Mielőtt ébred a mag...

  Amikor szépen virágzik a paprikánk, már nézzük, várjuk, hogy a virágból elkezdjen növekedni a termésünk!  Tudom, hogy ez kissé felületes megfogalmazás, de a hétköznapi szemlélődésünk mégis csak erre irányul, ezek a jól megfigyelhető változások, és az értelme is a tevékenységünknek (növénytermesztés).

  Igen, igen, … először meg kell termékenyülni a virágnak (termőnek (pistillum)), ennek hiányában hiába várjuk a csodát. A megtermékenyülési folyamattal egyidejűleg, vagy azok után lényeges változások mennek végbe a termőben, elkezd fejlődni a termés, de - és most ezzel szeretnék foglalkozni – a megtermékenyült magkezdeményekből (ovulum) kialakul a mag (semen).

…de mi is a mag voltaképpen?

Kis zacskóban kapható, ezt lehet megvásárolni és elültetni tavasszal.

  Ha ettől többet szeretnénk megtudni a magról, kissé mélyebbre kell ásnunk a vonatkozó irodalomban.

 „A magasabb rendű növények magja az ivaros folyamat eredménye. A szaporodást, az átvészelést és az elterjesztést teszi lehetővé a faj számára.” (Jacob-Jager-Ohmann: Botanikai Kompendium)

 Még mielőtt belevágnánk, az elnevezésen is el kell gondolkodnunk.  Vetőmagot vásárolhatsz. Ez lehet fémzárolt és (manapság divat) izolált. …és van a „sima”, jelölés nélküli mag, amiről, illetve annak előéletéről nem sokat tudunk.

  Fémzárolt vetőmag

 Aki vetőmagot kíván előállítani, felkeresi az ezzel foglalkozó hatóságot (Magyarországon a NÉBIH) és kötött keretek között, a hatósággal karöltve elkezdi a munkát. Természetesen az engedélyező hatóság, a vetőmag előállításának teljes folyamatát (szántóföldi szemle, laboratóriumi vizsgálatok) többször ellenőrzi az év során. Ezek után lehet kérelmezni a megtermelt magok minősítését. A hivatalos vetőmagvizsgálati laboratórium megvizsgálja a mintát, és amennyiben a vizsgálati eredmények alapján a tétel a jogszabályokban foglalt feltételeknek megfelel, a tétel forgalomba hozható a kiadott hivatalos vetőmagminősítő bizonyítvány kíséretében.

  Régen a zsákban tárolt és minősített magokat egy fém plombával zárták le, innen a név: fémzárolt.

  Ma már a plombát, a záráson található speciális anyagból készült, hamisítás elleni jelölésekkel ellátott fémzárcímke vette át. Ezen a címkén van egy szám, a fémzárszám. Amit ebből a nagy egységből csomagolnak ki, ezt a jelölést kapja meg. Ezt a számot találhatjuk meg a vetőmagok tasakján.

Izolált mag

 Egy vetőmagtól elvárható tulajdonság, hogy fajtaazonos legyen.  Akkor lesz fajtaazonos – a hibridekkel, hibridizálással most nem foglalkoznék – ha azonos fajta virágpora termékenyíti meg a növényt. Ez lehet saját maga (önporzós), vagy más, azonos fajta egyed (idegen porzós). Ennek garanciáját vizsgálják (többek között) a vetőmagtermesztés során is, de ebben az esetben nincs a termesztés során hatósági ellenőrzés (egyáltalán nincs ellenőrzés), hanem a termelő vállal garanciát a magok fajtaazonosságáért.  Az idegen porzást, átporzást, keresztbeporzást meg lehet akadályozni védőtávolságokkal, ez általában több száz méter, vagy a termesztésre szánt növény izolásával a többi növény virágporától. Ez nem lehetetlen feladat, de nem is könnyű! Vannak pollenfogó hálók, melyet úgy kell elhelyezni, hogy a növényre, annak virágára ne juthasson idegen pollen. Akár külön növényházban is izolálhatunk, ilyenkor a növényház nyílásait kell pollenfogó hálóval ellátni. Ha jól csináljuk, akár a fémzárolt magokkal azonos értékű szaporítóanyagot készíthetünk, de – mint oly sok más szolgáltatás vagy termék – bizalmi kérdés, hogy elfogadjuk-e ezeket a magokat, vagy nem. Sokféle termelő van, becsületes és szélhámos, …nem a Holdon élünk.

