A világon több mint 50 000 ehető növény található, ebből mintegy hétezer növényfajt termesztettek élelmezési céllal. A mezőgazdasági sokféleség drámai csökkenését jól érzékelteti, hogy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) becslései szerint élelmiszereink 90 százalékát napjainkban mindössze 15 növényfaj és 8 állatfaj biztosítja.
A diverzitás hiánya, a néhány növénytől való függőség számtalan problémát vet fel. A sok generáción tartó, nagy mennyiségben használt, vízben oldódó szervetlen műtrágyák közvetett hatásai miatt, akaratlanul is elvesztettünk néhány fontos beltartalmi értéket, fontos tulajdonságot. A modern növények érzékenyek a változó éghajlati körülményekre, nem beszélve a fokozódó kártevőnyomás miatt fellépő növényvédelmi kihívásokra. Kijelenthetjük, hogy termesztett növényeink ma sokkal kitettebbek a betegségeknek és kártevőknek, mint bármikor!
Globalizálódó világunkban az ipari termelők, valamint a kereskedelmi láncok igényei határozzák meg élelmiszereink fajtáját és azok minőségi jellemzőit. Stratégiai fontosságú, hogy a kutatók megfelelő válaszokat tudjanak adni ezekre a gazdasági kihívásokra, de sokkal inkább a természeti kihívásokra! Mindnyájan tapasztaljuk a szélsőséges időjárási jelenségeket, a négy évszak összemosódását, melyek a nem honos kártevők megtelepedését segíti. E mellett a nemzetközi kereskedelem felgyorsulása, a kontinensek közötti áruforgalom, akár zöldség-gyümölcs vonatkozásában, már mindennapi gyakorlat. Ennek okán is kerültek és kerülnek igazoltan behurcolásra kártevők, kórokozók hazánkba
„A modern gazdálkodási gyakorlatok – amit ma konvencionális gyakorlatnak neveznek, de valójában nem az (a szerző) - és a piaci elvárás a kutatók felé, felelős a tápanyagok „eltűnéséért” a termésekből. A piac által elvárt "hangsúly” a megjelenésre, a tárolhatóságra és a szállíthatóságra került és sokkal kevesebb figyelmet kapott a gyümölcsök és zöldségek tápértékére. Jelenleg a magas hozamú termelés sokkal fontosabb az élelmiszer-termelők számára, mint az élelmiszerek tápanyagtartalma. Phil Warman Agri. Research PhD .”
2002-ben a kanadai szupermarketekben készített elemzések szerint (The Globe and Mail, CTV News) a tápanyagszint drámaian csökkent a gyümölcsökben és zöldségekben.
Összehasonlítva a tápanyag-szint változásait egy 50 éves időszakban, az elemzők úgy találták, hogy az átlagos „szupermarket burgonya” elvesztette:
- Az A-vitamin 100% -át
- C-vitamin és vas 57% -át
- A riboflavin 50% -át
- A kalcium 28 százalékát
- A tiamin 18% -át.
További huszonöt gyümölcsöt és zöldséget vizsgáltak hasonló eredményekkel. A brokkoli az egyik legnépszerűbb „szuperétel”, de - néhány kutatás szerint - a mai brokkoliban kb. 63% -kal alacsonyabb lehet a kalcium tartalom és 34% -kal a vas, mint az előző évszázadokban.
Ha a nagyszüleink ettek volna narancsot, annyi vashoz és A vitaminhoz jutottak volna egy darabból, amihez ma ugyanannyi vashoz kb. öt narancsra, ugyanannyi A vitaminhoz, kb. nyolc narancsra lenne szükség.
Láthatjuk hát, hogy jelentősen csökkent a zöldségek, gyümölcsök tápanyagsűrűsége! Ezt a folyamatot erősíti, hogy a gazdaságok olyan talajban termesztenek, ahol folyamatosan csökken a tápanyagszint és a talajélet. Sajnos a szintetikus, szervetlen műtrágyahasználat jelentős mértékben csökkenti a talajéletet, nem beszélve a folyamatos tápanyag és szervesanyag elhordásról a földjeinkről!
Talajaink romlanak! A talajromlást csak termesztési szemléletváltással lehet megállítani és lassan visszafordítani.
Talán érzékelhető, hogy minden, mindennel összefügg, nem lehet a rendszer egy elemét módosítani úgy, hogy a többi elemet figyelmen kívül hagyjuk. Ez egy ökoszisztéma, egy élő rendszer.
Ma sok mindent nem ökológiai szemlélettel termesztünk. Ha mégis el szeretnénk indulni ezen az úton, egy lehetséges olcsó, egyszerű és gyors megoldást kínál, olyan növények termesztése, melyek kialakult genetikájuknál fogva, rezisztensebbek a betegségekre, ellenállóbbak az időjárási szélsőségekre. Ez magával vonzza a kisebb növényvédőszer használatot, mellyel a környezetszennyezést jelentősen csökkenthetjük, a talajaink, vizeink megóvását segítjük.
