Igen, van egy ilyen hely, de nem kell a galaxisok közötti tér-idő kontínuumokra, vagy különböző időben egyszerre létező féregjáratokra gondolni, ettől sokkal egyszerűbb a megoldás! Egyszerűen csak be kell jelentkezni, a nagyjából az ország közepén található, Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központba. …és aztán el is kell menni oda.
Talán egy-két olvasónak rémlik, hogy tavaly elkezdtünk mozgolódni és összegyűjteni azokat a régóta helyben termesztett növényeket, amelyeket őseink termesztettek és évről-évre megmentették belőlük a magokat, amit aztán újra és újra elvetettek. Ezeket szeretnénk megmenteni és fenntartani a jelen és a jövő nemzedékének.
A gyűjtött növények magjait, egy egyszerűbb leírással aztán ide, a Génbankba küldjük további vizsgálatokra.
Nem mondom, hogy nem voltam kíváncsi, vajon mit is csinálnak ezek a szakemberek ott a génbankban, hogyan nevelnek növényeket az igazán profik, és egyáltalán…mi folyik Tápiószelén?
Rövid intézeti egyeztetés után, már csak magunkat kellett megszervezni és már indultunk is! Rossz szóviccel élve: a mozgalom kemény magja ment a génbankba! (Jájj!) Szerintem egyikünk sem tudta, mire számítson, így hát nem is volt „előmondó”, hogy majd ezt nézd meg, vagy azt nézd meg. Én még szkafanderes alakokat is el tudtam volna képzelni, nulla gravitációs fülkében, ….hiszen, mégis csak a növénytermesztés magastudományának szentélyébe megyünk.
Ehhez képest, megérkeztünk egy valamikori uradalmi birtokra! Csodálatos park vett körül minket, melynek utcái mentén szépen felújított régi, középlépcsős, oszlopos előtérrel rendelkező épületek voltak. Olyan a környezet, amilyet – mindegy mennyi pénzed van – soha nem fogsz építeni, mert hiányozni fog belőle az a 150-200 év kor és patina! Hiányozni fog belőle az az érzés, az az erő, ami mindenfelől árad, és áthat!
Pár perc múlva kísérőnk is megérkezett és elindultunk a túrára, ugyanis rendszeresen fogadnak csoportokat és van egy „standard” program, melyen végig viszik az érdeklődőket. Az intézmény történetétől a fagyasztókig, ahol tartósan tárolják a magokat. ..de ne szaladjunk ennyire előre!
Mint kiderült az intézmény parkja, arborétum is. A kísérőnk többször is elmondta, hogy olyan növények is vannak, amelyek dendrológiai szempontból érdekesek. Sűrűn bólogattam, de bevallom, meg kellet néznem, mit is jelent a dendrológia. A növényrendszertannak a fás növényekkel foglalkozó ága. Valóban szép növények vannak a parkban, ez kétségtelen, de amikor régi nagy tölgyfákat mutatott és elmaradt a csodálkozás, elmondtuk, hogy itt Kabán ettől talán még nagyobbak is vannak, és nagy becsben tartjuk Őket!
A park bejárása után elérkeztünk a génbank épületéhez! Nah! Itt lesznek a szkafanderes emberek nulla gravitációban! - gondoltam.
Az épületbe belépve, egy nagyobb előtérbe jutottunk, ahol a sok asztal láttán úgy vélem, kisebb előadásokat, bemutatókat tarthatnak. Így is történt. Az egyik tárolófiókban 123 féle mák mintát tett elénk! 123 félét!!! Egy tapasztalt afgán ópiumtermelőnek is felcsillant volna a szeme!
Egy másik fiókból hasonló mennyiségű kukorica mag gyűjtemény került elő. Itt már jöttek a sztorik, hogy ezt is ismerem, …ezt gyerek korunkban cukros vízben főztük meg… stb, stb.
Sorra jártuk a technológiai helységeket, ahol vagy csírázási erélyt vizsgáltak éppen tritikálén, vagy babot szelektáltak. Egy kamrában szárították a tartós tárolásra szánt magokat. Miután a levegő páratartalma 7% alatti volt (!), a csapat tagjai először szolíd, majd, ki-ki hangosabb köhögésbe kezdett.
Következett egy olyan labor, amit hiába láttuk, akkor sem hisszük el! Itt ugyanis burgonyát tárolnak, tartósan. Ha nem mondják, szerintem egyikünk sem találja ki, ugyanis a burgonyacsírát lecsípve a gumóról, táptalajra teszik, ahol az elkezd gyökeret hozni. Ez úgy néz ki, mintha valami csíra beszőné a befőttesüveget, amiben tárolva van. Nagy előnye, hogy a vírus nem marad életben ilyen körülmények között, tehát ha egy krumplifajta végleg „levírusosodik” (volt már ilyen a történelemben), innen lehet vírusmentes szaporítóanyagot beszerezni.
Számtalan burgonyacsíra él táptalajon!
Átsétáltunk egy másik, nagyobb épületbe, ahol a magok -18 fokon, tartósan vannak tárolva. Fentebb említettem, hogy 7% alatti a levegő páratartalma a szárítóban azért, hogy a magokban is ez alá essen a nedvességtartalom, így a fagyasztás nem károsítja a szaporítóanyagot hosszú távon sem.
Épületen belüli fagyasztókamrák, konstans -18 fok.
Kilátogattunk az ültetvényre, amit itt tenyészkertnek hívnak, de mivel 300 hektár az intézet területe, azt teljes körűen nem jártuk be, pedig biztos kaptunk volna érte legalább három, Országos Kéktúra Pecsétet!
A tenyészkert egy része.
Zárásként, visszakanyarodnék a címhez.
Ezen a helyen jelen van a múlt, hiszen szántóföldi és zöldségnövények génforrásait kutatják és gyűjtik. Azokat a forrásokat, amelyből a korszerű fajták lettek kinemesítve, és azokat, amiket a korszerű fajták miatt elfelejtettünk, kiszorítottak. Különös tekintettel a régi tájfajtákra.
Feladata az intézménynek az állomány fenntartása és elszaporítása. A begyűjtött régi fajták újra életre kelnek, kapnak még egy esélyt! Ez a jelen!
A tartós, felügyelet alatti tárolással, fennmaradnak az utókornak ezek az esetenként fantasztikus tulajdonsággal bíró, de elfeledett fajták. Ez pedig a jövőbe mutat!
Sok fontos és még több haszontalan dologgal foglalkozik ma a világ. Meggyőződésem szerint, ez a tevékenység a nagyon hasznosak közé tartozik!
Köszönöm, hogy végigolvastad!
Ha bármi csípősre lenne szükséged, webáruházunkban széles kínálatból válogathatsz: Katt!
Diczkó László