„Sima”, mindenféle jelölés nélküli mag

 Ez bizony 50%-50%. Nem tudunk semmit az előéletéről a magoknak. Belefuthatsz jóba is és kevésbé jóba is.

Kialakulása

  Amikor a chilinken megjelenik az első virágbimbó, annak belsejében elkezd kialakulni a magház (ovarium), rajta a bibeszállal (stylus), melynek végén ül a ragacsos bibe (stigma). A magház belsejében (magházüreg (loculum ovarii)) találjuk a magkezdeményeket (ovulum).

Jól kivehető a gyököcske és a két sziklevélkezdemény. Raul H. Francé: A növények élete

 Megtermékenyülés után elindul a magkezdeményekben embriófejlődés folyamata. Kialakulnak a sziklevéldudorok, növekedni kezd, majd – a magban - tartalék tápanyagok halmozódnak fel(zsírok, fehérjék, szénhidrátok), melyek fedezik a majdani csíranövény tápanyagigényét mindaddig, amíg a növény képessé válik az önálló tápanyagfelvételre, szervesanyag előállításra. Kialakul a héj is, amiből kettő van, egy belső lágy és egy külső kemény. Néha túl kemény is, erről később ejtek még szót.

  Mire a termésünk beérik, a mag is készenáll, hogy meghatározott körülmények között, új növény fejlődjön belőle. Hogy mikor kerül a mag megfelelő körülmények közé, azt nem tudja, nem tudhatja.

Addig vár!

  A mag, valójában egy nyugalmi állapotban lévő növény.  Amíg nem kerül olyan hatások alá, nem érik olyan impulzusok, melyek arra ösztönözzék, hogy ebből a nyugalmi, alvó állapotból kimozduljon, kilépjen, akár tartósan évekre is így maradhat, magként. Általában 4-5 évig megtartja csírázóképességét.

  Zárvatermő paprikáink esetén a magok a terméshús védelme alatt a központi oszlopon (placenta) és a rekeszfalakon (ér) elszórtan növekednek.

  A magok felülete sima, lapított vese alakú, színük általában világossárga, mérete kb. 3 mm.

Bhut Jolokia mag

 Ám, ha eljön a pillanat, amikor a körülmények tartósan kedvezőre változnak, elindul a csírázási folyamat, kialakul a csíratengely, egyik végén a gyököcskével (gyökérkezdemény), másikon a rügyecskével (hajtáskezdemény).

  Melyek ezek a körülmények, amik növekedésbe indítják az alvó, helyesebben a maghéj alatt alvó kis növényt?

 Az első feltétel a víz jelenléte.

  A csírázás megindulása viszonylag sok víz felvételével kezdődik. A nyugalmi, alvó állapotnak vége, a sejtek megduzzadnak a maghéj alatt, ezzel egy időben a maghéj megpuhul. A csírázást gátló anyagok (ha vannak) lebomlanak. A térfogat növekedés a megpuhult maghéjat felrepeszti, ezzel egyidőben a tartalék tápanyagok mobilizálódnak és megindul a tápanyagtranszport az embrió növekedő részeibe. A felrepedt maghéj segíti a sejtlégzést, hiszen a csírázás alatt gyors ütemben megindul a sejtosztódást, amihez oxigénre van szüksége a sejteknek. Ezzel el is érkeztünk a második csírázási feltételhez:

Az oxigén jelenléte

 A harmadik nagyon fontos feltétel,

A csírázási hőmérséklet megléte.

  A folyamat ezen részében kilép a csíra gyököcskéje és a talajba hatol, rögzíti, majd később ellátja vízzel és tápanyagokkal.

 Kilép a rügyecske vagy hajtáskezdemény is a maghéjból és felfelé tör.

 Paprika esetében huszonhat, huszonnyolc fokon, általában 5-7 nap alatt megjelenik a jellegzetesen kampósan kiemelkedő hajtás a talaj felszíne fölött.