Ezen problémák mérséklésére jelenthetnek megoldást a helyi fajták, vagy tájfajták használata. A tájfajták a mai fajtáktól külső jegyeikben eltérő ősi fajtakeverékek, vagy valamikori hibridből kivadult, új tulajdonságokat felvett fajta, amelyek egy adott tájegység helyi sajátosságaihoz, klimatikus és biológiai viszonyaihoz alkalmazkodtak. Évtizedek alatt alakultak ki az otthoni kertekben és a gazdaságokban. A családok több generáción keresztül adták át őket, így alkalmazkodtak a helyi körülményekhez, ennek következtében ellenállóbbá váltak a helyi kártevőkkel és betegségekkel szemben. Jól tűrik az extentív termesztést, „direkt termők”. Bizonyos tulajdonságaikban felülmúlják a modern hibrid fajtákat, de lehetnek hátrányaik is. Például nem bírják a szállítást, a „polcon tartást” egyes paradicsomok esetében, vagy akár kevesebb a betakarítható termés mennyisége. Számtalan környezetre és közvetve egészségre gyakorolt pozitív hatásuk ezeket a hátrányokat bőségesen ellensúlyozzák. Mindehhez hozzávesszük azokat az íz és aroma jellemzőiket, melyeket hiába keresünk a nagyáruházak polcain, könnyen felismerhető, hogy ezek olyan sajátosságok, amelyeket érdemes kihasználni és megőrizni.
Növénytermesztési tevékenységem során, sokan hoznak hozzám különféle növények magjait. Jellemzően paprika magokat, de paradicsomból is kapok szép számmal. Azt, hogy nekik honnan van, azt sokszor már nem tudjuk meg, ők is kapták valahonnan, valaha, és művelésben hagyták, valamilyen jó tulajdonságuk miatt. Ezeket aztán elvetem, megnézzük mi lesz belőlük, tudjuk-e használni, vagy csak egyszer megpróbáljuk, de nem szeretjük meg.
Néha azért előfordul, hogy „marad” művelésben jövőre is, vagy még tovább. Ekkor, a szaporítóanyagot már mi mentjük, a legszebb termésekből szedjük ki.
Azt nem mondhatjuk, hogy „tájfajta”, mert az ma már jogi kategória, de azt minden további nélkül, hogy helyi szabadfajta, vagy oltalom nélküli fajta. Elkezdtem hát gyűjteni ezeket a növényeket, valamint leírni azokat, alaktanilag jellemezni őket. Bár időm kevés, de mégis mindig tudtam rá szakítani időt az épp aktuális fenológiai fázis leírására, néhány fotó készítésére. Időközben ráakadtam az UPOV szervezetre, (International Union for the Protection of New Varieties of Plants) Nemzetközi Szövetség az Új Növényfajták Védelméért, ahol találtam egy táblázatot. (Magyarország 1983 óta tagja az UPOV-nak.) Ez a DUS táblázat (Dictinct-Uniform-Stable, Különbözőség-Egyezőség-Stabilitás). Ez a táblázat gyakorlatilag minden fontosabb növényre vonatkozóan tesz fel kérdéseket, melyeket 1-9-ig pontokkal kell jellemezni. Kitöltve, könnyebben lehet más azonos fajtársával összevetni, gyakorlatilag egy összehasonlító házi szabvány féle. Valami perverzitás nálam, de ezt kimondottan élvezettel töltöm ki, csupán a végén lévő, rezisztenciára vonatkozó kérdésekre nem tudok válaszolni, de az azt megelőző negyvenegynéhány kérdésre igen. Így szép lassan összeáll egy anyag, az egyes növényekről.
Miután ezek helyi zöldségek, tehát ide, Kabához köthetőek, arra gondoltam javaslatot teszek a Helyi Értéktárba való felvételükre, hiszen ezek véleményem szerint valódi értékek! Része a kabai agrárörökségnek.
Terveim között szerepel, egy Helyi Agrárörökségi Gyűjteményt és Magbank, röviden HAGYMA. Szeretném mindenképp kissé „intézményesíteni”, mert semmiképp sem lehet öncélú a gondolat!
Kidolgoztam egy működési metódust, melyet nyilván még finomítani kell, de váznak, alapvetésnek most megfelel.
Íme:
1.Fenntartás.
A gyűjtemény génbank-szerűen működne. A begyűjtött szaporítóanyagot két-három évente elvetve, izolálva és szelektálva, biztosíthatjuk, hogy mindig csíraképes magjaink legyenek.
- Közreadás.
Helyi lakosok ingyen, de korlátozott számban kaphatnak szaporítóanyagot, egy szerződés aláírásával, melyben kötelezi magát, hogy a kapott magokat elülteti, nem pedig pl. eladja. (A Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ mintájára)
- Dokumentáció készítése.
A begyűjtött magokat elültetve, és „próba nevelve”, a növényről dokumentáció készül, egy úgynevezett DUS táblázat szerint.
- Együttműködés.
Együttműködni a Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központtal, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézettel és a Magház közösséggel, bekapcsolódni munkájukba. A gyűjtött és részben dokumentált anyagot átadni további vizsgálatokra és esetleges hasznosításra.
A Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központtal, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézettel és a Magház közösséggel már fel is vettem a kapcsolatot.
…de még tovább gondoltam a lehetőségeket és az a vízióm, hogy legyen minden településen egy HAGYMA civil szervezet és keressék meg, gyűjtsék össze a helyi fajtákat. Adják közre és termesszen minél több ember olyan zöldségeket, melyek alkalmazkodtak az aktuális klimatikus, domborzati, talajtani viszonyokhoz! Termesszenek könnyen, egészséges növényeket! Erre a legalkalmasabbak azok a növények, melyeket őseink is termesztettek. Kis lépés ez, de minden kis lépés számít, hogy javuljon az általánosan romló egészségügyi állapot.
Kérek minden érdeklődőt, hogy ha van otthon valamilyen régen termesztett zöldsége, gabonája, amit érdemesnek tart megőrizni a jövő nemzedékének, kérem az alábbi elérhetőségeken jelentkezzen:
Diczkó László
