A helyi fajták, vagy tájfajták, olyan fajták, amelyek évtizedek alatt alakultak ki az otthoni kertekben és a gazdaságokban. A családok több generáción keresztül adták át őket, így alkalmazkodtak a helyi körülményekhez. Ennek következtében ellenállóbbá váltak a helyi kártevők és betegségekkel szemben. Ha ehhez hozzátesszük azokat az íz jellemzőiket, melyeket hiába keresünk a nagyáruházak polcain, és a váratlan extra tulajdonságokat, valamint a lenyűgöző kapcsolatot a múlttal, könnyen felismerhető, hogy ezek mind olyan jellemzők, amelyeket érdemes megőrizni.
Növénytermesztési tevékenységem során, sokan hoznak hozzám különféle növények magjait. Jellemzően paprika magokat, de paradicsomból is kapok szép számmal. Azt, hogy nekik honnan van, azt sokszor már nem tudjuk meg, Ők is kapták valahonnan, valaha, és művelésben hagyták, valamilyen jó tulajdonságuk miatt. Ezeket aztán el is vetem, megnézzük mi lesz belőlük, tudjuk-e használni, vagy csak egyszer megpróbáljuk, de nem szeretjük meg.
Néha azért előfordul, hogy „marad” művelésben jövőre is, vagy még tovább. Ekkor, a szaporítóanyagot már mi mentjük, a legszebb termésekből szedjük ki.
Azt nem mondhatjuk, hogy „tájfajta” paprika, mert az ma már jogi kategória, de azt minden további nélkül, hogy helyi szabadfajta, vagy oltalom nélküli fajta.
Ha rápillantunk a termésre, talán megtippelhető, hogy mit szerettünk meg benne! Nem ritkán, karnyi hosszúságú és vastagságú termései vannak! Ha lenne neve, valószínűleg Hú, vagy Hű paprika lenne a neve, mert amikor meglátják, mindenki azt mondja, hogy: Hú! Nem igen állják meg szó nélkül az első találkozást.
Helyesebben kétfajta, ugyanis létezik piros és sárga változata is.
Mielőtt a termesztési tapasztalatokról írnék, vizsgáljuk meg a növényt alaktani szempontból.
Nagyon kerestem a különbséget a piros és a sárga változat között, de a növényen nem találtam. A termésen a színén kívül van még némi eltérés, de a jellemzésben nem különböztetem meg a két növényt, ahol van különbség jelzem.
Alaktani jellemzés
Kabai gyűjtött paprika
Nemzettség: Capsicum
Faj: annuum
Fajta: szabadfajta
Változat: Piros/Sárga
Termesztés helye:
4183 Kaba
Erősen kötött vályogtalaj
Északi szélesség: 47° 21’
Magasság a Balti felett: 88,70 m
Szaporítóanyag beszerzési hely: Hajdú-Bihar, Kaba
Mag
- felülete sima, lapított vese alakú,
- színe világossárga,
- mérete kb. 4 mm.
Csíranövény
-sziklevél nyélrefutó, lándzsás, hegyes, széle ép, tagolatlan, enyhén felfelé álló.
Hajtásrendszer
Nem determinált, felálló, fásodó szárú.
A szár színe zöld, a nóduszok környékén kissé lilás. Enyhén szőrözött.
Hengeres, vékony, hosszirányú bordával.
Térállása középmagas, magas.
A vegetatív növekedés során hozott levélnóduszok száma: 9
A szár nóduszaiból hajtások törnek elő.
Ágrendszere legyezőszerű. Villás elágazású (dichotonikus ), az elágazások egymáshoz viszonyított divergencia szöge 90o.
2x2 elágazásig egyenértékű tovább nővő ágak fejlődnek, majd a további elágazásokban egy egyenértékű, továbbnövő fő ág és egy korlátozottan, gyengébben továbbnövő és csökevényesedésre hajlamos ág fejlődik. A csökevényes ágvonalon a harmadik, negyedik elágazás gyakran bogban végződik.
A továbbnövő ágakon bog spontán előfordulhat.
Virág
Kétivarú. Bókoló állású. A kocsány helyzete nem meghatározható, egy növényen találhatunk fölálló, közepesen álló és lefelé álló kocsányt is. Ez paprikánál recesszív tulajdonság, mely alanyunknál nem stabil.
A kocsány mérete 60-70 mm, ami nagynak tűnik és nagy is, de a termés méretével mégis arányos. Ha nem számítjuk a kerek bogyójú fajtákat, mint például a cseresznyepaprikát, találunk – főleg baccatum fajtáknál, pl. Aji Amarillo – arányaiban sokkal hosszabbakat, akár termés méretű kocsányhosszúságokat is.
Virágok száma nóduszonként egy (1) darab.
Csészelevelek száma öt-hat, melyek egymással összeforrtak.
Öt-hat sziromlevelei fehérek, tövénél összeforrtak, a vackon egyetlen kört alkotnak. Elrendezésük sugaras, aktinomorf.