Épp kibújó Bhut Jolokia

  A három feltétel közül bármelyik hiánya meggátolja, vagy „elrontja” a kelést. Befolyásolja a folyamatot ezen túl a vetési mélység. Az általánosan elfogadott szabály az, hogy a mag átmérőjének kétszerese az optimális vetési mélység.  Ez esetünkben 6-8 mm, attól függően, mekkora a mag. Előfordul, hogy valamivel kisebb a mag az átlagtól és az ellenkezője is, hogy valamivel nagyobb. Ekkor, ha a csírázás történetesen azonos időpontban történik, nem egy időben jelenik meg a talaj felszíne fölött a csíranövény. Amennyiben a vetési mélységet sem tudjuk milliméterre garantálni lehetnek kicsit mélyebb fészkek, amibe egy kicsit kisebb mag kerül és a fordítottja is, ahol kissé sekélyebb fészekbe nagyobb mag kerül. …és persze minden más variáció is. Ekkor tapasztaljuk, a csírázás időbeni elhúzódását. Ha tálcába vetünk, akár egyesével, akár szórjuk a magot és később pikírozunk, (én ezt nem szeretem és nem is alkalmazom) ez az elhúzódás dilemma elé állítja a termesztőt: Hagyjam-e meleg helyen az ültető tálcát és segítsem a lassabban vagy mélyebbről kelő csíranövényt, vagy csökkentsem a hőmérsékletet, mert ellenkező esetben akár kórosan is megnyúlhat a korán kibújt állomány?    

  Minden gazda belátása szerint dönt!

 Az ültető közegnek megfelelően lazának és aprószemcsésnek kell lenni. Jól beváltak a különféle balti tőzegkeverékek, 0-5 esetleg 0-6 frakciójú típusai. Fontos az apró szemcse, hiszen a nedvesen tartáshoz, jó, ha körülöleli a magokat a talaj, de legyen közben laza is, a fentebb írt oxigénszükséglet kielégítése miatt.

 Az öntözővíz is nagyon lényeges!

  Ebben az állapotban kívánatos az alacsony EC-jű öntözővíz. Egyrészt nincs szüksége tápanyagra a magnak, hiszen van neki „tárolt” készlete, másrészt úgysem tudná felvenni, mert nincs is mivel ekkor még! Ha szélsőségesen rosszul járunk el és a sok hozzáadott tápanyagtól (vagy önmagától) magas EC-vel rendelkező öntözővízzel kezeljük az állományunkat kialakulhat egy hypertóniás jelenség, amikor a sejt nemhogy vizet venne fel, de vizet veszít és ezáltal fonnyad, ami az ozmózis jelenséggel magyarázható. A sejtfalak egy féligáteresztő membránnak foghatók fel, mely membránon belül egy adott (változó) töménységű oldat van és van a sejtfalon kívül is egy adott, szintén változó töménységű oldat. Az ozmózis folyamatában a hígabb folyadék felől a töményebb felé történik az áramlás, esetünkben a külső nedves környezet felől a maghéj alatti, csírasejteken belüli töményebb oldat felé. Ez a kívánatos. Ha durván beavatkozunk, ez a folyamat megfordul és a jó szándékunkból, hogy szépen és gyorsan nőjön, tragédiát csinálunk. Ráadásul nem is tudjuk mi történt, csak annyit, hogy nem kel a paprika!

  Kétszer is említettem az EC-t, kicsit el is kanyarodtam a témától, de mégis egy fontos információ, ezért két mondatban beszéljünk, mit is értünk ez alatt a rövidítés alatt: „Az EC- mérés nem más, mint vezetőképesség mérése, maga a rövidítés EC az angol Electrical Conductivity (jelentése elektromos vezetőképesség, a tudományos szaknyelv konduktivometriának nevezi) szavak kezdő betűiből ered. Mivel az oldott sók nagyon jól vezetik az elektromosságot, az oldatok vezetőképessége arányos az oldott sók koncentrációjával, vagyis az úgynevezett TDS értékkel. A TDS érték szintén egy angol szavak kezdőbetűiből alkotott rövidítés (Total Disolved Solids = Összes oldott szárazanyag).” forrás: moderngazda.hu

 Tehát, ha a műszerünk nagyobb értéket mutat, az oldatunk töményebb.

