növények magjait, egy egyszerűbb leírással aztán ide, a Génbankba küldjük további vizsgálatokra.

  Nem mondom, hogy nem voltam kíváncsi, vajon mit is csinálnak ezek a szakemberek ott a génbankban, hogyan nevelnek növényeket az igazán profik, és egyáltalán…mi folyik Tápiószelén?

  Rövid intézeti egyeztetés után, már csak magunkat kellett megszervezni és már indultunk is! Rossz szóviccel élve: a mozgalom kemény magja ment a génbankba! (Jájj!) Szerintem egyikünk sem tudta, mire számítson, így hát nem is volt „előmondó”, hogy majd ezt nézd meg, vagy azt nézd meg. Én még szkafanderes alakokat is el tudtam volna képzelni, nulla gravitációs fülkében, ….hiszen, mégis csak a növénytermesztés  magastudományának szentélyébe megyünk.

  Ehhez képest, megérkeztünk egy valamikori uradalmi birtokra! Csodálatos park vett körül minket, melynek utcái mentén szépen felújított régi, középlépcsős, oszlopos előtérrel rendelkező épületek voltak. Olyan a környezet, amilyet – mindegy mennyi pénzed van – soha nem fogsz építeni, mert hiányozni fog belőle az a 150-200 év kor és patina! Hiányozni fog belőle az az érzés, az az erő, ami mindenfelől árad, és áthat!

  Pár perc múlva kísérőnk is megérkezett és elindultunk a túrára, ugyanis rendszeresen fogadnak csoportokat és van egy „standard” program, melyen végig viszik az érdeklődőket. Az intézmény történetétől a fagyasztókig, ahol tartósan tárolják a magokat. ..de ne szaladjunk ennyire előre!

  Mint kiderült az intézmény parkja, arborétum is. A kísérőnk többször is elmondta, hogy olyan növények is vannak, amelyek dendrológiai szempontból érdekesek. Sűrűn bólogattam, de bevallom, meg kellet néznem, mit is jelent a dendrológia. A növényrendszertannak a fás növényekkel foglalkozó ága. Valóban szép növények vannak a parkban, ez kétségtelen, de amikor régi nagy tölgyfákat mutatott és elmaradt a csodálkozás, elmondtuk, hogy itt Kabán ettől talán még nagyobbak is vannak, és nagy becsben tartjuk Őket!

  A park bejárása után elérkeztünk a génbank épületéhez! Nah! Itt lesznek a szkafanderes emberek nulla gravitációban! - gondoltam.

  Az épületbe belépve, egy nagyobb előtérbe jutottunk, ahol a sok asztal láttán úgy vélem, kisebb előadásokat, bemutatókat tarthatnak. Így is történt. Az egyik tárolófiókban 123 féle mák mintát tett elénk! 123 félét!!! Egy tapasztalt afgán ópiumtermelőnek is felcsillant volna a szeme!

  Egy másik fiókból hasonló mennyiségű kukorica mag gyűjtemény került elő. Itt már jöttek a sztorik, hogy ezt is ismerem, …ezt gyerek korunkban cukros vízben főztük meg… stb, stb.

  Sorra jártuk a technológiai helységeket, ahol vagy csírázási erélyt vizsgáltak éppen tritikálén, vagy babot szelektáltak. Egy kamrában szárították a tartós tárolásra szánt magokat. Miután a levegő páratartalma 7% alatti volt (!), a csapat tagjai először szolíd, majd, ki-ki hangosabb köhögésbe kezdett.

  Következett egy olyan labor, amit hiába láttuk, akkor sem hisszük el! Itt ugyanis burgonyát tárolnak, tartósan. Ha nem mondják, szerintem egyikünk sem találja ki, ugyanis a burgonyacsírát lecsípve a gumóról, táptalajra teszik, ahol az elkezd gyökeret hozni. Ez úgy néz ki, mintha valami csíra beszőné a befőttesüveget, amiben tárolva van. Nagy előnye, hogy a vírus nem marad életben ilyen körülmények között, tehát ha egy krumplifajta végleg „levírusosodik” (volt már ilyen a történelemben), innen lehet vírusmentes szaporítóanyagot beszerezni.

      Számtalan burgonyacsíra él táptalajon!

  Átsétáltunk egy másik, nagyobb épületbe, ahol a magok -18 fokon, tartósan vannak tárolva. Fentebb említettem, hogy 7% alatti a levegő páratartalma a szárítóban azért, hogy a magokban is ez alá essen a nedvességtartalom, így a fagyasztás nem károsítja a szaporítóanyagot hosszú távon sem.

Épületen belüli fagyasztókamrák, konstans -18 fok.

  Kilátogattunk az ültetvényre, amit itt tenyészkertnek hívnak, de mivel 300 hektár az intézet területe, azt teljes körűen nem jártuk be, pedig biztos kaptunk volna érte legalább három, Országos Kéktúra Pecsétet!

A tenyészkert egy része.

   Zárásként, visszakanyarodnék a címhez.

  Ezen a helyen jelen van a múlt, hiszen szántóföldi és zöldségnövények génforrásait kutatják és gyűjtik. Azokat a forrásokat, amelyből a korszerű fajták lettek kinemesítve, és azokat, amiket a korszerű fajták miatt elfelejtettünk, kiszorítottak. Különös tekintettel a régi tájfajtákra.

  Feladata az intézménynek az állomány fenntartása és elszaporítása. A begyűjtött régi fajták újra életre kelnek, kapnak még egy esélyt! Ez a jelen!

  A tartós, felügyelet alatti tárolással, fennmaradnak az utókornak ezek az esetenként fantasztikus tulajdonsággal bíró, de elfeledett fajták. Ez pedig a jövőbe mutat!

  Sok fontos és még több haszontalan dologgal foglalkozik ma a világ. Meggyőződésem szerint, ez a tevékenység a nagyon hasznosak közé tartozik!

Köszönöm, hogy végigolvastad!

Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban széles kínálatból válogathatsz: Katt!

 Diczkó László