Porzók száma öt-hat, mely tőben összeforrt a sziromlevéllel.
Porzószál hossza 4,5-5 mm.
Portok színe lila, mérete 3 mm x 1 mm.
A porzószálak tövénél mézfejtő található.
A termő kettő-, vagy több osztatú, felső állású, mely bibeszálban és bibepárnában végződik. A bibeszál hossza 4-5 mm.
Virágképlete:
*K(5) [C(5) A5] G(3)
vagy
*K(6) [C(6) A6] G(3)
Levél
Lomblevél. Levélalap függeléke nincs.
Levélnyél félhengeres, hosszanti félhengeres bordával a felső, nem hengeres oldalon.
Levéllemez tagolatlan, a levélszél ép. Enyhén befelé kanalasodó.
A levéllemez válla aszimmetrikus, nyélbe keskenyedő.
A levéllemez kihegyezett, hegyes.
Keresztben átellenes, majd szórt, spirális levélállású
Levélfonáki fő ér környezete enyhén szőrözött.
Termés
Lefelé álló.
Szarv alakú, vagy háromszög alakú, felfújt bogyótermés, kápiákra jellemző lapítottsággal. Hossza 25-30 cm, átmérője 6-8 cm. Súlya elérheti a 25 dkg-ot is, de a 20 dkg egyáltalán nem ritka.
Jellemzően két osztatú, de előfordul három, esetenként négy osztat is.
A termésfal vastagsága 4-6 mm.
Rekeszfal kb. 5x10 mm-es, végigfutó, rajta szórtan magok találhatóak.
A központi oszlop kb. 40-50 mm magas, magokkal fedett.
Termésalap sima, vagy érdes, a csésze zárt. Kocsánybemélyedése nagy, 10-12 mm.
Bogyó felülete közepesen fényes, sima.
Terméscsúcs hegyes, de előfordul a bibepontnál behúzott alak is.
Enyhén csípős, körülbelül 2500 SHU. Kifejezetten „friss” ízű.
Kétféle színben érik, pirosra és sárgára. Minden évben gondosan szelektálom a piros és a sárga termésből vett magokat, mégis a következő nemzedékben mindkét csoportban találkozhatunk ellenkező színű egyeddel is. Az öröklődés szempontjából a piros szín a domináns a sárga felett, ám mégis elő-elő fordul sárga a piros állományban. A paprika érett színéért három gén pár felelős, illetve azok kombinációja. Úgy tűnik, ebben az esetben az öröklődési szín génkombinációja nem stabil.
Termesztési tapasztalatok
Mint a szabadfajtákra jellemző, kis odafigyeléssel érhetünk el jó eredményeket. Ezzel a fajtával is ez a helyzet. Magvetése és a palántanevelése is a szokásos, nem kíván sem melegebbet, sem extra tápanyagot. 70-75 nap alatt eléri a palántázási méretet és állapotot.
Célszerű egyesével elhelyezni, mert ellenkező esetben kezelhetetlenné válik a növény, jórészt az óriástermései súlya miatt is. Emiatt célszerű karózni, vagy kötözni.
Folytonnövő, szeptemberre már elérheti a két méteres magasságot is.
Hatalmas termései képesek letörni az ágait, e tekintetben bizony érdemes körültekintően felkötni. Hátránya továbbá, hogy a termések még a második kötésnél is leérnek a földig és az érintkezési pontnál baktériumos rothadás elindulhat.
A sárga és a piros változat között én nem találtam különbséget, talán (talán) a sárga termés mintha vékonyabb lett volna és a húsvastagsága kissé nagyobb, de ebben nem vagyok teljesen biztos, nagyon kerestem a különbséget, talán ennyi lehet.
Kimondottan későn kezd el színesedni és a színesedés végére általában már ráncosodik a bogyó, ezért gazdasági érettségét zölden szedve határoznám meg. Enyhén csípős, kifejezetten jó ízű paprika. Ha meg kellene becsülnöm, 2.500 SHU értékben határoznám meg. Simán fogyasztható kategória.
Célszerű metszeni a növényt, így lesznek a legnagyobb termései, de a metszést rosszul viseli, ezért csak bekötött termés után van lehetőség a ágat lecsípni.
A csigák nagyon szeretik, jellemzően a kocsányt hámozgatják, illetve, ha leér a termés a földig, szívesen be is költöznek a bogyóba.
Teljes terheléskor sem mutat tápanyaghiányos tüneteket, vélhetően gyökérzete is megfelelően nagy a tápanyagigény kiszolgálására.
Összességében egy kiváló, igen „piacos” paprikáról beszélünk, melyet könnyedén, akár növényvédő szerek nélkül is termeszthetünk úgy, hogy ha a kertszomszédunk meglátja, biztosak lehetünk benne, hogy kér belőle! Ettől nagyobb dicséret nem is kell!
Köszönöm, hogy végigolvastad!
Diczkó László
Minden jog fenntartva, fotók a szerző tulajdona!