Csírázási fázisban – mint már fentebb írtam – törekedjünk, a minél alacsonyabb oldott sótartalmú víz kijuttatására, de később is csak a növény fejlődési (fenológiai) állapotának megfelelő értékűre hozott öntözővizet használjunk. Természetesen az öntözővíznek is van egy „saját” EC-je, hiszen nem desztillált vizet használunk. 0,5 EC alatt kiváló öntözővízről beszélünk. (Nekem 0,56, elég jó még)

Anomáliák

  A mag is képes megmakacsolni magát és abban az évben egyszerűen nem hajlandó kikelni, ellenben a jövő évben tökéletesen csírázik. Nem tudjuk a választ, erre a jelenségre mondják a szakemberek, hogy „elfekszik” a mag.

 Már 1940-ben is végeztek próbacsíráztatásokat, ahol az ábrán látható eredményt kapták. Igaz, ez kukorica, de a metódus jól látható. Az egyik évben nulla mag kelt ki, de a következőben ismét csírázott.

 Itt kell megjegyeznem, hogy a capsicum chinense fajtáknak tapasztalatom szerint kissé rosszabb a kelési erélyük, vagy érzékenyebbek a csírázási fázis alatt, mint a közismert itthoni annuum fajták. A gyakorlatban az annuumok szinte 100%-ban kelnek, addig a chinensék bizonyos fajtáinál a 80-90 % már jónak mondható.

  A gyenge kelési erélyre talán a nem felpuhuló maghéj is lehet magyarázat, amely bizony nagy veszteségeket tud okozni ebben a fázisban. Ezt „keményhéjúságnak” nevezik a szakemberek. Nem véletlenül kemény a héja ezeknek a magoknak, hiszen a természetben a növényeket is, de főképp a bogyókat, különféle állatok lelegelhetik, megehetik. A jóllakott állat elviszi a megevett magot akár több kilométerrel arrébb is majd az emésztőrendszeren keresztülhaladva a mag kiürül a szervezetből. Ezt az utat –mármint az emésztőrendszeri utat-  a magnak ki kell bírnia úgy, hogy ne „emésztődjön” meg. Ebben az átvészelésben segítenek a mag felületén található csírázásgátló anyagok is.

  Ez egy természetes védelem a mag részéről, de 4-5 nap nedvesen tartás után, ez a keménység megszűnik és felreped a héj a fentebb említett belső feszítés miatt. Jelen esetben a kóros keményhéjúságról beszélünk, ami a növény pusztulásához is vezethet.  Mi felhasználók csupán az „eredményét” tapasztaljuk, nevezetesen, hogy nem bújik a csíranövény, vagy egy tipikus rendellenességgel jön napvilágra, „fején” a maghéjjal.

  Ilyenkor a jó gazda próbálja tekergetni, feszítgetni, puhítani a kemény maghéjat, de inkább kevesebb sikerrel lehet a sziklevelet kiszabadítani fogságából.

…és ha ezeken a fázisokon túl vagyunk, szép egészséges, szikleveles növényeink integetnek vissza ránk!

  Érdekességek

  A virágzáskor megtermékenyült magok fejlődésnek indulnak a bogyóval egyetemben. Növekedése során a mag, növekedési hormont termel, ezzel is segítve, ösztönözve a bogyó végleges méretét és alakját. Ha az állományunkban látunk egy feltűnően deformált, görbe paprikát – és ez nem fajtajellemzője – jogosan gyanakodhatunk az alábbi jelenségre:

  Mint láthatjuk, a „hosszabbik” oldalon, a rekeszfalon megtalálhatóak a magok, melyek termeltek növekedési hormont, a „rövid” oldalon nincsenek magok, csökevényesebben is növekedett. Ez az oka a görbülésnek, torzulásnak.

  ...itt pedig a mag, melyből kikelt a növény, még hónapokkal később is megtalálható.

 Mindezek figyelembevételével, mindenkinek jó veteményezést kívánok, talán tudtam néhány plusz információval szolgálni az érdeklődőknek!

Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban széles kínálatból válogathatsz: Katt ide!

 Köszönöm, hogy végigolvastad! A nem jelölt fotók a szerző tulajdona.